Született áldozatok?

2014.05.16. Jogi Fórum / Sereg András

Hazánkban évente 220 ezren válnak bűncselekmény áldozatává. A lakosság túlértékeli a formális társadalmi kontroll lehetőségeit, az informálisét (család, iskola, szomszédság) viszont alulértékeli. Milyen szubjektív és objektív okai vannak a sértetté válásnak? Mit lehet tenni azért, hogy ne legyünk áldozatok?

Cesare Beccaria (1738–1794), az olasz felvilágosodás kiemelkedő alakja 1764-ben lefektette a büntetőpolitika két alaptézisét: 1. A bűncselekményeket jobb megelőzni, mint büntetni. 2. A büntetés célja pedig nem más, mint megakadályozni, hogy a bűnös újabb károkat okozzon polgártársainak és másokat visszatartani attól, hogy hasonló károkat okozzanak. „Meg akarjátok előzni a bűntetteket? – teszi fel a kérdést Beccaria. – Tegyétek, hogy a törvények világosak, egyszerűek legyenek, és hogy a nemzet egész ereje azok védelmére összpontosuljon, s egyetlen része se használtassék fel megsemmisítésükre. Tegyétek, hogy a törvények ne annyira az emberek osztályait, mint inkább magukat az embereket szolgálják. Tegyétek, hogy az emberek tartsanak tőlük. De csakis tőlük tartsanak. A törvényektől való félelem üdvös, de végzetes és melegágya a bűnöknek az embereknek embertől való félelme.”

A jogállam büntetőpolitikája is a bűn megelőzésére és a célszerű büntetés alkalmazására épül. Alapvető dilemma annak eldöntése, hogy a büntetőpolitika mit tekintsen a büntetés céljának: a megtorlást, az elrettentést, a bűncselekmény elkövetésének megelőzését, a rehabilitációt vagy ezek különböző kombinációit, és mindazonáltal mennyire fogékony az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása iránt. A mai büntetőpolitika is ismeri a megtorló szemléletmódot: az állam a megsértett jogépséget ily módon állítja helyre. A prevenciós felfogás a társadalom tagjait akarja visszatartani a bűnözéstől, míg az elkövetőt a bűnismétléstől. Napjainkban egyre nagyobb teret kap az áldozatvédelem, ami azt jelenti, hogy a büntetőjognak a megelőzésben, a büntetőeljárás során és a büntetés végrehajtásában is kiemelt figyelmet kell fordítania a sértett helyzetének rendezésére, speciális jogainak védelmére.

Az áldozatvédelem terén az elmúlt negyedszázadban több intézkedés is történt Európában. Így az Európai Áldozatvédő Fórum javaslatára az Európa Tanács 1990-ben február 22-ét a bűncselekmények áldozatainak napjává nyilvánította. Az EU-országok kormányait képviselő tanács pedig 2012. október 4-én elfogadta azt az új jogszabályt, amely a bűncselekmények áldozatainak jogait erősíti. A sértetteket érintő minimumszabályokról szóló uniós irányelvet a tagországoknak három éven belül kell átültetniük nemzeti jogrendszerükbe.

Pintér Sándor belügyminiszter a bűncselekmények áldozatainak napján, idén február végén kijelentette: „a diktatúra után jelentős erőket fordítottunk arra, hogy senki ne bűnhődjön ártatlanul”, és egyértelművé vált, hogy az áldozatok nagyobb figyelmet igényelnek. Ezért 1990-ben kormányhatározat, 2005-ben törvény született az áldozatok védelme érdekében, majd 2011-ben újabb kormányhatározat létrehozta a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanácsot. A belügyi tárca vezetője szerint a társadalmi szolidaritás jegyében mindent meg kell tenni az áldozatok szenvedéseinek, kárának enyhítéséért. Egyúttal figyelmeztetett, hogy eltolódnak a határok, ha az állam teljes egészében átveszi a felelősséget a résztvevőktől. Ezért meg kell találni a helyes arányokat: mi az, amit az állam vállal, és mire kötelezi az elkövetőket. Az áldozatpolitika jelentősége napjainkban felértékelődött, ami a büntető igazságszolgáltatás koncepciójának megváltozásával hozható összefüggésbe. Az új szemlélet figyelembe veszi az áldozatot ért sérelmet, fontosnak tartja a kártalanítást, emellett az elkövetőkre is odafigyel, és a társadalomba való visszavezetésükre fókuszál.

A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény 2006. január 1-jén lépett hatályba. A jogszabály alapján az áldozattá vált személyek egyebek közt ingyenes tájékozódhatnak arról, miként tudják érvényesíteni fizikai, társadalmi, anyagi káraik enyhítését. A törvény emellett meghatározza az áldozatok részére biztosított szolgáltatásokra (érdekérvényesítés elősegítése, azonnali pénzügyi segély, jogi segítségnyújtás) és az állami kárenyhítésre való jogosultság feltételeit, a támogatások körét, illetve azt is, hogy milyen szervezeti keretek között működik az állami áldozatsegítés.

Az állam által fizetett kárenyhítés általában egyösszegű. Azonnali pénzügyi segélyként az Áldozatsegítő Szolgálat fedezi az áldozat lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, továbbá a gyógyászati és kegyeleti jellegű rendkívüli kiadásait, ha az áldozat ezen kiadások megfizetésére nem képes. A segély legmagasabb összege megegyezik az alapösszeggel, amelynek mértéke a tárgyévet megelőző második év – a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági bruttó havi átlagkeresetének 43 százaléka. A segély legmagasabb összege 2014-ben 95 890 forint. A kárenyhítés a bekövetkezett kár nagyságához igazodik. Ennek megfelelően az egyösszegű kárenyhítés az alapösszeg ötszörösét meg nem haladó kár száz százaléka; az alapösszeg ötszöröse és tízszerese közötti kár 75 százaléka; az alapösszeg tízszeresét meghaladó kár fele, de legfeljebb az alapösszeg tizenötszöröse.

Balatoni Monika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára úgy látja, hogy nagy a média felelőssége. Szerinte a sajtónak nemcsak a bűncselekményeket kellene megjelenítenie, de a megoldást is fel kell tudnia mutatni, például azt, hogy hová, milyen szervezetekhez lehet fordulni hasonló esetekben.

Korinek László akadémikus, kriminológus szerint a megszaporodott és erősen aszimmetrikus médiatudósítások félelmet, szorongást generálnak. A bűnügyi tudósítások befogadói számára a bűnözés szinte kizárólag az erőszakos bűnözés, amiknek virtuális elkövetőjétől (a látottak mintája szerint) ő sem tudja magát megvédeni. Kevésbé vigasztalja, hogy majd a talpraesett detektív ugyan felderíti az ügyet, de mint egy még soha nem próbált ismeretlen helyzettől, a bizonytalantól szorong, bizalmatlan az idegenekkel szemben, zárja a lakását, vagyis az egész társadalom a krimiéhségét mint egyfajta szellemi kábítószerezést a közösségi kapcsolatok lazulásával, atomizálódással, depriválódással fizeti meg. A pécsi jogászprofesszor szerint ebből szinte logikusan következik, hogy a kriminálpolitikában is helytelen előítéletek forrása az ilyen bűnözésábrázolás. „A népesség abban a mechanizmusban hisz, hogy az erősebb, jobban kiképzett és felszerelt rendőrség, súlyosabb büntetések, szigorúbb büntetés-végrehajtás a megoldás a bűnözéssel szemben. A lakosság alaposan túlértékeli a formális társadalmi kontroll lehetőségeit, az informálisét (család, iskola, szomszédság) viszont alulértékeli” – állítja A félelem a bűnözéstől című kötetében Korinek László.

Évente mintegy 220 ezer ember válik bűncselekmény áldozatává, sértettjévé Magyarországon. Míg az ismertté vált bűncselekmények száma 2010-ben 428 ezer volt, 2013-ra ez 358 ezerre csökkent. Szintén kevesebb – 115 ezer helyett 92 ezer – közterületi bűncselekmény történt.

Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) szakértői szerint a sértetté válásnak szubjektív és objektív okai vannak. A szubjektív ok a kiszolgáltatottság, a függő viszony, az óvatosság hiánya, a gondatlanság, a szükséges vagyonvédelem elmulasztása, a felelőtlenség, a figyelmetlenség, a tartós konfliktushelyzet, valamint a védekezésre képtelen állapot. Objektív ok a környezet közömbössége, a terület elhanyagoltsága és kivilágítatlansága. Mindezen okok együttesen könnyítik meg a bűnelkövetők dolgát, és növelik az áldozattá válás kockázatát.

A nők sérelmére elkövetett bűnesetek jelentős része a családon belüli erőszak kategóriájába tartozik. Ezen bűncselekményeket elsősorban a jelenlegi vagy volt házastárs, élettárs, közeli családtag követi el. Miközben a családon belüli erőszak egyre nagyobb nyilvánosságot kap, még mindig magas a látencia. A nők gyakran válnak lelki bántalmazás, testi sértés, zaklatás, nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjévé.

A gyermek- és fiatalkorúak főként családon belüli erőszak, iskolai erőszak és vagyon elleni bűncselekmények áldozatai lesznek. Gyakori a kiskorú veszélyeztetése, a tartás elmulasztása, a szemérem elleni erőszak, a testi sértés, a kényszerítés, a lopás, a zaklatás, a zsarolás, a rablás és a garázdaság. Tetteiket nagyobbrészt egymás sérelmére követik el.

Az idősek sérelmére elsősorban besurranásos-, betöréses-, trükkös-, zseblopásokat és trükkös csalásokat, rablásokat követnek el. Számtalanszor alkalmazzák velük szemben a házalással elkövetett csalásokat és lopásokat. Az ORFK szakértői szerint sokszor előfordul, hogy a korosztályhoz tartozó férfiak kocsmák törzsvendégeként, idegen nőkkel ismerkedve válnak az erre a körre specializálódott elkövetők áldozatává.

Az Áldozatsegítő Szolgálat az áldozatok számára személyre szabott felvilágosítást nyújt alapvető jogaikról és az őket megillető egészségügyi és szociális ellátásokról. Közreműködik nyomtatványok kitöltésében, hivatalokkal való kapcsolatfelvételben, de segítenek az ellopott okmányok költségmentes pótlásában is. A legtöbb területi szolgálat a bűncselekményt követő trauma feldolgozásához pszichológus segítségét is fel tudja ajánlani. Ha áldozattá vált, hívja az éjjel-nappal ingyenesen elérhető 06-80-225-225 telefonszámot.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
KRIMINALISZTIKA
BŰNMEGELŐZÉS
KRIMINOLÓGIA