Halmazati büntetésként öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a 92 éves Biszku Béla volt állampárti vezetőt az 1956-os forradalmat követő megtorlások miatt felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett és más bűncselekmények miatt a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen kedden.
A vád szerint Biszku Béla az állampárt egyik vezetőjeként a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában.
A karhatalom kegyetlen leszámolásokat hajtott végre, halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le. A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el. 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál hárman vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban pedig a karhatalmisták és szovjet katonai erők fegyvereitől negyvenhatan, köztük nők, gyerekek; egyikük csupán 10 éves volt.
A vád Biszku Béla terhére rója azt is, hogy karhatalmisták 1957 márciusában három akadémiai kutatót súlyosan bántalmaztak Martonvásáron.
Az ügyészség a sortüzek kapcsán felbujtóként, több emberen aljas indokból elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettet rótt a vádlott terhére, a martonvásári események kapcsán felbujtóként, súlyos testi sértéssel megvalósított háborús bűntettet.
Ezen túlmenően a vádirat tartalmazta azt is, hogy Biszku Béla egy 2010-ben a Duna TV-nek adott nyilatkozata megvalósítja a kommunista rendszer nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt, továbbá a Biszku lakásán házkutatás alkalmával talált 11 vadásztöltény miatt lőszerrel visszaélés is szerepel a vádpontok között.
Az elsőfokú ítélet szóbeli indoklása szerint a salgótarjáni sortűz kapcsán megállapítható Biszku Béla terhére a felbujtóként több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűntettet.
A Nyugati téri sortűz kapcsán a bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét, nem bizonyítható a szoros összefüggés Biszku Béla tevékenysége és a téren történt gyilkosságok között.
A martonvásári események kapcsán a bíróság szintén nem látta bizonyítottnak a felbujtói magatartást, tehát hogy Biszku bírta volna rá a karhatalmistákat a bántalmazásra, ám a háborús bűntettekkel kapcsolatos utólagos bűnpártolás az elsőfokú döntés szerint Biszku terhére róható.
Biszku ugyanis 1957 tavaszán belügyminiszterként nem kezdeményezett eljárást, felelősségre vonást a karhatalmisták ügyében, ugyanakkor a dokumentumokból megállapítható, hogy még a korabeli pártvezetés is kifogásolta a történteket, formális felelősségre vonás történt, többeket eltávolítottak a testülettől vagy áthelyeztek.
A bíróság megjegyezte, hogy az eljárás adatai szerint az állampárt és a karhatalom közti közvetlen kapcsolat bizonyítható, a vádiratban említett két sortűz pedig akkoriban nem volt elszigetelt jelentség, 1957 januárjáig több ilyen vérengzés történt.
Az elsőfokú bíróság szerint Biszku megvalósította a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményt, amikor 2010-es televíziós nyilatkozatában arról beszélt, hogy 1956-ot ellenforradalomnak tartja, azt követően pedig szerinte nem koncepciós perek zajlottak, hanem a független bíróság ítélkezett.
Ezzel kapcsolatban a bíró megjegyezte azt is, hogy az áldozatok tárgyaláson tanúként meghallgatott leszármazottait még mindig szemmel láthatóan súlyos megérintik a több mint fél évszázaddal ezelőtt történtek.
A lőszerrel visszaélés vádja kapcsán a bíróság nem fogadta el Biszkunak azt a védekezését, hogy a megtalált 11 töltény a fiáé.
Korábban perbeszédében az ügyészség életfogytiglant, a védő felmentést kért. A vádlott érdemi vallomást az eljárásban nem tett, de bűnösségét mindvégig tagadta.
A bíróság a büntetéskiszabás indoklása során kifejtette: a salgótarjáni sortűz miatt 10-től 20 évig, vagy életfogytig terjedő szabadságvesztés szabható ki, a martonvásári bántalmazások kapcsán elkövetett bűnpártolás miatt 1-től 5 évig terjedő, a lőszerrel visszaéléséért 2-től 8 évig terjedő, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása elnevezésű bűncselekményért pedig 3 évig terjedő szabadságvesztés adható.
Az úgynevezett enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott 5 év 6 hónapot Biszkunak nem fegyházban, hanem – az enyhébb fokozatú – börtönben kell letöltenie.
A büntetéskiszabás kapcsán a bíró leszögezte: a nemzetközi jog megsértésével megvalósított durva bűntettek elkövetőinek felelősségre vonása nem maradhat el.
A bíró kérdésére, hogy megértette az ítéletet, Biszku hangos igennel válaszolt.
Az ügyész az elsőfokú ítélet ellen súlyosabb minősítésért, és súlyosabb, életfogytig tartó büntetésért fellebbezett, Biszku és védője viszont felmentésért, illetve enyhítésért.
Az ügyész indítványozta a 92 éves vádlott orvosi felügyelet melletti előzetes letartóztatásba helyezését is az első fokon kiszabott nem jogerős büntetés miatt. Erre az ügyvéd úgy reagált: az ezzel kapcsolatos jogi álláspontom az, hogy “ne vicceljünk”.
A védő emlékeztetett arra, hogy a kényszerintézkedések kapcsán a Fővárosi Ítélőtábla korábban még a lakhelyelhagyási tilalmat is túlzottnak tartotta, tekintettel a vádlott életkorára és egészségi állapotára.
Az elsőfokú bíróság az ügyészi indítványt elutasította, nem látott indokoltnak semmifajta kényszerintézkedést, ez ellen azonban az ügyész fellebbezett.
Biszku szabadon távozhatott a bíróság épületéből, a büntetőper másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.
Horváth Attila jogtörténész: Végre nem maradt büntetlenül a társadalom igazságérzetét sértő bűncselekmény
Üdvözölni kell azt a tényt, hogy végre nem maradt büntetlenül a társadalom igazságérzetét sértő bűncselekmény – mondta Horváth Attila jogtörténész annak kapcsán, hogy halmazati büntetésként öt és fél év szabadságvesztésre ítélte a 92 éves Biszku Béla volt állampárti vezetőt a Fővárosi Törvényszék első fokon, nem jogerősen kedden.
A volt belügyminiszter büntetőperéhez fűződően Horváth Attila megállapította: az állami és pártvezetők, illetve azok, aki a belügyi szerveket irányították, “majdhogynem kézi vezérléssel irányították a hatóságokat, a nyomozó hatóságoktól a bírói ítéletek meghozataláig bezárólag”, és utasíthatták az erőszakot alkalmazó fegyveres erőket is.
Az egyetemi docens emlékeztetett: a megtorlások idején törvénysértő módon irreguláris haderőket állítottak fel, ilyen volt a karhatalom is, amely sorozatos bűncselekményeket követett el a polgári lakossággal szemben.
Utalt arra, hogy a történészi bizonyítás és a büntetőjogi bíróság előtti bizonyítás eltér egymástól, ugyanis ha egy történész a dokumentumok alapján megállapítja a felelősségét egy korabeli vezetőnek, az nem jelenti azt, hogy az egyúttal a büntetőjogi felelősséget is megalapozza, mert ez utóbbi másfajta bizonyítást igényel.
A bizonyítékokat szabadon mérlegelheti a bíró, neki kell a saját lelkiismerete és a törvényekre tett esküje alapján dönteni arról, hogy eléggé megalapozott-e a vád egyik vagy másik esetben – mutatott rá.
A jogtörténész felhívta a figyelmet: Biszku Béla ellen a mostani tárgyalássorozaton kívüli más ügyekben is folyik nyomozás, emiatt elképzelhetők újabb vádemelések.
Horváth Attila véleménye szerint a bíróságot az ítélethozatalban az vezethette, hogy a kilencvenes években a salgótarjáni sortűz ügyében a mostanihoz hasonló enyhe ítéletek születtek, illetve az is, hogy enyhítő körülményként figyelembe vették a vádlott előrehaladott korát és egészségi állapotát, továbbá az esetek óta eltelt idő hosszúságát.
Ez utóbbi tény felveti az igazságszolgáltatás mulasztását, ugyanis ezeket az ügyeket 25 évvel ezelőtt kellett volna tárgyalni, amikor Biszku Béla is nagyságrenddel fiatalabb volt és nem lehetett volna hivatkozni idős korára, illetve szóba kerülhetett volna rajta kívül több vádlott is – jegyezte meg.
Kahler Frigyes jogtörténész szintén a büntetőper kapcsán azt mondta: szoros összefüggés van Biszku Béla tevékenysége és a salgótarjáni, valamint a Nyugati téri sortűz között, miután ő a legfelsőbb döntéshozó szerv, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága, illetve Politikai Bizottsága döntési joggal bíró, teljes jogú tagja volt a megtorlások idején.
Megjegyezte: ezen testületek határozata nélkül az erőszakszervezetek semmit nem tehettek.
A salgótarjáni és a Nyugati téri eset nem választható szét, “releváns különbséget nem látok” a kettő között – fogalmazott arra utalva, hogy az utóbbi sortűz ügyében a bíróság szerint nem lehet kétséget kizáróan bizonyítani a vádlott bűnösségét.
Kapcsolódó cikk:
