Erőfölény való visszaélés miatt 1,06 milliárd euró bírságot fizet az Intel - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2014.06.12. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A Törvényszék helyben hagyja az Intellel szemben az x86 processzorok piacán fennálló erőfölényével 2002 és 2007 között elkövetett visszaélés miatt kiszabott 1,06 milliárd euró összegű bírságot. A Törvényszék az Intel által a Bizottság határozata ellen benyújtott keresetet teljes egészében elutasítja - álla az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A T‑286/09. sz. ügyben hozott ítélet - Intel Corp. kontra Bizottság

2009. május 13‑i határozatában1 a Bizottság az amerikai mikroprocesszor‑gyártóval, az Intellel szemben 1,06 milliárd euró bírságot szabott ki, amiért az az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség (EGT) versenyszabályait megsértve visszaélt az x862 processzorok3 piacán fennálló erőfölényével. A Bizottság egyébiránt arra kötelezte az Intelt, hogy azonnal vessen véget e jogsértésnek, amennyiben még ezt nem tette meg.

A Bizottság szerint az Intel 2002 októbere és 2007 között visszaélt az x86 processzorok piacán fennálló erőfölényével, olyan stratégiát alkalmazva, melynek célja az egyetlen komoly versenytársa, az Advanced Micro Devices Inc. (AMD)4 piacról történő kizárása volt.

A Bizottság úgy találta, hogy az Intel erőfölényes helyzetben volt, mivel közel 70%-os vagy nagyobb piaci részesedéssel bírt, és rendkívül nehéz volt versenytársai számára a piacra való belépés és ottani fejlődés, a kutatásba és fejlesztésbe, a szellemi tulajdonba és a gyártólétesítményekbe befektetendő összegek visszaszerezhetetlen jellege miatt. Tekintettel jelentős erőfölényére, az Intel az x86 processzorok megkerülhetetlen szállítója volt, és az ügyfeleknek nem volt más választásuk, mint tőle szerezni be szükségleteik legalább egy részét.

A Bizottság szerint a visszaélést5 az Intel által a saját ügyfeleire (számítógépgyártók) és a Media‑Saturn‑Holdingra, mikroelektronikai eszközök európai forgalmazójára vonatkozóan elfogadott több intézkedés képezte.

Ezek értelmében az Intel árengedményeket nyújtott a négy fő számítógép-gyártónak (Dell, Lenovo, HP és NEC), azzal a feltétellel, hogy tőle veszik az összes vagy majdnem az összes x86 processzorukat. Az Intel hasonlóképpen kifizetéseket teljesített a Media‑Saturn részére, amelyek feltétele volt, hogy utóbbi kizárólag az Intel x86 processzoraival rendelkező számítógépeket értékesítsen. A Bizottság szerint ezen árengedmények és kifizetések biztosították a fent említett négy gyártó és a Media-Saturn hűségét, és ekképpen jelentősen csökkentették az Intel versenytársainak képességét arra, hogy a saját x86 processzoraik érdemein alapuló versenyt folytassanak. Az Intel versenyellenes magatartása így hozzájárult a fogyasztóknak kínált választási lehetőségek, és ezzel az újításra ösztönzés csökkentéséhez.
Ráadásul az Intel kifizetéseket teljesített három számítógép-gyártónak (HP, Acer és Lenovo) azzal a feltétellel, hogy azok halasszák el AMD x86 processzoraival rendelkező termékek bevezetését vagy tekintsenek el attól, és/vagy korlátozzák e termékek forgalmazását.

A Bizottság a 2006. évi iránymutatás alapján 1,06 milliárd euró bírságot szabott ki6. az Intellel szemben. Ez a Bizottság által a versenyszabályok megsértése keretében egyetlen vállalkozással szemben valaha kiszabott legsúlyosabb bírság.

Az Intel keresetet indított a Bizottság határozata ellen a Törvényszék előtt. E határozat megsemmisítését kéri, vagy legalább a bírság jelentős csökkentését7.

A mai napon hozott ítéletével a Törvényszék elutasítja a keresetet, és ekképpen helyben hagyja a Bizottság határozatát.

A Törvényszék megállapítja többek között, hogy a Dell, a HP, a NEC és a Lenovo részére nyújtott árengedmények kizárólagossági árengedmények. Az ilyen árengedmények, amennyiben azokat egy erőfölényben lévő vállalkozás nyújtja, összeegyeztethetetlenek a közös piacon belüli torzulásmentes verseny célkitűzésével. Ezen árengedmények ugyanis – kivételes körülményektől eltekintve – nem alapulnak olyan gazdasági ügyleten, mely ilyen pénzügyi előnyt igazolna, hanem a vásárló azon lehetőségét igyekeznek kizárni vagy korlátozni, hogy szabadon választhasson a beszerzési forrásai között, és igyekeznek a többi gyártó piacra lépését meggátolni. Az ilyen jellegű árengedmények erőfölénnyel való visszaélést jelentenek, amennyiben nyújtásuknak nincs objektív indokolása. Az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott kizárólagossági árengedmények természetüknél fogva alkalmasak a verseny korlátozására és a versenytársak piacról történő kiszorítására. Nem szükséges tehát az adott ügy körülményeire tekintettel esetenként bizonyítani, hogy valóban alkalmasak a verseny korlátozására.

A Törvényszék e tekintetben megállapítja, hogy vonzó ajánlat nyújtásához nem elegendő, ha az Intel ügyfeleinek egy versenytárs vonzó feltételeket kínál azon egységek tekintetében, melyeket ő maga is tud szállítani. E versenytársnak ellensúlyoznia kell azon tényt is, hogy az Intel ügyfele kockáztatja a kizárólagossági árengedmény elvesztését, amiért inkább e versenytárstól szerezte be szükségleteit. Egy vonzó ajánlat nyújtásához a versenytársnak tehát el kell osztania az egyetlen olyan részen, melyet ő maga tud az ügyfélnek kínálni, az Intel által az ügyfél szükségletei teljességére vagy majdnem teljességére nyújtott árengedményt (beleértve azon szükségleteket, melyeket csakis az Intel ‑ mint megkerülhetetlen forgalmazó ‑ képes kielégíteni).

Mivel ezek az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott kizárólagossági árengedmények természetüknél fogva alkalmasak a verseny korlátozására, a Bizottság nem volt köteles – az Intel állításával ellentétben – az ügy körülményeinek értékelését elvégezni annak bizonyítása érdekében, hogy az árengedmények tényleges vagy lehetséges hatása a versenytársak piacról való kiszorítása.

A Törvényszék ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy nem szükséges megvizsgálni az angolul "as efficient competitor test" néven ismert teszt alapján, hogy a Bizottság megfelelően vizsgálta-e, hogy az árengedmények alkalmasak arra, hogy egy Intelhez hasonlóan hatékony versenytársat kiszorítsanak. Az ilyen teszt pontosan azon ár meghatározására irányul, melyen az erőfölényben lévő vállalkozáshoz hasonlóan hatékony versenytársnak kínálnia kellene termékeit ahhoz, hogy az ügyfelet kárpótolja az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott árengedménye elvesztéséért. Mivel az erőfölényben lévő vállalkozás által nyújtott kizárólagossági árengedmények természetüknél fogva alkalmasak a verseny korlátozására, a Bizottság nem volt köteles az ügy körülményeinek elemzése keretében bizonyítani, hogy az Intel által nyújtott árengedmények alkalmasak voltak az AMD piacról történő kiszorítására. Ráadásul, még amennyiben a versenytárs még a nyújtott árengedmények ellenére is képes lett volna költségeit fedezni, e körülmény akkor sem jelenti azt, hogy nem állt fent kiszorító hatás. A kizárólagossági árengedmények mechanizmusa ugyanis alkalmas arra, hogy az erőfölényben lévő vállalkozás versenytársai számára nehezebbé tegye a piacra való belépést, még ha e belépés gazdaságilag nem is lehetetlen.

A Media‑Saturn részére teljesített kifizetéseket illetően a Törvényszék megállapítja, hogy ugyanazon versenyellenes mechanizmusról van szó, mint a számítógép-gyártók tekintetében alkalmazott gyakorlat esetében, csupán az ellátási lánc egy lejjebbi szakaszában. A Bizottság tehát nem volt köteles megvizsgálni, hogy az eset körülményei között e kifizetések alkalmasak voltak-e a verseny korlátozására. Csupán azt kellett bizonyítania, hogy az Intel kizárólagossági feltételhez kötött pénzügyi ösztönzést nyújtott.

Még ha a Bizottság köteles is lett volna bizonyítani esetről esetre, hogy a Dell, a HP, a NEC, a Lenovo és a Media‑Saturn részére nyújtott kizárólagossági árengedmények és kifizetések alkalmasak voltak a verseny korlátozására, a Törvényszék úgy találja, hogy a Bizottság ezen alkalmasságot a jogilag megkövetelt módon bizonyította az ügy körülményeinek elemzésekor.

A HP, az Acer és a Lenovo számára bizonyos AMD processzorokkal ellátott termékek forgalmazásának késleltetése, kizárása vagy korlátozása érdekében teljesített kifizetéseket illetően a Törvényszék megállapítja, hogy e kifizetések nehezebbé tették az AMD számára a piacra lépést. Megjegyzi továbbá, hogy az Intel versenyellenes célt követett, mivel egy erőfölényben lévő vállalkozás egyetlen célja azzal, hogy egy versenytárs termékével ellátott termékek forgalmazását célzott módon akadályozza, az lehet, hogy e versenytársnak ártson. Az ilyen magatartás egyértelműen nem érdemen alapuló versenyre utal. E magatartás, melyet a Bizottság "nem rejtett korlátozásnak" nevez, erőfölénnyel való visszaélésnek minősül.

Azon kérdést illetően, hogy a Bizottság a nemzetközi jog értelmében területileg illetékes-e az Intel versenyellenes magatartásának szankcionálására, a Törvényszék kimondja, hogy ezen illetékesség megállapítható mind a versenyellenes magatartás Unión belüli végrehajtása, mind annak Unión belüli hatásai alapján. A Törvényszék e tekintetben megállapítja, hogy az Intelnek a bizottsági határozatban felrótt magatartás az EGT területén belül lényeges, azonnali és előrelátható hatást gyakorolhat. A Bizottság ekképpen illetékes e magatartás szankcionálása tekintetében.

A Törvényszék ezenfelül megállapítja, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította határozatában a szóban forgó kizárólagossági árengedmények és nem rejtett korlátozások létét. A Törvényszék elutasítja az Intel azon érveit, melyek a Bizottság által e tekintetben tett megállapítások vitatására irányulnak.

Egyébiránt a Bizottság – a Törvényszék szerint – a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy az Intel megpróbálta leplezni magatartásának, és azon hosszú távú átfogó stratégiájának versenyellenes mivoltát, mely az AMD stratégiai szempontból legjelentősebb értékesítési csatornákhoz való hozzáférésének megakadályozására irányult.

Végül a Törvényszék úgy véli, hogy az Intel által felhozott érvek egyike sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kiszabott bírság aránytalan lenne. Épp ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy e bírság arányos az ügy körülményeire tekintettel. A Törvényszék megjegyzi többek között, hogy a Bizottság a jogsértés súlya alapján 5%-ban állapította meg az eladások értékének arányát, ami a legfeljebb 30%-ig terjedő skála alsó részében található88. Ráadásul a bírság az Intel éves forgalma 4,15%-ának felel meg, ami jelentősen az előírt 10%-os felső határ alatt van.


1A határozat összefoglalóját közzétették az Európai Unió Hivalatos Lapjában (C 227., 2009. szeptember 22., 13. o.).

2A számítógépekben használt mikroprocesszorok két csoportra oszthatók: az x86 processzorok és a más architektúrán alapuló processzorok. Az x86-os architektúra az Intel által saját mikroprocesszoraihoz tervezett szabvány, mely a Windows és a Linux operációs rendszerek működését egyaránt szolgálja. A Windows alapvetően kötődik az x86 utasításkészlethez.

3A processzor minden számítógép kulcsfontosságú eleme, mind a rendszer általános teljesítménye, mind a készülék teljes költsége szempontjából. Gyakran a számítógép „agyaként” hivatkoznak rá. A processzorok gyártási folyamatához csúcstechnológiát alkalmazó, költséges létesítményekre van szükség.

42000 előtt több vállalkozás is gyártott x86 processzorokat. A legtöbbjük azonban eltűnt a piacról.

5A Bizottság szerint egységes és folyamatos jogsértésről van szó.

6Ezen összeg az x86 processzorok Intel által az EGT területén székhellyel rendelkező vállalkozásoknak a jogsértés utolsó évében számlázott eladások értéke (3 876 827 021 euró 2007-ben) alapján lett megállapítva. A Bizottság ezt követően meghatározta ezen érték adott arányát a jogsértés súlya függvényében (5 % a lehetséges legmagasabb 30 %-hoz képest), majd beszorozta a jogsértés éveinek számával (öt év és három hónap, ami 5,5-es szorzótényezőt eredményezett).

7A jelen ügyben az Association for Competitive Technology beavatkozott az Intel támogatása érdekében, míg az Union fédérale des consommateurs – Que choisir a Bizottság támogatása érdekében avatkozott be.

8Lásd a 6. lábjegyzetet a bírság kiszámítását illetően.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA