Az önreklám is adóköteles! - Gyakorlatilag minden vállalkozás kötelezett lehet valamilyen formában

2014.07.16. Jogi Fórum / LeitnerLeitner

A reklámadóval eddig nyilvánosan vitatott problémák hatása eltörpül az önreklámra vonatkozó adókötelezettségből fakadó következmények mellett. Ez ugyanis a legszélesebb adózói kört érinti: gyakorlatilag minden vállalkozás kötelezett lehet valamilyen formában – emelte ki Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója. Sokan lesznek, akiknek ugyan végül nem kell adót fizetniük, de a bizonytalanságok tisztázása, a bevallási és a nyilvántartási kötelezettség minden cégre súlyos terheket róhat.

Bár a törvény végső szövege a mai napig ismeretlen, 2014. július 4-én az Országgyűlés elfogadta a reklámadó-törvény módosításait. Ennek értelmében, a közösségi médiában, kereső oldalakon elhelyezett hirdetések adókötelezettsége havi 2,5 milliós költés felett átszáll a megrendelőre, ha az adófizetésre kötelezett cég nem nyilatkozik arról, hogy befizeti az adót. Nemcsak emiatt válhat azonban gyakorlatilag minden vállalkozás a reklámadó alanyává, hanem azért is, mert az úgy nevezett saját célú reklám, azaz az önreklám is adóköteles. Ráadásul a törvény szövege olyan sok kérdést hagy nyitva, hogy bizony nincs egyszerű dolguk a cégeknek, akiknek augusztus 21-ig fel kell mérniük, hogy pontosan milyen tevékenységük és azoknak mekkora költsége tartozik a törvény hatálya alá.

Már a reklámadó-törvény gyors bevezetése és azonnali módosításai is méltán keltették fel a nyilvánosság figyelmét. Problematikus lehet a külföldi szereplők adóztatásának megvalósíthatósága vagy épp a törvény lehetséges unió-ellenessége is. Hatásait tekintve azonban mindezek jelentősége eltörpülhet a legszélesebb adózói kört érintő önreklám adókötelezettsége, az ezzel kapcsolatos jogbizonytalanság és a közelgő bevallási és adófizetési határidő okozta nehézségek mellett.

Ugyanis a reklámadó törvény minden a jogszabályi kötelezettségen túlmenő tájékoztatási, marketing vagy értékesítési tevékenységet saját célú reklámnak tekint, melynek költségei után a cégeknek adót kell fizetniük, amennyiben ezek éves összege eléri az 500 millió forintot. A saját célú reklám tárgya lehet a cég terméke, áruja, szolgáltatása, tevékenysége, neve vagy egyéb megjelenése. Ide tartozhatnak például a szóróanyagok, a saját website, szabadtéri reklámhordozón, épületeken vagy járműveken elhelyezett logók és egyéb marketing eszközök, a számlalevelekben vagy e-mailen elküldött DM anyagok, a rendezvények és még sorolhatnánk.

Ráadásul a törvény nem írja le az adó földrajzi hatályát, az adókötelezettség és az adóalany meghatározásában csak elvétve találhatók korlátozások Magyarországra, illetve a magyar nyelvű reklám tartalomra vonatkozóan. Az önreklámnál maradva, a „szabadtéri reklámhordozót, valamint a reklám elhelyezésére szolgáló bármely járművet, nyomtatott anyagot, ingatlant reklám céljára hasznosító személy vagy szervezet” elvileg bárhol lehet. Ráadásul ezekben az esetekben a törvény még a „túlnyomórészt magyar nyelvűséget” sem kívánja meg. Azaz a jogszabály szövege alapján pl. nem zárható ki, hogy egy osztrák vagy német cég saját hazájában található ingatlanján feltüntetett reklám után, még ha az német nyelvű is, adókötelezettség keletkezzen.

Az sem biztos, hogy minden ilyen költséget a marketing büdzsében kell keresni, és az sem egyértelmű, hogy a költségeknek pontosan mely részét kell figyelembe venni. Saját célú reklám közzététele esetén ugyanis az adó alapja a reklám közzétételével kapcsolatban „közvetlenül felmerült költség”, amely vonatkozásában talán csak a számvitellel is foglalkozó szakembereknek tűnik fel, hogy az bizony nem egyezik meg a számviteli törvényben rögzített úgy nevezett közvetlen költséggel.

Mindezeken felül ráadásul a kapcsolt felek adóalapját összevontan kell meghatározni. E tekintetben pedig a földrajzi hatály hiánya azt eredményezi, hogy nem csak a cégcsoportba eső magyar, hanem a külföldi cégek reklámköltései is adóalapot keletkeztetnek. Emellett a vállalatcsoportok számára ez a számítási mód kétszeresen is kedvezőtlen lehet. Egyrészt az adómentes legalsó sávba eső 500 millió Ft-os adóalapot nem külön-külön, hanem együttesen, csak egyszer vehetik figyelembe; másrészt a cégcsoport összesített adóalapja erős progresszivitás mellett akár magasabb sávba is tolhatja őket, mint külön-külön lennének, ezzel is jelentősen növelve az adó összegét.

Nem lesz tehát egyszerű dolguk a cégeknek, hiszen augusztus 21-ig fel kell mérniük, hogy pontosan milyen tevékenységük, azoknak mekkora része tartozik a törvény hatálya alá. Eddig az időpontig kell ugyanis az előző adóév alapján számított első előleg bevallását és befizetését teljesíteni. Még ez előtt kell a cégüket átvilágítani, hogy mely kommunikációs, tájékoztatási, értékesítési célú tevékenységeik esnek a törvény hatálya alá – hangsúlyozta Jancsa-Pék Judit, a LeitnerLeitner vezető tanácsadója. Ezt követően meg kell határozni, hogy a költségeknek mely része után kell adót fizetni. Érdemes továbbá megvizsgálni az érvényben lévő beszállítói szerződéseket és az év végéig tervezett marketing-költségvetést is.

A reklámadó-fizetési kötelezettség tehát jóval szélesebb kört érint, mint azt elsőre gondolnánk, ráadásul minden vállalkozás adminisztrációs terheit növelni fogja. Ugyanis a jogszabály nem ad felmentést a bevallási kötelezettség alól azoknak, akik nem érik el az 500 milliós értékhatárt. Elképzelhető, hogy ezt majd éppen a bevallás kitöltési útmutatója fogja pontosítani, de ez idő szerint elvileg minden vállalkozásnak el kell készítenie és be kell nyújtania a bevallását.

Azok sem dőlhetnek hátra, akik elvégzik számításaikat, és mivel nem érik el az 500 milliós értékhatárt, nullás bevallást nyújtanak be. Hiszen egy ellenőrzés során az adóhatóság vizsgálhatja majd a mentesség jogosságát. Vagyis minden vállalkozásnak érdemes pontos nyilvántartást vezetnie arról, hogy mit vett figyelembe reklámadó-kötelezettsége megállapításakor. 

  • kapcsolódó anyagok
REKLÁM
ADÓZÁS