Szünet előtt döntésdömping - Júliusi Ab-mustra

2014.07.22. Jogi Fórum / Munkatársunktól

Az Alkotmánybíróság a nyári szünet előtt alaposan belehúzott: döntött többek között az önkormányzati választás új szabályairól, a szóbeli végrendelkezésről, a halmazati büntetések súlyosításáról, a trafiktörvényről, a paksi népszavazásról és a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról is.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének főbb döntései

● AB határozat a fővárosi közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok vizsgálatáról (II/1187/2014)
Az Alkotmánybíróság július 21-én hozott határozatában megállapította: alaptörvény-ellenes, hogy a fővárosi közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok a kompenzációs listás mandátumszerzés körében a szavazatok súlyozott számítását írják elő. A testület alaptörvény-ellenesnek ítélte azt is, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhet tájékoztatást. A testület az alaptörvény-ellenes rendelkezéseket megsemmisítette, az új fővárosi választási szabályok elleni további indítványokat pedig elutasította. Ötvenhét országgyűlési képviselő kezdeményezte a fővárosi közgyűlés tagjainak választására vonatkozó új szabályok alkotmányossági vizsgálatát. Álláspontjuk szerint alaptörvény-ellenes, hogy a fővárosi kerületek polgármesterei megválasztásukkal egyben a fővárosi közgyűlés tagjaivá is válnak. Az Alkotmánybíróság a szavazás közvetlenségével összefüggésben rámutatott arra, hogy az Alaptörvényből nem vezethető le, hogy a jogalkotó kellően alátámasztott indokok alapján ne alkothatna olyan választási rendszert, amelynek következtében a választópolgár közvetlen szavazatával két különböző önkormányzati tisztségre ugyanazt a személyt, egyszeri szavazással választja meg. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a kompenzációs listás megoldáshoz kapcsolódó, a töredékszavazatok súlyozott számítását alkalmazó módszer nem alkalmas eszköz az egyes fővárosi kerületek lélekszámából fakadó különbségek kiküszöbölésére. A súlyozási rendszer következtében a vesztes polgármesterjelöltekre leadott szavazatok a legnagyobb kerület választópolgárai esetében hatszoros szavazati értéket képviselnek a legkisebb kerület választópolgárai szavazatának értékéhez képest. Ez a súlyozási rendszer tehát önmagában nézve szemben áll a választójog egyenlő értékűségével, ezért az Alkotmánybíróság megsemmisítette. A testület szerint ugyanakkor a fővárosi önkormányzat hatékony és eredményes működése, a kerületi polgármesterek integrálása a fővárosi közgyűlésbe, a fővárosi kerületek történelmileg kialakult határai alkotmányosan elfogadhatóvá teszik az eltérést az egyes kerületek lakosságszámához igazodva, mert az eltérésből adódó különbséget megfelelően ellensúlyozza a kettős döntéshozatali rendszer. A személyes adatokhoz való jog korlátozását kifogásoló indítvány kapcsán a testület megállapította, hogy sem más alapjog érvényesülése, sem valamely alkotmányos érték védelme nem indokolja, hogy a választópolgár az ellenőrzött ajánlóíveken szereplő személyes adatairól csak a jelölt, illetve a lista nyilvántartásba vételéről hozott határozat jogerőssé válásáig kérhessen tájékoztatást. Az alaptörvény-ellenes korlátozást megsemmisítették. A határozathoz Stumpf István alkotmánybíró párhuzamos indokolást, míg Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)

● AB határozat folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkalmazásának kizárásáról és alkotmányos követelmény megállapításáról (III/858/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 21-én bírói kezdeményezés alapján hozott határozatában megállapította, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény 2012. január 1-jétől 2012. augusztus 31-ig hatályos alaptörvény-ellenes 34. § (1) bekezdése a 14.Pk.60.601/2012. számú ügyben nem alkalmazható. A testület alkotmányos követelményként állapította meg, hogy ha a 6/2013. (III. 1.) AB határozatot követően az Alkotmánybíróság a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény – a vallási közösségek jogállásával és működésével kapcsolatos törvényeknek az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CXXXIII. törvény 17. §-a által megállapított – 33. § (1) bekezdésében hivatkozott valamely alaptörvény-ellenes rendelkezés alkalmazásának kizárását rendeli el, akkor az egyházként történő elismerés kezdeményezésére előírt határidőt az adott vallási közösség vonatkozásában az Alkotmánybíróság alkalmazási tilalmat megállapító határozatának közzétételétől kell számítani. A határozat indokolása szerint, ha a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását. A határozathoz Balsai István, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/596/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 14-én elutasította a Székesfehérvári Törvényszék Bkf.450/2012/2. sorszámú végzésével összefüggésben benyújtott, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet 2012. január elseje és 2013. július elseje között hatályban volt 28/A. § (3) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a támadott jogszabály, illetve bírói döntés korlátozta az enyhébb végrehajtási fokozat kedvezményének megadását, csak azért, mert a fogvatartása nem volt folyamatos. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a kifogásolt jogszabályi feltétel a fogvatartás folyamatosságának megkövetelésén keresztül az elítélt magatartásában megfigyelhető változások ellenőrizhetőségét segítette. A rendelkezéssel érintettek köre pedig egybeesett a szabályozás indoka által kijelölt elítéltekkel. A határozathoz Bragyova András és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Balsai István)

AB határozat az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény, valamint az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének vizsgálatáról (IV/2712/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 14-én megállapította, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 22. § (3) bekezdése „nyilatkozat abban az esetben érvényes, ha pszichiáter szakorvos – egy hónapnál nem régebbi – szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A […] kétévente meg kell újítani, és azt […]” szövegrésze alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 22. § (3) bekezdése a következő szöveggel marad hatályban: „Az (1)-(2) bekezdés szerinti nyilatkozatot a beteg bármikor – cselekvőképességére, illetve alaki kötöttségre tekintet nélkül – visszavonhatja.” Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 22. § (3) bekezdése „nyilatkozat abban az esetben érvényes, ha pszichiáter szakorvos – egy hónapnál nem régebbi – szakvéleményben igazolja, hogy a személy döntését annak lehetséges következményei tudatában hozta meg. A […] kétévente meg kell újítani, és azt […]” szövegrésze a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet melléklete 2. pontja és az ahhoz kapcsolódó lábjegyzet alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az egyes egészségügyi ellátások visszautasításának részletes szabályairól szóló 117/1998. (VI. 16.) Korm. rendelet melléklete 2. pontja és az ahhoz kapcsolódó lábjegyzet a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét követő napon veszti hatályát. Az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában hangsúlyozta: alaptörvény-ellenes, hogy az élő végrendeletben foglalt nyilatkozat érvényességi ideje két év. Nincs ugyanis ésszerű indoka, hogy egy bármikor visszavonható nyilatkozat érvényességét a törvény határozott idejűvé tegye. Az indokolás szerint a szabályozásból nem vezethető le olyan más alkotmányos alapjog, vagy érdek érvényesülésének szükségessége sem, amely a nyilatkozattétel érvényességi feltételeként meghatározott pszichiátriai szakorvosi vélemény alkalmazását alátámasztaná. A határozathoz Balogh Elemér, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Bragyova András)

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/3442/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 17-én megállapította, hogy a Kúria Pfv.IV.20.015/2012/4. számú ítélete a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1.Pf.20.361/2011/4. számú jogerős ítéletére is kiterjedő hatállyal alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az indítványozó adatok kiadását kérte a Vértesi Erőmű Zrt.-től, amely 98,53 %-ban a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM Zrt.) tulajdonában áll. Az MVM Zrt.-ben az államnak 75+1% szavazatnyi tartós részesedése van. Az adatigénylés időpontjában az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény melléklete nevesítette az MVM Zrt-t. mint a törvény hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezetet. A Vértesi Erőmű Zrt. az adatszolgáltatást megtagadta, ezért az indítványozó közérdekű adatok kiadása iránt pert indított. Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest az adatok kiadására. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította A Kúria felülvizsgálati eljárásban – a jogerős ítélet helybenhagyásával – a kereset elutasította. Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a tartós állami tulajdonban lévő anyavállalat 98%-os mértékű tulajdonában álló, s ennélfogva az anyavállalat meghatározó befolyása alatt álló leányvállalatot is olyan gazdasági társaságnak kell tekinteni, amely közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény szerinti közfeladatot ellátó személynek minősül. Ezért a Vértesi Erőmű Zrt. közfeladatot ellátó jogi személyként az adatnyilvánosság biztosítására köteles. A határozathoz Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

● AB határozat a Btk. halmazati büntetést súlyosító rendelkezésének vizsgálatáról (III/491/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 7-én megállapította, hogy a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése esetén alkalmazandó szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezés alaptörvény-ellenes, ezért Büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdését hatálybalépésére (2013. július 1-jére) visszaható hatállyal megsemmisítette. Az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék fordult az Alkotmánybírósághoz. A bírói indítványokban kifogásolt szigorúbb halmazati szabályok értelmében, ha valaki legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el, és azokat egy eljárásban bírálják el, akkor a legsúlyosabb cselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Amennyiben ez meghaladná a húsz évet, vagy egyébként a halmazatban lévő cselekmények közül valamelyik életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, akkor életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni. Az Alkotmánybíróság megállapította: sérti a jogbiztonságból fakadó kiszámíthatóság és előreláthatóság követelményét, hogy a kifogásolt rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy a legalább három, személy elleni erőszakos bűncselekményt elkövető terheltek esetében azonosak legyenek a büntetéskiszabás körülményei. Az Alkotmánybíróság a vizsgált rendelkezésnek azt a fordulatát is alaptörvény-ellenesnek nyilvánította, amely bizonyos esetekben kötelezővé teszi az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabását. Ellentétes ugyanis a jogállami büntetési rendszer alkotmányossági kritériumaival, hogy a szabály nem teszi lehetővé a bíróságok számára, hogy minden bűncselekményt a tényleges súlyuk szerint értékeljenek. Az Alkotmánybíróság az alkotmánybírósági törvény alapján elrendelte az alaptörvény-ellenes jogszabályi rendelkezések alkalmazása alapján jogerősen lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A felülvizsgálat kizárólag a büntetéskiszabást érinti, amelynek következtében a bíróságoknak az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított szigorúbb halmazati büntetéskiszabási rendelkezések helyett az általános és a különös rész megfelelő szabályainak alkalmazásával kell újra rendelkezniük a büntetőjogi jogkövetkezményekről. A határozat indokolása szerint ennek az ügynek nem az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó, úgynevezett „három csapás” szabály, hanem csak a halmazati büntetés súlyosításával összefüggő jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának vizsgálata volt a tárgya. A határozathoz Dienes-Oehm Egon és Pokol Béla alkotmánybíró különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/1124/2013.)
Az Alkotmánybíróság július 7-én elutasította a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 12. § (1) bekezdés l) pontja, valamint a fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről szóló 2012. évi CXXXIV. törvény 2. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybírósághoz érkezett tizenhat indítvány a trafiktörvénynek azt a szabályát támadta, amelynek értelmében 2013. július 1-jétől dohány-kiskereskedelem csak koncessziós szerződés által biztosított jogosultság és dohánytermék-kiskereskedelmi engedély birtokában végezhető. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint önmagában az, hogy a panaszosok hosszabb időn át, határozatlan időtartamra szóló működési engedély alapján dohánytermék-kiskereskedelmi tevékenységet folytattak, amelyből rendszeres jövedelemre tettek szert, nem jelenti azt, hogy az említett gazdasági tevékenység megszerzett tulajdonnak vagy alkotmányosan védett tulajdoni várománynak lenne tekinthető. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vállalkozás joga nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga egy meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási jogi formában való gyakorlásához. Az Alkotmánybíróság – az indítvány keretei között – kizárólag azt az alkotmányossági kérdést vizsgálhatta, hogy a törvényalkotó által választott szabályozás az adott cél elérése érdekében szükséges és arányos volt-e. A törvényalkotó által választott szabályozás célszerűségét, hatékonyságát és méltányosságát az Alkotmánybíróság – hatáskörének hiányában – nem vizsgálhatta. A határozathoz Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást, míg Bragyova András, Lévay Miklós és Kiss László alkotmánybírók különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Balogh Elemér)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/980/2014.)
Az Alkotmánybíróság július 7-én elutasította a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény 15. § (4) bekezdés 2013. szeptember 1. és december 31. között hatályos a) pontja, valamint 19. § (3) bekezdés 2013. július 12. és november 29. között hatályos c) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést. A határozat indokolása emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok alapján korábban szintén vizsgálta a jogszabály bírói kezdeményezéssel is érintett 15. § (4) bekezdés a) pontját és a 19. § (3) bekezdését, és alaptörvény-ellenességet nem állapított meg. Ezek a rendelkezések az eljárások alatt módosultak. Mivel azonban a bíróságnak a folyamatban lévő ügyben a támadott rendelkezéseket a módosítások előtti tartalommal kell alkalmaznia, res iudicata megállapítására nem kerülhetett sor. Ennek ellenére – tekintve, hogy a módosítások nem érintették a felvetett alkotmányossági problémát – az Alkotmánybíróság a IV/1176/2013. sz. ügyben kifejtett indokok alapján a bírói kezdeményezés elutasításáról döntött a rendelkező részben foglaltak szerint. A határozathoz Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indoklást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről (IV/2868/2012.)
Az Alkotmánybíróság július 7-én megállapította, hogy a Kúria Mellett Működő Másodfokú Szolgálati Bíróság Szf.F.II.1/2012/9. számú határozata, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Mellett Működő Elsőfokú Szolgálati Bíróság SZF.1/46/2011. számú határozata alaptörvény-ellenes, mivel az eljáró bíróságok határozataikat az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését sértő módon hozták meg. Az Alkotmánybíróság az alaptörvény-ellenes bírósági határozatokat – az eljárás során hozott végzésekre is kiterjedő hatállyal – megsemmisítette. Az indítványozó bíró a Csongrád Megyei Bíróság bírájaként 2011. április 9-én, 11-én és 12-én egy internetes hírportálon három írást tett közzé. Az indítványozó írásaiban egyrészt saját polgári peres ügyei kapcsán, – amelyekben, mint felperes szerepelt – kritizálta a perben eljáró bírók ítélkezési tevékenységét, másrészt általánosságban is bírálta a bírói kart. A szolgálati bíróság első fokon megállapította, hogy az indítványozó elkövette a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 63. § a) és b) pontjában meghatározott fegyelmi vétséget, és ezért a bírói tisztségből felmentés indítványozása fegyelmi büntetést szabta ki vele szemben, valamint felfüggesztette a bírói tisztségből és elrendelte a bírói illetmény visszatartását. A másodfokú szolgálati bíróság helybenhagyta az elsőfokú határozatot. Az indítványozó szerint a szolgálati bíróság eljárása sérti a tisztességes és pártatlan eljárás lefolytatásához való jogát, valamint a jogorvoslathoz való jogát. Az Alkotmánybíróság részben megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az, hogy az indítványozó fegyelmi ügyében eljáró szolgálati bíróság tanácsa úgy hozta meg a fegyelmi eljárás megindításáról szóló döntését, hogy a tanácsülés megtartására a törvényes határidőn belül ténylegesen nem került sor, megsértette a tisztességes eljáráshoz való jog alkotmányos követelményét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az adott ügyben az elsőfokú szolgálati bíróság elnöke – függetlenül attól, hogy a szolgálati bíróság rendelkezett-e ügyelosztási tervvel – azzal, hogy saját mérlegelése alapján jelölte ki az elsőfokú szolgálati bíróság tanácsát és a vizsgálóbiztost, a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét okozta. Az Alkotmánybíróság szerint sérült az indítványozó tisztességes eljáráshoz való joga azáltal, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló fegyelmi eljárásban alkalmazták a Szolgálati Bíróságok Ügyrendjét (SZBÜ), amelyet nem hirdettek ki, és azt csak az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló fegyelmi eljárás ideje alatt tették közzé az interneten. (Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre)

● AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/938/2014.)
Az Alkotmánybíróság július 7-én visszautasította a Kúria Knk.IV.37.178/2014/3.számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. Az Együtt – a Korszakváltók Pártja és a Párbeszéd Magyarországért Párt a Kúria Knk.IV.37.178/2014/3. számú végzése, valamint a Nemzeti Választási Bizottság 91/2014. számú határozata megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozók országos népszavazási ív mintapéldányát nyújtották be az NVB-hez. Az ív mintapéldányán a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az államadósságot növelő hitelből ne épüljenek új atomerőművi blokkok Magyarországon?” Az NVB a hitelesítést határozatával megtagadta, mivel az megakadályozta volna a Magyarország Kormánya ás az Oroszországi Főderáció Kormánya között, a Paksi Atomerőmű fejlesztésével összefüggő nemzetközi szerződés teljesítését. A Kúria végzésével helybenhagyta az NVB határozatát. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg a panasz befogadása tartalmi feltételeinek: alkotmányjogi panasz az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja szerinti kizárt tárgykör és az Egyezmény egyes rendelkezései viszonyát, egymásra vonatkoztatott értelmezését vitatja. Az indítványozók felülvizsgálati kérelme is erre irányult, a Kúria ezekben az értelmezési kérdésekben már állást foglalt, ezekkel összefüggésben alkotmányjogi kérdés nem vetődik fel. A végzéshez Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Kovács Péter, Salamon László és Stumpf István alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Paczolay Péter)

AB határozat a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról és egyes gazdasági tárgyú jogszabályok módosításáról szóló 2013. évi CXXXV. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenessének vizsgálatáról (20/2014. (VII. 3.)
Az Alkotmánybíróság június 30-án hozott határozatában elbírálta a szövetkezeti hitelintézetek integrációjáról szóló törvényt támadó alkotmányjogi panaszokat. Az Alkotmánybíróság a törvény egészének alaptörvény-ellenességét állító indítványokat elutasította, a törvény két rendelkezését ugyanakkor alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette, egy további rendelkezéshez pedig alkotmányos követelményt állapított meg. Az Alkotmánybíróság figyelemmel volt arra, hogy a pénzügyi szektor egészének stabilitásában a szövetkezeti formában működő hitelintézetek biztonságos működésének is szerepe van. A pénzügyi infrastruktúrának a fenntartása és működőképességének biztosítása olyan közérdek, mely az állami gazdaság- és pénzügypolitika részeként a tulajdont érintő beavatkozást indokolttá tehet. A tulajdonhoz való jog korlátozása arányosságának vizsgálata során fontos szempontnak értékelte, hogy a korlátozást kompenzálják az összehangolt működésből eredő előnyök, és különösen az a tény, hogy a szektor stabilitásának és biztonságának védelme érdekében az állam a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül jelentős összeggel (136,5 milliárd Ft-tal) járul hozzá az intézményvédelmi feladatok ellátásához, növelve a szektor pénzügyi stabilitását. Az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette a törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint az integrált szövetkezeti hitelintézetek egymás tartozásaiért sorrendben az intézményvédelmi szervezetet (a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetét) és a Takarékbankot megelőzően kötelesek helytállni. A másik megsemmisített rendelkezés a Magyar Fejlesztési Bank és a Magyar Posta esetleges leendő jogutódait privilegizálta: a Takarékbank más részvényeseitől eltérően ezen jogutódok részvényesi jogainak a gyakorlása nem függeszthető fel a törvényben felsorolt esetekben. Az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként állapította meg, hogy az intézményvédelmi szervezet – illetve 2014. július 1-től a Takarékbank – által a szövetkezeti hitelintézetek számára meghatározott mintaalapszabály csak olyan kötelező elemeket tartalmazhat, amelyek a törvény céljainak eléréséhez nélkülözhetetlenek, vagy a törvény végrehajtását szolgálják, illetőleg a hitelintézetek integrált működésére irányadó európai uniós követelmények teljesítéséhez szükségesek. A határozathoz Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Bragyova András, Kiss László, Lévay Miklós és Salamon László alkotmánybírók különvéleményt fűztek. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/685/2014.)
Az Alkotmánybíróság június 30-án elutasította a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 61. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. A támadott törvényi rendelkezés kimondja: ahol a Munka törvénykönyve vagy a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény munkáltatóról rendelkezik, azon az állami intézményfenntartó központ (KLIK) által fenntartott köznevelési intézményt is érteni kell, figyelembe véve az intézményvezető munkáltatói jogainak ugyanezen törvény szerinti korlátozását. Az indítványozó szerint a rendelkezés megfogalmazása félreérthető, illetve bizonytalan, mivel az alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy a pedagógusokat foglalkoztató köznevelési intézmények esetén kit kell ténylegesen munkáltatónak tekinteni. Ez pedig szerinte sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében rögzített jogbiztonság elvét. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést, mert arra a következtetésre jutott, hogy a sajátos jogszabályi környezetben annak eldöntése, hogy melyik jogszabály alkalmazásával kell eljárni, nem alkotmányossági, hanem jogértelmezési kérdés. Márpedig ennek a megoldása – a főszabály megállapítása, jogértelmezési módszerek segítségével, továbbá a jogutódlás körülményeinek és a konkrét intézmény átadásával kapcsolatos dokumentumok vizsgálatával – a bíróság feladata, és a bíróság hatáskörébe tartozik. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter)

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG