Visszaélésszerűen megszerzett ügyvédi minősítés? - Az ügyvédi letelepedés szabadságáról - Az Európai Bíróság ítéletet hozott

2014.08.19. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Nem minősül visszaélésszerű magatartásnak az ügyvédi hivatás gyakorlása céljából valamely tagállamba való visszatérés az ügyvédi minősítés másik tagállamban történő megszerzését követően. Az Unió állampolgárainak azon lehetősége, hogy megválaszthassák azt a tagállamot, ahol képesítést akarnak szerezni, és azt a tagállamot, ahol a szakmájukat gyakorolni kívánják, a Szerződések által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának velejárója - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C‑58/13. és C‑59/13. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet - Angelo Alberto Torresi és Pierfrancesco Torresi kontra Consiglio dell’Ordine degli Avvocati di Macerata

Az ügyvédek letelepedéséről szóló irányelv1 célja az ügyvédi hivatás (önálló ügyvédként vagy alkalmazotti minőségben), az ügyvédi minősítés megszerzése országától eltérő másik tagállamban történő folyamatos gyakorlásának megkönnyítése, a hivatás azonban kizárólag a saját tagállamban megszerzett szakmai címmel gyakorolható. Az irányelv kimondja, hogy a fogadó tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának be kell jegyeznie az ott letelepedő ügyvédet, ha az ügyvéd bemutatja a saját tagállamának hatáskörrel rendelkező hatóságánál történt bejegyzését bizonyító igazolást2.

Két olasz állampolgár (Angelo Alberto és Pierfrancesco Torresi), miután Olaszországban egyetemi jogi diplomát szereztek, Spanyolországban is egyetemi jogi diplomát szereztek. 2011. december 1‑jén ügyvédként bejegyezték őket az Ilustre Colegio de Abogados de Santa Cruz de Tenerife (santa cruz de tenerifei [Spanyolország] ügyvédi kamara) névjegyzékébe. 2012. március 17‑én kérelmet nyújtottak be a maceratai kamara tanácsához az „ügyvédi névjegyzék külön tagozatába” való bejegyzés iránt3. E tagozatba az Olasz Köztársaságtól eltérő tagállamban szerzett szakmai címmel rendelkező és az Olasz Köztársaságban letelepedett ügyvédek tartoznak.

Mivel a maceratai kamara tanácsa nem határozott az előírt határidőn belül, A. Torresi és P. Torresi a Consiglio Nazionale Forenséhez (olasz országos ügyvédi kamara tanácsa, a továbbiakban: CNF) fordult abból a célból, hogy az bírálja el a bejegyzés iránti kérelmeiket. Azzal érveltek, hogy a kérelmezett bejegyzések a hatályban lévő szabályozás által megkövetelt egyetlen feltételtől függnek, nevezetesen „a származási tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságánál történő bejegyzés igazolásától” (a jelen ügyben a Spanyol Királyság). Mivel e feltételnek eleget tettek, A. Torresi és P. Torresi úgy vélik, hogy be kellett volna őket jegyezni.

A CNF szerint azonban A. Torresi és P. Torresi nem hivatkozhat az ügyvédek letelepedéséről szóló irányelvre, ha a szakmai képesítés Spanyolországban történő megszerzésének egyedüli célja az ügyvédi szakma gyakorlásának megkezdésére vonatkozó olasz jogi rendelkezések megkerülése, ami a letelepedés jogával való visszaélésnek minősül. A CNF tehát azt kérdezi a Bíróságtól, hogy valamely tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságai joggal való visszaélésre hivatkozva megtagadhatják‑e az ügyvédek névjegyzékébe való bejegyzést e tagállam olyan állampolgáraival szemben, akik azt követően, hogy a saját államukban egyetemi diplomát szereztek, valamely más tagállamba távoztak annak érdekében, hogy ott megszerezzék az ügyvédi szakmai képesítést, majd ezt követően visszatértek az első tagállamba abból a célból, hogy ott az ügyvédi szakmát a második tagállamban megszerzett szakmai címmel gyakorolják4.

Ítéletében a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamban történő folyamatos gyakorlásának elősegítése érdekében az ügyvédek letelepedéséről szóló irányelv a származási tagállamban szerzett címmel szakmai tevékenységet folytatni kívánó migráns ügyvédek szakmai címeinek kölcsönös elismerésére vonatkozó mechanizmust hoz létre. Az uniós jogalkotó ezzel a bejegyzés nemzeti szabályainak azon eltéréseit óhajtotta megszüntetni, amelyek egyenlőtlenségeknek és a szabad mozgás akadályainak forrását képezték. Az irányelv célja tehát az ügyvédek letelepedési jogára vonatkozó feltételek teljes harmonizálása.

A Bíróság már megállapította, hogy a származási államban történő bejegyzés igazolása az egyetlen olyan feltétel, amelyhez a fogadó tagállam az érdekelt bejegyzését kötheti annak érdekében, hogy az érdekelt származási tagállamának szakmai címét viselve gyakorolhassa tevékenységét5.

A Bíróság hangsúlyozza, hogy a jogalanyok nem hivatkozhatnak az uniós jogi normákra csalárd módon vagy visszaélésszerűen, és a tagállam jogosult arra, hogy meghozza az annak megakadályozásához szükséges intézkedéseket, hogy állampolgárai megpróbálják visszaélésszerűen megkerülni e tagállam nemzeti jogszabályait. E tekintetben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a visszaélésszerű magatartás fennállásának megállapításához egy objektív (vagyis az uniós szabályozás által előírt feltételek formális betartása ellenére nem valósul meg e szabályozás célja) és egy szubjektív elem (vagyis ki kell tűnnie, hogy az uniós szabályozás alapján jogosulatlan előnyszerzésre irányuló szándék áll fenn) együttes fennállása szükséges.

Ezek alapján a Bíróság megállapítja, hogy az egységes piacon belül az uniós polgárok azon lehetősége, hogy megválaszthassák azt a tagállamot, amelyben a képesítésüket meg akarják szerezni, és azt a tagállamot, ahol a szakmájukat gyakorolni kívánják, a Szerződések által biztosított alapvető szabadságok gyakorlásának velejárója.

Az, hogy valamely tagállam olyan állampolgára, aki e tagállamban egyetemi diplomát szerzett, valamely más tagállamba távozik annak érdekében, hogy ott megszerezze az ügyvédi szakmai képesítést, majd ezt követően visszatér az állampolgársága szerinti tagállamba abból a célból, hogy ott az ügyvédi szakmát a másik tagállamban megszerzett szakmai címmel gyakorolja, az irányelv egyik célkitűzésének konkretizálódása, és nem minősül a letelepedési joggal való visszaélésnek.

Az a tény, hogy az ügyvédek névjegyzékébe való bejegyzés iránti kérelem előterjesztése a szakmai címnek a származási tagállamban való megszerzését követő rövid időn belül történt ugyancsak nem minősül joggal való visszaélésnek, mivel az irányelv nem szab feltételül a származási tagállamban szerzett szakmai gyakorlatot.

A Bíróság megállapítja, hogy nem minősül visszaélésszerű magatartásnak az, ha valamely tagállam egyetemi oklevéllel rendelkező állampolgára más tagállamba távozik az ügyvédi szakmai képesítés megszerzése érdekében, majd visszatér saját tagállamába abból a célból, hogy ott szakmáját a másik tagállamban megszerzett szakmai címmel gyakorolja.


1Az az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló 1998. február 16‑i 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv.

2Az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése.

3Az irányelv 3. cikkének megfelelően.

4Ilyen esetben az ügyvéd köteles tevékenységét a fogadó tagállamban a saját tagállama szakmai címét használva folytatni, úgy, hogy e szakmai címet a saját tagállama hivatalos nyelvén érthetően és oly módon kell megjelölnie, hogy az ne legyen összetéveszthető a fogadó tagállam szakmai megnevezésével (az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése).

5Lásd a Bíróságnak a C‑193/05. sz., Bizottság kontra Luxembourg ügyben 2006. szeptember 19‑én hozott ítéletét és a C-506/04. sz., Wilson‑ügyben hozott ítéletét.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
ÜGYVÉDSÉG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA