A szórólapos hirdetések buktatói - Hat aranyszabály a Budapesti Békéltető Testület ajánlásával

2014.09. 3. Jogi Fórum / Budapesti Békéltető Testület

„600 Ft-os alkatrész beépítése alig egy óra alatt, nyugdíjas kedvezménnyel csak most, csak Önnek csak 40.000 Ft-ért!” - Akár ezt a szlogent is alkalmazhatta volna (persze nem tette) az a kerületi szerelő, aki szórólapján ingyenes kiszállást és nyugdíjas kedvezményt ígért a fogyasztóknak. Az érintett panaszos fürdőszobájában éjjelente kétóránként kellett feltörölni a vizet. Ezért szakembert hívott, azonban már rögtön gyanús volt, hiszen a hirdetőnek köze sem volt ahhoz a személyhez, aki hozzá végül kiszállt. A Budapesti Békéltető Testülethez beadott kérelem pedig már el nem végzett, de kiszámlázott tételekről, a szerelő későbbi elérhetetlenségéről és negyvenezer forintos óradíjról szól.

A kerületi kisokosban, illetve egyéb szórólapokon szereplő hirdetések kapcsán nem lehet eléggé hangsúlyozni az alapos körültekintés fontosságát, különösen, ha valamilyen szerelési-felújítási munkálatról van szó. A Budapesti Békéltető Testülethez forduló fogyasztók beadványaiból jól látszik ugyanis, hogy a bevezetőben említett eset nem egyedi.

Tipikus például, hogy a vonatkozó szóróanyag utal ugyan a szerelő személyére, később azonban a külön kikönyörgött számlára már teljesen más cégnév kerül, holott a fogyasztó azt hihetné, hogy a hirdetésben szereplő „szakemberrel” kötött szerződést. A Testülethez forduló fogyasztók számlát-nyugtát általában csak külön kérésre kapnak – rosszabb esetben akkor sem. Gyakori indokként szerepel a „főnöktől később megkapja” vagy a munka befejezésének későbbi időpontjára való hivatkozás, a fogyasztó pedig épp ekkor jár a legrosszabbul, ha esetleg már előleget-foglalót is átadott. Ezt később sajnos nem tudja igazolni papír nélkül. Külön vállalkozási szerződés természetesen nem kerül aláírásra és nem egyszer a panaszos csak utólag kérdezi meg a szolgáltatás árát, ahelyett, hogy már azt előzetesen egyeztetné. Többek közt ennek köszönhetőek a több tízezer forintos óradíjak, és ezzel a fogyasztók kálváriája általában még nem ér véget.

A szerződés megkötését ugyanis a fogyasztónak kell bizonyítania akkor, ha jogait érvényesítése szeretné, azonban erre vajmi csekély esélye van az említett nyugta-szerződés hiányában. De sok panaszos már idáig sem jut el és csak a magát hirdető szakember mobiltelefon-száma és egy név áll csupán rendelkezésére, egyéb elérhetőség nem. Postacím, e-mail cím nélkül pedig még írásos panaszt sem tud küldeni, amelyet egyébként a vállalkozás kötelessége lenne harminc napon belül megválaszolni, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény 17/A. § (7) bekezdése szerint. A vonatkozó telefonszám pedig nem sokat ér akkor, amikor a vonal túlsó végén vég nélküli kicsengés vagy épp folyamatosan foglalt jelzés hallható. A fogyasztók így maguk tudják a legtöbbet tenni azért, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe!

1. Az első és legfontosabb, hogy már a vállalkozás kiválasztásakor járjanak el tudatosan, főleg ha a forrás a kerületi kisokos vagy éppen egy szórólap. Több okuk van a bizalomra akkor, ha a szórólapon szerepel a vállalkozás székhelye és esetleg adószáma, egyéb vonatkozó adatai. Ha lehetőségük van rá, célszerű az interneten is rákeresni az adott cégre, esetleg nem szerepel-e valamelyik békéltető testület „feketelistáján” akár nem együttműködő vállalkozásként, akár úgy, hogy a vonatkozó békéltető testületi ajánlást nem teljesítette. Nem tanácsolt azzal a céggel sem szerződést kötni, amelynek esetleg nevéhez számos negatív bejegyzés kapcsolódik különböző fórumokon.

2. Miután a szakember megjelent és felmérte az elvégzendő munkát, mindig előzetesen egyeztessék a fogyasztók a kialkudott vételárat és azt foglalják írásba, lehetőleg az elvégzendő tételeket is körülírva, hogy mire vonatkozik a szolgáltatás. Az a vállalkozás, amelynek nincsen takargatnivalója, nem fogja ezt ellenezni. Ne szégyelljék tehát a fogyasztók a szolgáltatás ellenértékét előre tisztázni, mivel egyenrangú felek – dönthetnek úgy, hogy mással kötnek szerződést. Ha pedig a mondott összeget sokallják, előtte tájékozódjanak, hogy esetleg más cég nem végzi-e el ugyanazt a munkát tizedannyiért, mint rögtön a legelső vállalkozás, amely a fogyasztó számára reklámozta szolgáltatását.

3. Bármilyen összeget adnak is át a fogyasztók a vállalkozás szakemberének, arról kérés nélkül számlát-nyugtát kell kapniuk. Gyanúra adhat okot, ha a cég képviselője ekkor vonakodik vagy pedig a kedvezményesebb ár ígéretével kecsegtet – nem szabad elfelejteni: „olcsó húsnak híg a leve.” 

4. A megkapott számlát-nyugtát, esetleg az átvett összegről szóló elismervényt vagy egyéb dokumentumot meg kell őrizni, mivel ha bármilyen gond adódna a szolgáltatással, úgy a vonatkozó eljárásban csak ezzel tudja bizonyítani a fogyasztó, hogy közöttük szerződés jött létre. A szóbeli tájékoztatásra hivatkozás nem elegendő sem a békéltető testületi eljárásban, sem pedig a bíróságon.

5. Ne feledjék azt sem, hogy ha később a javító-karbantartó szolgáltatással bármilyen gond adódna (például a régi, megszerelt bojler megint elromlik), úgy az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet alapján is érvényesíthetik jogaikat. Ha ugyanis a fogyasztó lakáskarbantartási és –javítási szolgáltatást vagy épp háztartási gépek javítását rendelte meg, és a szolgáltatás ára meghaladta a húszezer forintot, akkor a cég jótállást köteles vállalni hat hónapig. Ez azt jelenti, ha a példában vett villanybojler újra meghibásodik az említett határidőn belül, úgy ki kell javítani azt díjmentesen. Ez alól a kötelezettség alól a vállalkozás csak akkor mentesül, ha bizonyítja: a hiba oka a javítás után keletkezett.

Akkor is van megoldás, ha az ellenérték épp bruttó 20.000 Ft vagy annál alacsonyabb volt és a hiba szintén a javító-karbantartó szolgáltatás teljesítését követő hat hónapon belül jelentkezett. Ekkor a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (ÚPtk.) 6:158. §-a alapján úgy kell tekinteni, hogy a szolgáltatás eleve hibásan került elvégzésre: ennek ellenkezőjét pedig a cégnek kell bizonyítania ismét. Amennyiben ez alól nem menti ki magát, úgy a fogyasztó hibás teljesítés miatt például követelheti az ÚPtk. 6:177. § (1) bekezdése szerint a szolgáltatás újbóli teljesítését, azaz a fenti esetben a szerelést-javítást követően újra meghibásodott árucikk ingyenes kijavítását.

Legyen szó bármilyen összegű ellenértékről: az említett hat hónap eltelte után pedig még másfél évig lehet kellékszavatossági jogokat érvényesíteni, de ekkor már a fogyasztónak kell bizonyítania azt, hogy a megrendelt javítási munka eleve rosszul, hibásan került elvégzésre.

6. Végül, ha mindezek ellenére elutasítaná a cég a fogyasztó igényét, bátran forduljon a Budapesti Békéltető Testülethez, amely ingyenesen, gyorsan dönt az ügyben, anélkül akár, hogy a panaszos kitenné lábát otthonából. Ugyanakkor az eredményes eljárás kulcsa egyúttal a tudatos fogyasztói magatartás is és a vonatkozó bizonyítékok rendelkezésre bocsátása.

  • kapcsolódó anyagok
MEDIÁCIÓ
FOGYASZTÓVÉDELEM
BÉKÉLTETŐ TESTÜLETEK