Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. március 20. szerda | Regisztráljon most!

Hatvanöt igazságügyér

2014.09. 5. Jogi Fórum / Sereg András

Magyarországon eddig 65-en töltötték be az igazságügy-miniszteri tisztet. A hivatalban lévő miniszter, Trócsányi László a rendszerváltás utáni éra tizedik tárcavezetője. Olyan neves elődei voltak, mint Deák Ferenc, Horvát Boldizsár, Szilágyi Dezső, Plósz Sándor, Wekerle Sándor, Bethlen István vagy Lázár Andor.

Az első felelős magyar minisztérium, a Batthyány-kormány 1848. április 7-én alakult meg, amelynek igazságügy-minisztere Deák Ferenc lett. A haza bölcse öt hónapig állt a tárca élén. A Szemere-kormány szakminisztere, Vukovics Sebő is csupán három hónapig, 1849. május 2-ától augusztus 11-ig maradhatott hivatalában. Őt csaknem két évtizeddel később követte a harmadik igazságügyér, Horvát Boldizsár, az Andrássy-kormány tagja, aki több mint négy éven át serénykedett a miniszteri bársonyszékben. Nevéhez olyan korszakos reformok fűződtek, mint a közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztása, a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság deklarálása, a bírák felelősségének törvényi szabályozása. Vezetése alatt törölték el a büntető gyakorlatban a bilincsek alkalmazását, a botbüntetést és a vérdíjat is.

A negyedik igazságügy-miniszter az a Bittó István (1871–1872) volt, aki 1874 márciusától egy évig a miniszterelnöki tisztet is betöltötte. Rajta kívül a Károlyi-kormány tagja, Berinkey Dénes, későbbi kormányfő irányította az igazságügyet. További két miniszterelnök, Wekerle Sándor és Bethlen István, a saját kormányában vállalt hosszabb-rövidebb, inkább rövidebb ideig igazságügy-miniszteri feladatot.

Tisza Kálmán kormányában több neves jogtudós vállalt szerepet: Pauler Tivadar, Perczel Béla és Szilágyi Dezső. Pauler második minisztersége alatt (1878–1886) kezdték el a Polgári törvénykönyv és a büntetőeljárási kódex előkészítését. Sokat tett az egyetemi autonómiáért és a magyar tannyelv teljes helyreállításáért is. Perczel hivatali idejében fogadták el az 1878. évi V. törvénycikket, a Csemegi-kódexet. Szilágyi a sommás eljárásról szóló törvénnyel (1893. XVIII. törvénycikk) a polgári eljárási jog korszerűsítésének útjára lépett.

A Tanácsköztársaság 133 napja alatt három igazságügyi népbiztos is ügyködött a kommunista hatalom megszilárdításán. A legrövidebb ideig hivatalban viszont a Peidl-kormány minisztere, Garami Ernő volt (1919. augusztus 1-jétől 6-áig).

Plósz Sándor a századfordulón hat és fél évig irányította az igazságügyet, munkásságának legfőbb eredményeként született meg a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk, amelynek első tervezetét már 1893-ban készítette. Nála négyen értek el hosszabb hivatali időt: Pauler Tivadaron kívül, aki négy kormánynak is tagja volt, a Kádár-korszak három politikusa: Nezvál Ferenc, Korom Mihály és Markója Imre. Mindhárman egy-egy évtizedig vezették a tárcát. Különösen az öt elemit és jogi egyetemet végzett, cipészinasból lett miniszter, Nezvál alkotott „maradandót”: az ő minisztersége idején zajlott az a jogi köntösbe bújtatott politikai megtorlás, amely több mint háromszáz kivégzéssel végződött. Az 1957 elején tartott országos bírósági vezetői értekezleten közölte: „A kormány és az Igazságügy-minisztérium nem akar és nem fog utasításokat adni a bíráknak az ügyek elintézése tekintetében, nevezetesen, hogy milyen büntetéseket szabjanak ki, ugyanakkor a népi demokráciához hű és annak alapelveit valló bírónak viszont tudnia kell, hogy az ellenforradalom fegyveres legyőzése után, amikor azonban az ellenforradalmárok még nincsenek teljesen megsemmisítve, a mai politikai helyzetben az ellenforradalmi cselekményekre nem felfüggesztett börtönt vagy a Btk. 56. szakaszát kell alkalmazni, mert ez sérti a szocialista törvényességet.”

A rendszerváltás jogi-szervezeti előkészítésében szerzett érdemeket Kulcsár Kálmán (1988–1990), akinek vezetésével számos demokratikus jogszabályt fogalmaztak meg az Igazságügyi Minisztériumban. A többpárti parlamentáris demokráciában a jobboldali koalíciós kormányok igazságügy-miniszterei (Balsai István, Dávid Ibolya és Navracsics Tibor) kivétel nélkül kitöltötték hivatali idejüket. A baloldaliak közül egyedül a Horn-kormány igazságügyére, Vastagh Pál mondhatja el ugyanezt magáról. Aztán 2002 és 2010 között öten is vezették a minisztériumot, a legrövidebb ideig Forgács Imre (öt hónap) és Takács Albert (hét hónap). A rendszerváltás utáni korszak tizedik minisztere, Trócsányi László, volt brüsszeli és párizsi nagykövet, korábbi alkotmánybíró 2014. június 6-án tette le a hivatali esküt a parlamentben.

Az eddigi hatvanöt igazságügy-miniszter időrendben:

Miniszter neve Hivatal kezdete Hivatal vége
Deák Ferenc 1848. április 7. 1848. szeptember 11.
Vukovics Sebő 1849. május 2. 1849. augusztus 11.
Horvát Boldizsár 1867. február 20. 1871. június 5.
Bittó István 1871. június 5. 1872. szeptember 4.
Pauler Tivadar 1872. szeptember 4.
1878. június 30.
1875. március 2.
1886. április 30.
Perczel Béla 1875. március 2. 1878. június 30.
Fabiny Teofil 1886. május 15. 1889. április 9.
Szilágyi Dezső 1889. április 9. 1895. január 15.
Erdély Sándor 1895. január 15. 1899. február 26.
Plósz Sándor 1899. február 26. 1905. június 18.
Lányi Bertalan 1905. június 18. 1906. április 2.
Gegus Gusztáv 1906. április 2. 1906. április 8.
Polónyi Géza 1906. április 8. 1907. február 2.
Günther Antal 1907. február 2. 1909. szeptember 23.
Wekerle Sándor 1909. szeptember 23. 1910. január 17.
Székely Ferenc 1910. január 17. 1913. január 4.
Balogh Jenő 1913. január 4. 1917. június 15.
Vázsonyi Vilmos 1917. június 15.
1918. január 25.
1917. augusztus 18.
1918. május 8.
Grecsák Károly 1917. augusztus 18. 1918. január 25.
Tőry Gusztáv 1918. május 8. 1918. október 31.
Buza Barna 1918. október 31. 1918. november 4.
Berinkey Dénes 1918. november 4. 1919. január 24.
Juhász Nagy Sándor 1919. január 24. 1919. március 21.
Rónai Zoltán 1919. március 21. 1919. június 24.
Ládai István 1919. április 5. 1919. június 24.
Ágoston Péter 1919. június 24. 1919. augusztus 1.
Garami Ernő 1919. augusztus 1. 1919. augusztus 6.
Szászy Béla 1919. augusztus 7. 1919. augusztus 15.
Baloghy György 1919. augusztus 15. 1919. szeptember 17.
Zoltán Béla 1919. szeptember 22. 1919. november 24.
Bárczy István 1919. november 24. 1920. március 15.
Ferdinandy Gyula 1920. március 15. 1920. július 19.
Tomcsányi Vilmos Pál 1920. július 19. 1922. június 16.
Daruváry Géza 1922. június 16. 1923. június 11.
Nagy Emil 1923. június 11. 1924.február 21.
Bethlen István 1924. február 21.
1929.január 8.
1924. március 13.
1929. február 4.
Pesthy Pál 1924. március 13. 1929.január 8.
Zsitvay Tibor 1929. február 4. 1932. október 1.
Lázár Andor 1932. október 1. 1938. március 9.
Mikecz Ödön 1938. március 9. 1938. november 15.
Nagy András 1938. november 15. 1939. november 9.
Radocsay László 1939. november 9. 1944. március 22.
Antal István 1944. március 22. 1944. augusztus 29.
Vladár Gábor 1944. augusztus 29. 1944. október 16.
Budinszky László 1944. október 16. 1945. március 28.
Valentiny Ágoston 1944. december 22. 1945. július 21.
Ries István 1945. július 21. 1950. július 17.
Molnár Erik 1950. július 17.
1954. október 30.
1952. november 14.
1956. november 3.
Décsi Gyula 1952. november 14. 1953. február 2.
Kovács Béla 1953. február 2. 1953. július 4.
Erdei Ferenc 1953. július 4. 1954. október 30.
Nezvál Ferenc 1957. május 9. 1966. december 7.
Korom Mihály 1966. december 7. 1978. április 22.
Markója Imre 1978. április 22. 1988. június 29.
Kulcsár Kálmán 1988. június 29. 1990. május 23.
Balsai István 1990. május 23. 1994. július 15.
Vastagh Pál 1994. július 15. 1998. július 7.
Dávid Ibolya 1998. július 8. 2002. május 26.
Bárándy Péter 2002. május 27. 2004. október 3.
Petrétei József 2004. október 4. 2007. május 31.
Takács Albert 2007. június 1. 2008. február 17.
Draskovics Tibor 2008. február 18. 2009. december 14.
Forgács Imre 2009. december 15. 2010. május 29.
Navracsics Tibor 2010. május 29. 2014. június 6.
Trócsányi László 2014. június 6. hivatalban

 

  • kapcsolódó anyagok
JOGTÖRTÉNET
KORMÁNYZAT
IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM