Szabad-e a paródia? - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2014.09.12. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Ha egy paródia hátrányos megkülönböztetést sugalló üzenetet közvetít, a parodizált mű jogosultja kérheti, hogy a paródiát ne lehessen kapcsolatba hozni ezen üzenettel. A paródia lényeges és egyedi jellemzője egyrészt egy létező mű felidézése, amelytől érzékelhetően el kell térnie, másrészt a humor vagy gúny kifejezése - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-201/13. sz. ügyben hozott ítélet - Johan Deckmyn és a Vrijheidsfonds VZW kontra Helena Vandersteen és társai

A szerzői jogi irányelv értelmében a szerzőknek kizárólagos joguk van műveik többszörözésének és nyilvánossághoz közvetítésének engedélyezésére. A tagállamok ugyanakkor lehetővé tehetik azt, hogy valamely művet szerzője hozzájárulása nélkül karikatúra, paródia vagy utánzat céljára felhasználjanak.

J. Deckmyn, a Vlaams Belang (egy flamand politikai párt) tagja, Gent városa által az újév alkalmából szervezett ünnepségen 2011. évi naptárakat osztott szét. E naptárak címlapján egy olyan rajz szerepelt, amely hasonlított egy 1961-ben Willy Vandersteen által készített „Suzke en Wiske ” képregényfüzet borítóján szereplő rajzhoz, amely franciául a „La tombe hindoue” (eredeti változatában „De Wilde Weldoener”, szó szerint: „A vad jótevő”) címet viseli. Az eredeti rajz a sorozat egy jellegzetes szereplőjét fehér tunikába öltözve, olyan személyek körében ábrázolja, akik próbálják összegyűjteni az általa körben szétszórt pénzérméket. A J. Deckmyn naptárait illusztráló rajzokon e szereplőt Gent város polgármesterével helyettesítették, míg a pénzérméket összegyűjtő személyek lefátyolozottak és színes bőrűek.

Mivel úgy ítélték meg, hogy e rajz és nyilvánossághoz közvetítése sérti szerzői jogaikat, W. Vandersteen több örököse, valamint a képregényfüzet e sorozatának egyéb jogosultjai keresetet nyújtottak be J. Deckmyn és a Vrijheidsfonds (a Vlaams Belangot finanszírozó szervezet) ellen. A belga bíróságok előtt J. Deckmyn és a Vrijheidsfonds arra hivatkoznak, hogy a szóban forgó rajz politikai karikatúra, következésképpen paródia, úgyhogy az ilyen jellegű művek tekintetében az irányelv által bevezetett kivétel alkalmazandó. Ezzel szemben W. Vandersteen örökösei és az egyéb jogosultak úgy ítélik meg, hogy egy paródiának eredetiségről kell tanúskodnia, ami álláspontjuk szerint nyilvánvalóan nem áll fenn a jelen ügyben. Azt is kifogásolják, hogy a szóban forgó rajz hátrányos megkülönböztetést sugalló üzenetet közvetít.

A fellebbezés kapcsán eljáró hof van beroep te Brussel (brüsszeli fellebbviteli bíróság) arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa azon feltételeket, amelyeknek egy műnek meg kell felelnie ahhoz, hogy paródiának minősüljön.

Mai napon hozott ítéletében a Bíróság elsősorban emlékeztet arra, hogy a paródia fogalmának meghatározásánál az általános nyelvhasználatban elfogadott szokásos jelentését kell alapul venni, figyelembe véve azon szövegkörnyezetet, amelyben e kifejezést használják, és az irányelv célkitűzéseit. E tekintetben a Bíróság megjegyzi, hogy az általános nyelvhasználatban a paródia lényeges jellemzője egyrészt egy létező mű felidézése, amelytől érzékelhetően el kell térnie, másrészt a humor vagy gúny kifejezése.

Ezzel szemben a paródiának nem kell eredeti, sajátos jellegről tanúskodnia, amely különbözik a parodizált eredeti műtől való érzékelhető eltérések bemutatásától. Hasonlóan, nem szükséges az, hogy az eredeti mű szerzőjétől eltérő személynek lehessen tulajdonítható, sem pedig az, hogy magára az eredeti műre irányuljon, vagy megjelölje a parodizált mű forrását.

Másodsorban a Bíróság hangsúlyozza azt, hogy az irányelv által bevezetett paródiára vonatkozó kivétel alkalmazásának tiszteletben kell tartania egyrészt az a szerzők és az egyéb jogosultak érdekei és jogai, másrészt az e kivételre hivatkozó személynek a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga közötti megfelelő egyensúlyt. Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapítja azt, hogy ha a paródia hátrányos megkülönböztetést sugalló üzenetet közvetít (például azáltal, hogy hétköznapi szereplőket lefátyolozott és színes bőrű személyekkel helyettesít), a parodizált mű jogosultjainak főszabály szerint jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy művüket ne lehessen ilyen üzenettel kapcsolatba hozni.

A belga bíróság feladata az ügy összes körülményének figyelembe vételével annak értékelése, hogy a paródiára vonatkozó kivétel alkalmazása tiszteletben tartja-e az érintett személyek eltérő érdekei közötti megfelelő egyensúlyt.

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
SZERZŐI JOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA