A munkaügyi ellenőrzéstől a szervezkedési szabadságig - Csorbuló jogok? - A legfontosabb ILO egyezmények végrehajtásáról

2014.09.12. Jogi Fórum / Kéri Ádám, Liga Szakszervezetek

Az ILO Alapokmányának 22. cikke szerint minden tagállam vállalja, hogy évenként jelentést készít a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal részére azokról az intézkedésekről, amelyeket azon egyezmények előírásainak az érvényesítése érdekében tett, mely egyezményekhez csatlakozott. Ebben az évben olyan nagy jelentőségű egyezményeket érint a jelentéstételi kötelezettség, mint például a munkaügyi ellenőrzésről szóló C81.sz. egyezmény, az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló C87.sz. egyezmény, a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló C98.sz. egyezmény, a munkaügyi kapcsolatokról szóló (közszolgálat) C151.sz. egyezmény, valamint a kollektív tárgyalásokról szóló C154. sz. egyezmény.

A jelentésnek ki kell térnie a vonatkozó törvényekre, rendeletekre, az egyezmény alkalmazására, a vonatkozó bírósági, illetve közigazgatási határozatokra, valamint a munkaadói és a munkavállalói képviseletek megállapításaira. Ezen észrevételeket a LIGA Szakszervezetek képviseletében, munkavállalói képviselőként tettem. A vizsgált 2010-től 2014. –ig tartó időszakot jogszabályi változások tömege jellemezte.

A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV.tv. (Met.) több alkalommal került módosításra a vizsgált 4 éves periódusban. A változásokat az egyéni munkaviszonyra való koncentrálás jellemzi. Ennek az a gyakorlati következmények, hogy az Mt.-ben rögzített kollektív jogok érvényesíthetősége jelentősen csökkent. A kollektív jogok – az egyéni jogoktól eltérően – olyan jogosultságok, melyek a munkavállalókat együttesen illetik meg. Ebbe a körbe tartoznak a különböző érdekképviseleti (szakszervezet, munkáltatói érdekképviselet, üzemi tanács) jogosultságok. Ezek a jogosultságok azért fontosak, mivel a munkavállalók számára a munkáltató döntéseiben való részvételt, a munkavállalók jogainak a kollektív érvényesítését, valamint a munkáltató ellenőrzését biztosítják. Nos éppen ezek a jogosultságok csorbultak az elmúlt években. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a munkaügyi ellenőrzés kollektív jogok vonatkozásában történő megszüntetésével egy viszonylag gyors és szakszerű jogérvényesítési módot törölt el a jogalkotó anélkül, hogy a helyzet orvoslásáról megfelelően gondoskodott volna. A bírósági jogérvényesítés éveket vesz igénybe, valamint a deklaratív jelegű ítéletekkel nem teszi érdekelté a jogsértőket a gyakorlatuk megváltoztatásában. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság pedig a szakmai felügyeletet nem tudja pótolni. Jellemző, hogy kollektív jogi sérelmeket érdemben orvosló közigazgatási, illetve bírósági határozatok nem lelhetőek fel. Kifogásolható továbbá a 2014. január 1. napjával hatályba lépett a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvény Nemzeti Munkaügyi Hivatal által történő alkalmazása is, melynek következtében a panaszosok nem ügyféli minőségükben kerülnek meghallgatásra. Végezetül sajnálatos a munkaügyi ellenőrzések számbeli csökkenése is.

A hatályos munkajogi szabályozás kollektív jogokra vonatkozó része is komoly aggályokat vet fel. A jelentés szerint az újraszabályozás célja a munkavállalói részvétel és a kollektív szerződés kötésére vonatkozó szabályozás hatékonyságának a növelése, valamint a munkavállalói képviseletek ösztönzése. A 2012. évi I. tv. (Mt.) azonban ezen deklarált célokkal ellentétes hatást kiváltó rendelkezéseket tartalmaz, amelyet egyéb, hatályos jogszabályi változások tovább erősítenek. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az Mt. ugyan deklarálja az alapvető szakszervezeti jogokat, azonban azok a gyakorlatban – szankció hiányában (pl. érvénytelenség, hatósági eljárás stb.) - érvényesíthetetlenek. Ennek keretében észrevételemben rámutattam a tájékoztatás, konzultáció, munkaidő-kedvezmény, tisztségviselők védelme tárgykörökben bekövetkezett változások kifejezetten kedvezőtlen hatásaira. Azt is kiemeltem, hogy a szakszervezeti tagdíj levonási kötelezettség megszűnése az egyes ágazati szabályokban milyen súlyos következményekkel jár (szakszervezeti tagvesztés). A köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszony szabályozása szintén aggályosnak tekinthető. Ilyennek minősül az a munkáltató, amelynél az állam, helyi önkormányzat többségi befolyással rendelkezik. Az ilyen munkáltatóknál a felmondási idő, illetve a végkielégítés kérdéseiben az Mt-től eltérni nem lehet. Hasonlóképpen korlátozott a munkabér és a napi munkaidő meghatározása, valamint az üzemi tanácsra és a szakszervezetekre vonatkozó szabályoktól sem enged a törvény eltérést. A szabályozási anomáliát felnagyítja az a körülmény, hogy a köztulajdonban álló munkáltatók jelenleg is nagyszámú munkavállalót foglalkoztatnak. Tekintettel arra, hogy az állam az ellenőrzést tulajdonosi jogain keresztül is megfelelően gyakorolni tudja, így az elkülönült és különösen kedvezőtlen jogi kezelést nem tartjuk indokoltnak. Végezetül kifogásoltam a sztrájkhoz való jog ellehetetlenülését, valamint az ehhez kapcsolódó új felelősségi rendszert.

A tripartizmus (munkavállalók, munkáltatók, kormány szervezett együttműködése) kiemelt jelentőséggel bír. Ezen túlmenően a szociális párbeszéd a kormányok, a munkáltatók és a munkavállalók reprezentatív szervezetei között a gazdasági válság hatásainak a csökkentése céljából, az azzal együtt járó kiélezett társadalmi feszültségek idején még időszerűbb. Ezzel összefüggésben kiemelten fontos lenne egy olyan új, háromoldalú érdekegyeztető rendszer felállítása, mely valamennyi foglalkoztatási formára, illetve a foglalkoztatással összefüggő valamennyi kérdésre (adó, tb., szociális ellátás, nyugdíj stb.) kiterjed. Ezen túlmenően a közüzemi-közszolgáltató társaságoknál dolgozók vonatkozásában az érdekegyeztetés jelenlegi formájának a továbbfejlesztése szükséges.

A szervezkedés szabadságával ellentétes a kötelező tagságon alapuló szakmai karok jogköre. A Nemzeti Pedagógus Kar, a Magyar Kormánytisztviselői Kar, valamint a Magyar Rendvédelmi Kar klasszikusan érdekképviseletekhez tartozó feladatokat is ellátnak, így a szakszervezetekkel konkurálnak. Ezen túlmenően a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (Hszt) rendelkezései alapvetően aggályos rendelkezéseket tartalmaznak. A törvény olyan szervezetekre is kiterjed, mint például a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, a büntetés-végrehajtás vagy a hivatásos katasztrófa védelmi szerv. A törvénynek a kollektív jogokra vonatkozó korlátozó rendelkezéseit így nem csupán a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú szolgálati jogviszonyban álló tagjaira kell alkalmazni, hanem egyéb közalkalmazotti jogviszonyban álló személyekre is. Végezetül aggályosnak a NAV tv. azon rendelkezése is, mely alapján az érdekképviseleti tisztség viselése engedélykötelessé vált.

A jelentést a LIGA Szakszervezetek képviseletében véleményeztem, amely vélemény a Nemzeti ILO Tanácsban megtárgyalásra is került. A teljes vélemény a LIGA Szakszervezetek weboldalán érhető el.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG