Alkotmányos devizatörvény

2014.11.19. Jogi Fórum / Fábián Erika

Kezdettől fogva levezethetőek voltak a régi jogszabályokból a tisztességes hitelezés követelményei, így a konkrét elveket megállapító devizatörvény nem alkotmányellenes - szögezi le az Alkotmánybíróság határozata. A csatolt különvélemények azonban koránt sem egységes álláspontot tükröznek.

Nyáron fogadta el a parlament a devizatörvényként ismertté vált jogszabály (2014. évi XXXVIII. törvény), amely kimondta a bankok által alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítások tisztességtelenségét, ha azok nem felelnek meg az ugyanebben a törvényben előírt elveknek. A jogszabály lehetővé tette ugyanakkor a pénzügyi intézmények számára, hogy pert indítsanak a Magyar Állam ellen, ha a törvényi vélelemmel kimondott tisztességtelenség megdöntésével be tudják bizonyítani, hogy egyoldalú szerződésmódosításuk megfelelt a devizatörvényben felsorolt elveknek. Az ennek nyomán indult törvényszéki perekben gyorsan elvéreztek első fokon a felperes hitelezők, akiknek döntő többsége nem tudta bizonyítani a követelményeknek való megfelelőséget.

A perekben kizárólagos illetékességgel rendelkező Fővárosi Törvényszék azzal a kezdeményezéssel fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy az állapítsa meg a devizatörvény egyes rendelkezéseinek Alaptörvény-ellenességét a beadványokban általánosságban és részletesen is megjelölt okokból. A legfontosabb érv, mely az indítványozó bírók szerint az Alaptörvény ellenességet megalapozza, hogy a törvény sérti a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát. Kimondja ugyanis, hogy fogyasztói kölcsönszerződésekben vélelmezni kell az egyoldalú kamat-, költség-, illetve díjemelést lehetővé tevő szerződéses kikötés tisztességtelenségét, mivel nem felelnek meg a törvényben felsorolt kritériumoknak. Ezek a követelmények azonban a magyar jogban korábban nem jelentek meg jogszabályi szinten, s az ennek való utólagos megfelelést várja el a jogalkotó a törvényi vélelem megdöntéséhez. Kifogásolják továbbá, hogy a jogszabály magyarázata maga is a 2008-as gazdasági válság hatásaira utal, mint a jogalkotás szükségességére, ehhez képest a törvény hatálya kiterjed a 2004-2008 közötti időszakra is. Ennek alapján, ha a törvénnyel megvalósított szerződésmódosítás indoka a bekövetkezett gazdasági és pénzügyi válság, akkor a módosítás is legfeljebb csak 2008 őszétől lenne indokolt, előtte ugyanis nem volt válság.

Jogbizonytalanságot okoz többek között az is, hogy kit illet meg a perindítás joga bizonyos esetekben, például, ha a követelés átruházását követően, de a törvény hatálybalépése előtt jogutód nélkül megszűnt a hitelező pénzügyi intézmény s a követelést nem pénzügyi intézmény szerezte meg.

Egy másik bírói vélemény szerint annak is döntő jelentősége van, hogy a törvény hatálybalépését megelőzően tisztességtelennek minősült-e a fogyasztói kölcsönszerződésekben az egyoldalú módosítást lehetővé tevő kikötés. Amennyiben nem, akkor a törvény a hatálybalépését megelőző időre változtatta meg a szerződések egyik lényeges tartami elemét, megsértve ezzel a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát.

A törvény hatályba léptető rendelkezését mindegyik bírói indítvány sérelmesnek tartotta, mivel az nem biztosított szerintük kellő felkészülési időt sem a pénzügyi intézmények, sem pedig a bíróságok számára. A pénzügyi intézmények részére biztosított 30 napos jogvesztő perindítási határidő a törvény hatálybalépését követő napon kezdődött, ugyanakkor a per szabályaira vonatkozó speciális rendelkezések csak nyolc nappal később léptek hatályba.

Az alkotmánybírósági kontrollt kezdeményezők a jogbiztonság követelményébe ütközőnek találták a jogszabályt abból a szempontból is, hogy a pénzügyi intézménynek úgy kell megindítaniuk a törvény által szabályozott pert, hogy annak jogkövetkezményeit nem ismerik, mivel azt a külön jogszabályt, ami alapján a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval el kell majd számolnia a jogalkotó csak később fogja meghozni. Sérti továbbá a jogbiztonságot az is, hogy a permegszüntető végzéseknek az indoklásából sem derül ki a tisztességtelennek minősülő általános szerződési feltételek köre, a törvény ugyanis nem határozza meg (mert általánosságban lehetetlen is volna meghatározni), hogy egy hitelezőnek mely általános szerződési feltételeit kell semmisnek tekinteni.

Kifogás érte továbbá a törvény egészének közjogi mivoltát is, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés szerint az Európai Központi Bank hatáskörét érintő minden jogszabálytervezettel kapcsolatban konzultálni kell a nemzeti hatóságoknak. Ez a konzultáció szerintük azért nem volt megfelelő, mert azt a Magyar Állam június 27-én kezdeményezte, melyre az EKB július 28-án adta ki véleményét, azonban a törvény elfogadására július 4-én már sor került. A perindításra szabott szűk határidőt a fegyveregyenlőség elvének sérüléseként értékelték az indítványozó bírók, s míg az alperesnek három nap áll rendelkezésére a keresetre való nyilatkozattételre, addig a felperesnek adott esetben felkészülési idő nélkül azonnal, az első tárgyaláson nyilatkozni kell az érdemi ellenkérelemre. A fellebbezésre, felülvizsgálati kérelemre biztosított határidő rövidsége a jogorvoslathoz való jogot sértheti, a peres eljárás és a felülvizsgálati eljárás illetékének mértéke pedig irreálisan magas

Kifogásolták továbbá, hogy a folyamatban lévő perek felfüggesztése a tisztességes eljárás jogát sérti, mert a tisztességtelenség kérdésének a megítélését elvonja az ezen ügyekben eljáró bírótól, amivel a törvény a perek kimenetelét egyoldalúan csak a fogyasztók érdekeit szem előtt tartva befolyásolja. Az Alaptörvény XXVIII. cikkébe ütközik ezen felül, hogy az egyoldalú módosítást engedő kikötések tisztességtelenségét kizárólag a devizatörvény szerinti per indításával lehet megdönteni, valamint, hogy a tisztességtelennek nyilvánított kikötések mindenkire kiterjedő hatállyal semmisek.

Az Alkotmánybíróság 2014. november 11-én meghozott határozatában elutasította a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiumának indítványait, a bírói kezdeményezéseket nem találta megalapozottnak. A lefolytatott vizsgálatnak nem volt tárgya sem az árfolyamkockázat, sem pedig az árfolyamrés alkotmányossága. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján azt vizsgálta, hogy a devizatörvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, s hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.

A testület határozatában utalt arra, is, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések hosszú időtartamú, nagy kockázatú jogviszonyok, melyek tartalmával vagy lebonyolításával kapcsolatosan nem rendelkeztek megfelelő tapasztalattal sem a pénzügyi intézmények, sem a hitelt felvevő adósok. A kereskedelmi gyakorlatban ismert az úgynevezett „elnehezedési klauzula”, amely arra kötelezi a feleket, hogy tárgyalják újra a szerződést, ha bizonyos negatív körülmények bekövetkeznének, azonban ennek megfelelő elv, szerződéses kikötés nem volt fellelhető a fogyasztói kölcsönszerződésekben. Az Alkotmánybíróság szerint a devizahitel eladósodási probléma a társadalom széles körét érintette, s ennek kezelése bírói úton nem volt lehetséges. A Kúria 6/2013-as PJE határozatában úgy foglalt állást, hogy a bírói szerződésmódosítás nem alkalmas jogi eszköz arra, hogy az azonos típusú szerződések tömegét érintő következményeket orvosolja. A törvénnyel való beavatkozás alkotmányos kereteit a Kormány indítványára az Alkotmánybíróság korábban a 8/2014. (III.20.) AB határozatával maga jelölte ki.

A határozat elsőként a jogbiztonság sérelmével kapcsolatos formai kifogásokat vizsgálta. Hosszas elemzést azonban nem folytatott le az Európai Kereskedelmi Bankkal való konzultáció jogszerűségéről, illetve arról sem, hogy a devizatörvény az Európai Unió szabályaival mennyire áll összhangban. Megállapításában röviden azzal érvelt, hogy az Alkotmánybíróságnak nincsen hatásköre azt vizsgálni, hogy valamely jogszabály sérti-e az Európai Unió jogát.

A perindításra biztosított, igen rövid határidő tárgyában viszont már hosszas fejtegetésbe bocsátkozott a határozat, s kiemelte, hogy a jogbiztonság sérelmét az jelentette volna, ha a határidő rövidsége miatt nyilvánvaló, hogy a jogszabály címzettjei legjobb szándékuk és igyekezetük ellenére sem tudnának eleget tenni a kötelezettségüknek. A határozat alapján azonban ugyan általánosságban rövidnek minősül egy 30 napos határidő, azonban jelen esetben nincs szó a jogbiztonság sérelméről, mivel a jogalkotó nem tette lehetetlenné a jogszabályi rendelkezésekhez való alkalmazkodást. A vizsgált jogszabály továbbá egy jelentős társadalmi problémát volt hivatott gyors megoldással orvosolni.

Az alkotmánybírósági kontroll legizgalmasabb kérdése mindenesetre a visszaható hatályú jogalkotás vizsgálata volt. Az Alkotmánybíróság annak eldöntésére kívánta a hangsúlyt helyezni, hogy a fogyasztói kölcsönszerződések egyes kikötéseinek tisztességessége, illetve tisztességtelensége a devizatörvény hatályba lépése előtt létrejött másként volt-e megítélhető, mint a törvény hatálybalépését követően.

A határozat utalt többek között a 2/2012 (XII.10.) PK véleményre, mely szerint önmagában abból, hogy a pénzügyi intézmény az általános szerződési feltételeibe az egyoldalú módosítás jogát a Hpt.-ben írt követelményekkel összhangban kikötötte, még nem következik, hogy az így körülírt okok ne minősülhetnének a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, tisztességtelen kikötésnek. Az egyoldalú szerződésmódosítási jogra vonatkozó kikötés attól még lehet tisztességtelen, hogy nem ütközik jogszabályba. Az Alkotmánybíróság szerint az egyoldalú módosító jogügyleteknek meg kellett felelniük már a devizatörvény hatálybalépése előtt is a jóhiszeműség és tisztesség általános követelményének, s ez indokolja, hogy nem beszélhetünk visszaható hatályú jogalkotásról.

Az Alkotmánybíróság által közzétett tájékoztató szerint ugyanis „az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességének a konkrét feltételeivel kapcsolatos jogértelmezést ugyan utólag foglalták polgári kollégiumi véleménybe, kúriai jogegységi határozatba, majd végül törvénybe, de ezek a követelmények kezdettől fogva levezethetők voltak az általános háttér-jogszabályi rendelkezésekből. A tisztességesség mércéje nem változott, pusztán a vizsgált törvényben rögzítésre került az, ami korábban is (a régi Ptk. és a bírói gyakorlat alapján) eleve követelmény volt.

Az Alkotmánybíróság határozatában minden kezdeményezést elutasított ugyan, ám a határozathoz csatolt különvélemények koránt sem egységes alkotmánybírósági álláspontot tükröznek. Kiss László alkotmánybíró álláspontja szerint a törvény egészét alaptörvény-ellenessé kellett volna nyilvánítani, s az új szabályozási környezet létrehozása - egyúttal a visszaható hatály kérdése - már azzal igazolva van, hogy a devizatörvény 2004. május 1. napjától a törvény hatálybalépésének napjáig kizárja az ezen időszakban hatályos jogszabályok rendelkezéseinek figyelembevételét és ezektől eltérően rendelkezik. Megjegyezte továbbá, hogy az Alaptörvény a korábbi Alkotmányhoz képest törölte a szociális jogok katalógusát, melynek következtében az Alaptörvény jelenleg nem tartalmazza, hogy az állam mikor lenne köteles biztosítani a lakhatás jogát a rászorulók számára (pedig mindez igen fontos lenne a jelen ügy szempontjából). A jogalkotó az általa eddig is alkalmazott tisztességtelenség fogalmát a törvény hatálya alá tartozó szerződési feltételek vonatkozásában valóban a tisztességtelenség törvényi definícióján túlmutató normatív tartalommal töltötte meg, mely tartalommal a korábban irányadó jogszabályok nem rendelkeztek.

Paczolay Péter különvélemény szerint a törvény túlmegy a bírósági gyakorlaton, új követelményeket, új mércét alkalmaz a fogyasztói kölcsönszerződések egyoldalú módosítására, ezért valódi visszaható hatállyal szabályoz. Szerinte a törvény a bírói gyakorlatban meglévő elemek olyan kombinációja, mely eredetileg nem létezett. Véleménye szerint az Alkotmánybíróságnak abból a helyzetből kellett volna kiindulnia, hogy a törvény időbeli alkalmazására vonatkozó szabályt, valamint az időtartam teljes terjedelme alatt a hét elv érvényesítését előíró rendelkezést meg kellett volna semmisítenie.

Lévay Miklós szintén nem értett egyet a határozat rendelkező részével, s szerinte a bírói kezdeményezések nagy részének helyt kellett volna adni, egyetértett ugyanakkor a többségi határozat azon megállapításával, mely szerint devizahitel szerződésekből eredő probléma kezelése az egész társadalomnak egyre sürgetőbb érdeke. A visszaható hatályú jogalkotás kérdésében ő is a törvény Alaptörvény-ellenessége mellett foglalt állást, s ezzel összefüggésben osztotta Kiss László alkotmánybíró különvéleményének ide vonatkozó megállapításait.

Pokol Béla állásfoglalásában a többségi határozat fő vonalaival egyetértett ugyan, ám a perindításra nyitva álló 30 napos jogvesztő határidő alaptörvény-ellenességét megalapozottnak találta. Szerinte a rövid határidő - ellenben a többségi véleményben hivatkozott jogesetekkel - egyben az új törvény megjelenése utáni felkészülési idővel is összecsúszott, s tovább rövidítette mindazt.

Az Alkotmánybíróság határozata teljes terjedelemben itt olvasható. A határozathoz tartozó – fontos megállapításokat tartalmazó - különvélemények és az ügy egyéb dokumentumai teljes terjedelemben ugyancsak elolvashatóak a Testület honlapján

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYJOG
POLGÁRI JOG
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
DEVIZAHITEL