Alkotmánybírósági mustra - 25 év 40 alkotmánybíró

2014.12. 3. Jogi Fórum / Munkatársunktól

November 15-én lépett hivatalba a 25 esztendős Alkotmánybíróság negyvenedik tagja, egyben harmadik női alkotmánybírója, Czine Ágnes. A hónap kiemelkedő határozata a devizahitelesek ügyében született: a testület elutasította a Fővárosi Törvényszék bírái által benyújtott indítványokat.

November 15-től az Alkotmánybíróság tagja Czine Ágnes, akit az Országgyűlés szeptember 24-én 156 igen szavazattal, egy nem és egy tartózkodás mellett választott alkotmánybíróvá. A Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának korábbi vezetője a harmadik női alkotmánybíró a testület eddigi történetében. Az első Tersztyánszkyné Vasadi Éva volt, aki 1997-től 2006-ig ítélkezett a Donáti utcai grémiumban, míg a második, Szívós Mária 2011. szeptember 1-jétől alkotmánybíró. Czine Ágnes a magyar alkotmánybíráskodás negyvenedik alkotmánybírója.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének novemberi határozatai

● AB határozat a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos bírói kezdeményezések egy részének vizsgálatáról (III/1522/2014.)
Az Alkotmánybíróság a november 11-én hozott határozatában elutasította a Fővárosi Törvényszék eljáró bírái által benyújtott indítványokat, és megállapította, hogy nem alaptörvény-ellenesek a banki kölcsönszerződéseket egyoldalúan módosító tisztességtelen kikötések alkalmazásának következményeit meghatározó törvény támadott rendelkezései. Az ügyben lefolytatott alkotmánybírósági vizsgálatnak nem volt tárgya a deviza alapú hitelszerződésekben sem az árfolyamkockázat, sem pedig az árfolyamrés alkotmányossága. A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát három, első fokon eljáró, fővárosi törvényszéki bíró kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben az indítványok alapján elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek. Az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben azt állapította meg, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknak a kezdetektől fogva mindvégig korlátját képezte a jóhiszeműség és tisztesség általános törvényi követelménye. A hitelpiaci törvény speciális felhatalmazó rendelkezése nem helyezte hatályon kívül és nem is függesztette fel a tisztesség követelményét. Az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességének a konkrét feltételeivel kapcsolatos jogértelmezést ugyan utólag foglalták polgári kollégiumi véleménybe, kúriai jogegységi határozatba, majd végül törvénybe, de ezek a követelmények kezdettől fogva levezethetők voltak az általános háttér-jogszabályi rendelkezésekből. A tisztességesség mércéje nem változott, pusztán a vizsgált törvényben rögzítésre került az, ami korábban is (a régi Ptk. és a bírói gyakorlat alapján) eleve követelmény volt. A régi (és az új) Ptk. rendelkezései, valamint a Kúria által kialakított elvek alapján a kérdéses szerződési kikötések tisztességességének a jogi megítélésén a támadott törvény nem változtatott, hanem csak annak ab ovo meglevő helyes tartalmát rögzítette. A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a deviza- és forinthitelezésből eredő vitás kérdések nem csupán az érintett adósok problémái, hanem azok nemzetgazdasági és így össztársadalmi jelentőségűek. Ebből kifolyólag nem oldhatók meg hatékonyan kizárólag a hagyományos, kétpólusú polgári perekben. A pénzügyi intézmények számára a keresetindításra adott 30 napos határidő nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan alapjog-korlátozásnak. Ez az idő elegendő volt arra, hogy a pénzügyi intézmények reálisan mérlegelhessék és elhatározhassák, hogy meg kívánják-e dönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét. A felkészüléshez a felperesek felhasználhatták a korábban ellenük indított perekben rendelkezésre álló érveket és bizonyítékokat is. Az eljárásban alkalmazott egyéb, szintén viszonylag rövid határidőkkel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok sem tekinthetők a felek által teljesíthetetlennek, vagy olyannak, melyek eleve kizárnák a megalapozott döntés meghozatalát. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket teljes egészében elutasította. A határozathoz Juhász Imre, Salamon László és Sulyok Tamás alkotmánybírók párhuzamos indokolást, Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

● AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról és visszautasításáról (IV/271/2014.)
Az Alkotmánybíróság november 11-én hozott tizenkét határozatában a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 89. § (11) bekezdésének 2012. január 1-től 2013. december 31-ig hatályos szövege alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasította, a 2014. január 1-jétől hatályos szövege tekintetében pedig az alkotmányjogi panaszokat részben elutasította, részben visszautasította. A szerzői jogról szóló törvény 2012. január 1-je óta tartalmazza azt a szabályt, hogy a közös jogkezelő által felosztható jogdíjak 10 %-át a közös jogkezelő saját döntése alapján használja fel a jogosultak érdekében szociális és kulturális célra. 2014. január 1-jétől a jogszabály részben megváltozott: a felhasználható összegek százalékos mértéke nem módosult, ugyanakkor a döntéshez már nem kellenek a hivatali és a miniszteri jóváhagyások, a jogszabály csak annyit tartalmaz, hogy a közös jogkezelő kulturális célra az NKA-ról szóló törvénnyel összhangban, a támogatási politika figyelembevételével használja fel a bevételeit. Az indítványozók ezen új szabályok alkotmányosságát vitatták. Az Alkotmánybíróság szerint a támadott jogintézmény egyfelől olyan, a jogosultak jogdíjbevételét csökkentő törvényi rendelkezés, amely nem minősíthető ugyan a hatásköri korlátozás értelmében központi adónak, ugyanis nem a központi költségvetés adókból származó bevételei között kerül elszámolásra. Másfelől a jogosultak bevételét terhelő olyan járulék-jellegű elvonásról van szó, mely a kulturális szektoron belül marad, itt kerül újrafelosztásra, és amelyhez a jogosultak egyedileg, pályázatok útján juthatnak hozzá. A közös jogkezelő szervezetek által befizetendő összeg közfeladat finanszírozására szolgál, jellemzői alapján járulék-jellegű közteher, amely közvetve a járulékokra vonatkozó szabályozáson belül helyezkedik el, és közvetlenül a központi költségvetés bevételei közé tartozik, annak szerves része. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányossági vizsgálat közvetve a központi költségvetésről szóló törvény vizsgálatát eredményezné, amely a hatáskör-korlátozó szabály érelmében kizárt. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának novemberi határozata
(Stumpf István tanácsvezető, Balogh Elemér, Pokol Béla, Szívós Mária és Varga Zs. András)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1273/2014.)
Az Alkotmánybíróság tanácsa november 4-én elutasította a felszámolók névjegyzékéről szóló 114/2006. (V. 12.) Korm. rendelet 2013. április 13-tól 2014. szeptember 4-ig hatályos 3. § (4)-(5) bekezdése, (6) bekezdés d) pont dc)-di) alpontja, (8) bekezdés a)-b) pontja, (12) és (16) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket. Az indítványozó bíróság egyebek között azt kifogásolta, hogy a támadott szabályozás értelmében a felszámolók névjegyzékbe vételére irányuló „közigazgatási eljárás részét képezi” a felszámolók pályázati kérelmét értékelő bizottság eljárása, aminek nem egyértelmű az eljárásjogi szerepe. Az indítványozó a kormányrendeletnek a sorsolásra vonatkozó rendelkezését sem tartotta összeegyeztethetőnek „a tisztességes ügyintézés és eljárás, valamint az egyenlő bánásmód követelményével. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezéseket. A határozat indokolásában rámutatott: a támadott kormányrendelettel összefüggésben nincs olyan, az indítványozó által vélt ellentmondás, amely a jogalkalmazás során jogértelmezéssel nem lenne feloldható. Önmagában azért, mert egy jogszabály értelmezésre szorul, a jogbiztonság sérelme nem állapítható meg. Továbbá azt is megállapította, hogy a nyilvántartásba vételi eljárás végső szakaszában a sorsolás lehetőségének esetleges alkalmazása önmagában nem hozható közvetlen összefüggésbe a tisztességes eljáráshoz való jog követelményével. Márpedig az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. (Előadó alkotmánybíró: Stumpf István)

Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának novemberi határozata
(Lévay Miklós tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lenkovics Barnabás, Salamon László és Szalay Péter)

● AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról (III/1018/2014.)
Az Alkotmánybíróság tanácsa november 4-én elutasította a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 2013. december 16. napján hatályos 18/A. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró – az előtte folyamatban lévő per tárgyalásának felfüggesztése mellett – a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását kérte, mert szerinte az sérti az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdéséből eredő szerződéses szabadságot. Az indítvány szerint a szabályozás a felek által szabadon megkötött haszonbérleti szerződés megváltoztatására olyan – a szerződés megkötésekor előre nem látható – bontó feltételt keletkeztet, amellyel a szerződő felek szabadsága, valamint az érvényesen megkötött szerződésbe vetett bizalom sérül. Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása emlékeztetett: ha a társadalmi méretű változások a szerződések nagy tömegét érintik, indokolt és alkotmányosan nem kifogásolható, hogy a jogviszonyok megváltoztatására, módosítására a törvényhozás dolgozzon ki általános megoldást. A támadott szabály nem a haszonbérleti szerződések tartalmának kivételes, a körülmények lényeges megváltozása miatti megváltoztatására irányult, és nem volt célja a szerződési terhek újraosztása. A törvényhozó ezzel a rendelkezéssel a még nem teljesült szerződések esetébenvezetett be egy – a haszonbérbe adó személyében bekövetkező változás esetén a jogutódot megillető – felmondási lehetőséget, amely többszörösen is feltételekhez kötött. (Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter

Kapcsolódó cikk:

Lenkovics Barnabás az Alkotmánybíróság új elnöke - Paczolay Péter jelenlegi elnök mandátuma 2015. február 24-én jár le

  • kapcsolódó anyagok
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG