Másodfokú ítéletek a devizahitel-szerződések ügyében - Pert vesztett az OTP Bank, az OTP Jelzálogbank és az OTP Ingatlanlízing

2015.01. 9. Jogi Fórum / MTI

Másodfokon is elutasította a bíróság az OTP Bank Nyrt., az OTP Jelzálogbank Zrt. és az OTP Ingatlanlízing Zrt. devizahitel-szerződések ügyében a magyar állammal szemben benyújtott kereseteit csütörtökön.

Az OTP Bank és Jelzálogbank perében december 5-én született ítélet elsőfokon, akkor a Fővárosi Törvényszék elutasította az OTP Bank keresetét, amelyet az egyoldalú szerződésmódosítás során alkalmazott általános szerződési feltételek (ászf) tisztességességének megállapítására nyújtott be. A határozat ellen mind a pénzintézet, mind az alperes magyar állam fellebbezett.

A másodfokú bíróság indoklása szerint a felperes pénzintézet fellebbezése alaptalan, az alperes indoklás elleni fellebbezését nagyrészt alaposnak találta. A bírói tanács elnöke a másodfokú tárgyalást követően hirdette ki az ítéletet. A bíróság kötelezte az első és a másodrendű felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 635 ezer forint másodfokú perköltséget, valamint 1 millió forint plusz áfa mérsékelt összegű ügyvédi munkadíjat.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, annak ítéletetével is egyetértett, ugyanakkor indoklásával csak kisebb részben ért egyet. Az ítélőtábla megállapította: az általa a törvény hatálya alá tartozónak minősített valamennyi ászf kapcsán, hogy azok nem teljesítik a világos, érthető, egyértelmű, valamint az átlátható, ellenőrizendő szabályozás követelményét egyik időszakban sem. A másodfokú bíróság szerint nem helytálló az elsőfok indolása, amely szerint azért nem kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárást, mert az Ab nem válaszolta meg azt a kérdést, hogy az állam milyen minőségben vesz részt a perben, azaz alkotmányosan szereplője lehet-e az eljárásnak. Az Ab egy korábbi döntésében ugyanis kimondta: az állam a fogyasztók érdekében, a fogyasztói igények érvényesülése érdekében vesz részt a perben – mondta a bíró. A másodfokon eljáró bíróság szerint előzetes döntéshozatal akkor kezdeményezhető, ha a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő perben szüksége van az uniós jog értelmezésére az érdemi döntés meghozatalához. Ha a magyar állam nem vehetne részt alkotmányosan a perben, akkor meg kellene szüntetni a pert, és nem lenne előzetes döntéshozatalra szoruló kérdés – tette hozzá a bíró az indoklás összefoglalásakor. A peres felek által hivatkozott uniós fogyasztóvédelmi irányelvvel kapcsolatban a bíró kiemelte: az irányelv célja, hogy a fogyasztókkal szerződő felek ne alkalmazzanak tisztességtelen szerződéses feltételeket. Mivel az ügyben a felperesek a fogyasztókkal szerződő felek, ezért ők nem támaszthatnak igényt saját javukra a fogyasztóvédelmi irányelve alapozva.

A bíró közlése szerint a felperes joggal hivatkozott arra, hogy a Kásler-ügy árfolyamrésre vonatkozó megállapításai automatikusan nem alkalmazhatók az egyoldalú szerződésmódosításra. A fogyasztót a szerződéskötéskor az egyoldalú kamat-, költség- és díjmódosítás főbb mechanizmusáról és feltételeiről világosan tájékoztatni kell, valamint a jog gyakorlásakor is informálni kell a meghozott döntésről az ok megjelölésével és biztosítani számára a valós felmondás lehetőségét. A bíró rámutatott: a jog gyakorlásakor történő tájékoztatás nem pótolja a szerződéskötéskori tájékoztatást. A bíró kitért arra, hogy a világos, érthető megfogalmazás jogát nem elég deklarálni, a jog tartalmát is szabályozni kell, mert ha ez nem jelenik meg a szerződésben, akkor alá-fölérendeltség keletkezik, ami nem polgári jogi jogviszony. Az ítélőtábla szerint fel sem merülhet, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás joga a bírói úton való, vagy jogszabállyal történő szerződésmódosítás alternatívája legyen a szerződésben. A vis major jellegű okokhoz nem köthető az egyoldalú szerződés módosítási jog, mivel így az egyik fél érdeksérelme a másik fél esetleg hasonlóan súlyos érdeksérelmével legyen elhárítva – tette hozzá a bíró az indoklás ismertetésekor.

Az OTP Ingatlanlízing esetében az ítélőtábla megalapozottnak tartotta az alperes magyar állam fellebbezését - miszerint a törvényszék ítéletéből nem derül ki egyértelműen, hogy a kikötések törvény hatálya alá tartozásának hiányában, vagy a tisztességtelenség miatt utasította el a pénzintézet keresetét -, így részben megváltoztatta az elsőfokú ítélet indoklását. Az ítélet szerint a pénzintézet valamennyi vizsgált általános szerződési feltétele (ászf) egyik időszakban sem elégítette ki az egyértelműség és átláthatóság követelményét, ugyanis a felperes pénzintézet nem szabályozta a fogyasztó kötelezettségvállalásának mértékét és mechanizmusát.

Az alkalmazandó törvény jellegénél fogva a fenti kritériumok elmulasztásából következik, hogy az ászf-ek nem felelhettek meg többek között a szimmetria elvének sem – hangzott el. A Fővárosi Ítélőtábla elutasította a pénzintézet eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybírósághoz (Ab), valamint az Európai Bírósághoz fordulásra vonatkozó kérelmét és 635 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a társaságot. A tanácselnök elmondta: az Ab határozata kötelező, amely eldöntötte, hogy a tavaly nyáron elfogadott jogszabály nem sérti a jogbiztonságot, sem a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a visszaható hatályú törvényalkotás tilalmát, tehát ezekben a tárgykörökben az előzetes döntéshozatallal kapcsolatos kérelem megalapozatlan.

  • kapcsolódó anyagok
PÉNZÜGYI JOG
BANK
DEVIZAHITEL