Határon átnyúló cégcsoportkedvezmények - A Marks and Spencer ügy utóélete - Az Unió Bírósága ítéletet hozott

2015.02. 5. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

A meghatározott feltételekkel határokon átnyúló cégcsoportkedvezményt lehetővé tevő, a „Marks and Spencer” ítéletet követően bevezetett brit jogszabályok összeegyeztethetők az uniós joggal - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C‑172/13. sz. ügyben hozott ítélet - Bizottság kontra Egyesült Királyság

Az Egyesült Királyságban a cégcsoportkedvezmény lehetővé teszi a cégcsoportba tartozó társaságok számára, hogy egymás között elszámolhassák nyereségüket, illetve veszteségüket. Mindazonáltal a 2006‑ig hatályban lévő rendszer nem tette lehetővé a külföldi illetőségű társaságok által elszenvedett veszteségek elszámolását. 2006‑ban a Bíróság „Marks & Spencer” ítéletét1 követően módosították a brit jogszabályokat a határokon átnyúló cégcsoportkedvezmény meghatározott feltételekkel történő lehetővé tétele érdekében. A jelenleg a társasági adóról szóló 2010. évi törvényben (Corporation Tax Act 2010; a továbbiakban: 2010. évi CTA) szereplő e rendelkezések előírják, hogy a külföldi illetőségű társaságnak ki kell merítenie a veszteségeknek a keletkezésük szerinti és a korábbi adózási időszakokban történő elszámolására nyitva álló lehetőségeket, és hogy nem állhat fenn a veszteségek jövőbeli adózási időszakokban történő elszámolásának lehetősége. A 2010. évi CTA előírja, hogy a veszteségek keletkezése szerinti adózási időszak lejártát követően közvetlenül fennálló helyzet alapján kell megállapítani, hogy a veszteségek elszámolhatók‑e jövőbeli adózási időszakokban.

A Bizottság álláspontja szerint a 2010. évi CTA szabályai azzal a hatással járnak, hogy a belföldi anyavállalat számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a cégcsoportkedvezmény igénybevételét, mivel gyakorlatilag csak két esetben teszik lehetővé az ilyen veszteségek belföldi anyavállalat általi elszámolását: először is, ha az érintett leányvállalat illetősége szerinti tagállam jogszabályai nem írják elő a veszteségek átvitelének lehetőségét, másodszor pedig, amikor a veszteség keletkezése szerinti adózási időszak vége előtt felszámolják e leányvállalatot. Másrészt a Bizottság álláspontja szerint a 2006. április 1‑je előtt elszenvedett veszteségeket kizárták a határokon átnyúló cégcsoportkedvezményből, amennyiben a 2010. évi CTA‑ban e cégcsoportkedvezmény vonatkozásában előírt rendelkezések kizárólag a 2006. április 1‑je, a 2006. évi költségvetési törvény hatálybalépése után elszenvedett veszteségekre alkalmazandók. Ennélfogva tehát mivel e szabályok sértik a letelepedés szabadságának elvét, a Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróság előtt.

Ítéletében a Bíróság teljes egészében elutasítja a keresetet.

A 2010. évi CTA‑ban előírt feltételeket illetően a Bíróság megállapítja, hogy a Bizottság által hivatkozott első helyzet nem bír jelentőséggel. Abban a helyzetben, amikor az érintett leányvállalat illetősége szerinti tagállam jogszabályai nem írják elő a veszteségek átvitelének lehetőségét, az anyavállalat illetősége szerinti tagállam a letelepedés szabadságának sérelme nélkül elutasíthatja a határokon átnyúló cégcsoportkedvezményt. A második helyzetet illetően a Bíróság megállapítja, hogy a Bizottság nem bizonyította azon állítása hitelességét, amely szerint a 2010. évi CTA előírja a külföldi illetőségű leányvállalatnak a veszteség keletkezése szerinti adózási időszak vége előtti felszámolását annak érdekében, hogy a belföldi anyavállalata igénybe vehesse a határokon átnyúló cégcsoportkedvezményt. A 2010. évi CTA nem ír elő ugyanis az érintett leányvállalatnak a veszteségei elszenvedése szerinti adózási időszak vége előtt történő felszámolására irányuló követelményt.

A Bíróság emlékeztet továbbá arra, hogy a külföldi illetőségű leányvállalat által elszenvedett veszteségeknek a Marks & Spencer ítélet szerinti végleges jellege csak akkor állapítható meg, ha az nem tesz szert több jövedelemre az illetősége szerinti tagállamban. Amíg e leányvállalat továbbra is – bár csekély mértékű – jövedelemre tesz szert, fennáll annak a lehetősége, hogy az elszenvedett veszteségeket adott esetben kompenzálják majd az illetősége szerinti tagállamban elért jövőbeli nyereségek. Márpedig az Egyesült Királyság megerősítette a határokon átnyúló cégcsoportkedvezményben részesülő belföldi anyavállalat konkrét példájára hivatkozva, hogy a külföldi illetőségű leányvállalat veszteségének végleges jellege csak akkor bizonyítható, ha a leányvállalat a veszteségek keletkezése szerinti adózási időszak végét követően azonnal felhagy kereskedelmi tevékenységével, és eladja vagy kivonja a jövedelmet keletkeztető vagyonát.

A 2006. április 1‑je előtt elszenvedett veszteségek vonatkozásában a határokon átnyúló cégcsoportkedvezmény igénybevételének lehetőségét illetően a Bíróság megállapítja, hogy a Bizottság nem bizonyította olyan helyzetek fennállását, amelyekben az ezen időpont előtt keletkezett veszteségek vonatkozásában nem biztosították a határokon átnyúló cégcsoportkedvezményt.


1A Bíróság 2005. december 13‑i ítélete (C‑446/03. sz. ügy).

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
TÁRSASÁGI JOG
GAZDASÁGI JOG
CÉGJOG
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA
NAGY-BRITANNIA