Vezetői felelősség, cégalapítás, hitelbiztosítékok - Új Polgári Törvénykönyv - Az első év tapasztalatairól

2015.03.11. Jogi Fórum / Faludi Wolf Theiss

Az új polgári törvénykönyv hatálybalépése óta eltelt egy év alkalmat ad arra, hogy mérlegre tegyük az eddigi tapasztalatokat. Kifejezetten a gazdasági élet szereplői szempontjából az első év alapján megállapítható, hogy a szakma által még az új Ptk. hatálybalépését megelőzően beazonosított problémás területek szülték a legtöbb gyakorlati kérdést is. Dr. Tóth János, a Faludi Wolf Theiss Ügyvédi Iroda budapesti partnere vette ezek közül szemügyre az üzleti jog szempontjából talán a három leglényegesebbet.

Az új Ptk-ba belefoglalt társasági jogban az egyik legfontosabb változást a létesítés szabadságának szó szerinti bevezetése hozta. A mindennapi gyakorlatban eddig talán mégis ez okozta a legkevesebb izgalmat. Pedig azzal, hogy az új Ptk. felhatalmazást adott a tulajdonosoknak arra, hogy a cégük létesítő okiratában a belső személyi, illetve a szervezeti és működési viszonyaik vonatkozásában az irányadó jogszabálytól szabadon eltérjenek, igen komoly szabadságot kaptak. Szükség is volt erre, például a külföldiek részvételével létrejövő magyar közös vállalatok vagy a kockázati és magántőke befektetések esetében. Tipikusan ezekben a jogviszonyokban bizonyultak terhesnek a régi társasági törvény sokszor célszerűtlenül megszorító és eltérést nem engedő rendelkezései. Ennek a szabadságnak csak alapvető korlátokat szabott az új Ptk.: ha az eltérést az új Ptk. kifejezetten megtiltja (tehát az eltérő létesítő okirati rendelkezést kifejezetten semmisnek minősíti) vagy ha az eltérés a jogi személy hitelezőinek, munkavállalóinak illetve a tagok kisebbségének a jogait nyilvánvalóan sérti vagy a cég törvényes működése feletti állami felügyelet érvényesülését akadályozza.

A jogi szakma arra számított, hogy az új Ptk. ezen korlátozásai minden bizonnyal sok jogalkalmazási vitát fognak gerjeszteni, mert annak eldöntése például, hogy egy adott alapszabályi rendelkezés egyetlen kisebbségi részvényes jogait nyilvánvalóan sérti-e vagy sem, a széleskörű joggyakorlat hiányában egyáltalán nem egyszerű. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy ennek az ideje még nem érkezett el. Részben azért, mert nem kerültek még a bíróságok elé ezekkel kapcsolatos jogviták, részben pedig azért, mert tömegesen a gyakorlatban sem kezdték el ezt a szabadságot a cégtulajdonosok alkalmazni. Sőt, mintha a kkv szektorban éppen ellentétes hatást váltott volna ki ennek a szabadságnak a bevezetése: ha lehet mondani, szinte egyeduralkodóvá kezd válni a törvényi minta szerinti létesítő okirat alkalmazása részben annak aggálymentessége, részben pedig olcsósága miatt. Ennek a felfogásnak a megváltoztatásában leginkább az ügyvédi szakma szereplőinek lehet szerepe, akik megvilágíthatják a cégek tulajdonosai számára, hogy egy kis odafigyeléssel és némi ráfordítással mennyire testre szabott, a tulajdonosok kifinomult igényeihez mérnöki pontossággal hozzáillesztett belső működési szabályrendszert lehet alkotni egy cég esetében.

A fentiek ellenpéldájaként említhető a vezető tisztségviselők felelőssége, ami körül az új Ptk. hatálybalépése kapcsán a legkomolyabb diskurzus alakult ki, úgy tűnik kissé elhamarkodottan. Pedig az új Ptk. több fontos változást hozott ebben a kérdésben is. Ami talán a leglényegesebb változás, hogy a vezető által a társaságnak okozott károkért tavaly március óta már az új Ptk. radikálisan megszigorodott szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségi szabályai alapján kell helytállni. Ez a felelősségi alakzat szinte objektív alapokra került, vagyis a cégnek kárt okozó vezető csak igen szűk körben mentesülhet a kár megtérítése alól. Ehhez bizonyítania kellene, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, amely neki nem volt előrelátható és nem is volt tőle elvárható, hogy azt elkerülje. Belátható, hogy egy társaság vezetésére tudatos döntéssel szerződött személytől fokozott körültekintés és gondosság várható el, így ennek tükrében a mentesülés a gyakorlatban majdnem lehetetlen. Némi vigasz csupán, hogy ilyen esetben a vezetőnek teljes kártérítés helyett főszabályként csak a közvetlen és előrelátható károkat kell megtérítenie. Habár egyre inkább érzékelhető a tulajdonosok fokozott érdeklődése, az ilyen jellegű perek számának ugrásszerű növekedésére még várnunk kell.

Ezen a területen az elmúlt év szakmai vitái során azt is sikerült tisztázni, hogy a vezető tisztségviselő által, jogviszonyával összefüggésben harmadik személyeknek okozott és a társaságnak nem betudható károk esetében inkább a károsultak szemszögéből következett be fontos változás. Ugyanis ilyen esetben a vezető tisztségviselőkkel szemben támasztott szigorúbb elvárásokra tekintettel és a teljes kártérítés sikeres érvényesíthetősége érdekében a harmadik személy a vezető tisztségviselő mellett már perelheti a társaságot is annak egyetemleges felelőssége alapján. Vagyis a cég vagyonából és a vezető személyes vagyonából egyaránt várhatja a károsult kárának megtérülését. Ugyan ezek a perek sem öntötték el még a bíróságokat, az új Ptk. teremtette lehetőség mindenképpen változást fog hozni ezen a területen.

Harmadsorban, a társasági jog területéről kilépve átfogó változást hozott még az új Ptk a gazdasági élet szereplőinek a hitelbiztosítékok megújult szabályozásával. Egyrészt sok szakmai vitát kiváltva létrejött egy teljesen új hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszer. Az ezzel kapcsolatos gyakorlati nehézségeket a teljes jogi szakma megtapasztalhatta egy éve, amikor az új Ptk hatálybalépését csupán két nappal megelőzően született meg a kialakításában és működésében azóta is sokat kritizált nyilvántartás részletes szabályairól szóló rendelet. Mára egyre erősebbek azok a szakmai vélemények, amelyek a nyilvántartás alapvető átalakítását, esetleg a jelenlegi formájában a teljes eltörlését szorgalmazzák többek között azért, mert az új rendszer a korábbi közjegyzői zálogjogi nyilvántartás bejegyzett jogokat közhitelesen tanúsító jellemzőjével nem rendelkezik. Ugyanis az új hitelbiztosítéki nyilvántartás csupán azt tanúsítja hitelesen, hogy az adott nyilatkozattevő egy adott időpontban, a nyilvántartásban szereplő tartalommal hitelbiztosítéki nyilatkozatot tett, ami nem alkalmas arra, hogy magának a biztosítéki jogviszonynak az érvényes fennállását az érdekelteknek közhitelesen lehessen ellenőrizni.

Ami talán tartósabb változást hozott a hitelbiztosítékok szabályozásában, az a több ponton átalakult és nagyon részletessé vált egységes zálogjogi szabályozás volt, illetve az ehhez kötődően bevezetett teljes jogszabályi tilalom az úgynevezett fiduciárius hitelbiztosítékok alkalmazására. Ez utóbbiak alatt azt kellett érteni, amikor az érintett felek kifejezetten a tulajdonjog intézményét használták pénzkövetelés biztosítására: például tulajdonjog, vagy követelés került átruházására (ideértve az engedményezést is), illetve vételi jog kerül megalapításra. A globális pénzügyi válságból még kilábalóban lévő és különadókkal terhelt hitelezési szakma ebben a tekintetben teljesen át kellett, hogy alakítsa a korábbi gyakorlatát, ami többek között a hitelbiztosítéki nyilvántartási rendszer fent említett anomáliái tükrében nem kis kihívást jelentett. Ugyanakkor, ahol kivétel lehetősége nyílt a "fiducia" tilalma alól, ott új, bár a pénzügyi szektor által korábban is ismert és alkalmazott jogintézmények kerültek nevesítésre az új Ptk-ban: a faktoring és a pénzügyi lízing. Az utóbbi kapcsán ugyan megfogalmazódtak bizonyos tipizálási és elhatárolási kérdések a szakmai szereplők részéről, az elmúlt egy év ugyanakkor megnyugtató módon megerősítette, hogy az alapvetően finanszírozási célt szolgáló pénzügyi lízing mellett elkülönülten fennmaradhatott és továbbélhet az operatív lízing és tartós bérlet is.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI JOG
TÁRSASÁGI JOG
GAZDASÁGI JOG
ÚJ PTK