Közbeszerzésről érthetően - fókuszban az elektronikus közbeszerzés | Budapest, 2019. április 4. csütörtök | Regisztráljon most!

„Újrahasznosított” szerződések az építőiparban - Veszélyes sablonok a hazai gyakorlatban

2015.03.27. Jogi Fórum / KCG Partners Ügyvédi Társulás

Ösztönzés helyett továbbra is büntetik a vállalkozókat a hazai építőipari kivitelezési szerződések, pedig Nyugat-Európában már széles körben alkalmazzák a kivitelezők kooperációját elősegítő szerződéses elemeket – hívja fel a figyelmet a KCG Partners Ügyvédi Társulás összefoglalója. A jogi iroda szerint a hazai gyakorlat nem támogatja hatékonyan a beruházások megvalósulását és egyben számos probléma és utólagos jogi vita forrását jelenti.

Bár tavaly a magyar építőipar – éves 26,7%-os növekedéssel – a számok szintjén jól teljesített, a szektorra jellemző szerződési és teljesítési biztonság továbbra is elmarad az uniós szinttől. A KCG Partners Ügyvédi Társulás összefoglalója szerint ennek az egyik oka, hogy az iparágra továbbra is jellemző a sablonszerződések használata, illetve azok sokszoros újrafelhasználása, amelyek közös jellemzője, hogy elsősorban a kivitelező nem szerződésszerű teljesítését „büntetik”, nem pedig a szerződésszerű teljesítését ösztönzik. Mivel az építési beruházások jellemzően csak több, szakáganként specializálódott kivitelező vállalkozó együttműködésével valósulnak meg, ezért a kivitelezők hatékony összehangolásához és együttműködésük támogatásához is az adott projektre szabott, jól működő szerződéses mechanizmusokra lenne szükség – áll a jelentésben.

„A hagyományos magyar kivitelezési szerződések a kivitelezők teljesítését elsősorban egyenként, egymástól elkülönítve szabályozzák ahelyett, hogy a kivitelezők egymástól kölcsönösen függő teljesítését összehangoltan kezelnék. Ez egy teljesen elavult, egyáltalán nem hatékony szerkezet, amely probléma esetén összetett jogvitákat generál” – mutat rá Kamocsay-Berta Eszter, a KCG Partners Ügyvédi Társulás ügyvezető partnere.

Kamocsay-Berta Eszter szerint gyakori probléma az építési kivitelezések során, hogy a kivitelezés folyamatában felmerülő szerződéses igények rendezését a felek az azonnali megoldás helyett későbbi időpontra teszik, azért, hogy az esetleges vitás kérdések ne akadályozzák a kivitelezés menetét. Ez azonban rossz stratégia, hiszen emiatt nem derül ki idejében, hogy az adott – nem szerződésszerű – teljesítésnek milyen következményei lesznek a beruházás időbeli megvalósulására és költségtervére nézve.

Ezekben az esetekben a kivitelezők a beruházás lezárásakor szembesülnek a kivitelezési szerződésekben foglalt szankciókkal, így például a késedelmi kötbérrel, illetve a hibás teljesítés miatt felszámításra kerülő kötbér vagy levonás tényével.

Az is számos esetben előfordul, hogy a projekt zárása során tárgyalt jogok és kötelezettségek pénzügyi, elszámolási vitává alakulnak és rosszabb esetben a bíróságon végződnek.

„Természetesen az építési vállalkozók is sokat tehetnének azért, hogy egy a beruházás sikeres megvalósulását biztosító szerződésrendszer jöjjön létre. Így a hagyományos szerződéses biztosítékok (úgy mint az ütemterv szerinti mérföldkövek elérésekor történő, szakaszolt vállalkozói díj kifizetés, a jól teljesítési visszatartás, vagy példának okáért a jól ismert jól teljesítési garanciák és kötbérek) mellett egyre nagyobb szerepet kaphatnának a kivitelezés során egyéb előremutató eszközök is” – magyarázza Kamocsay-Berta Eszter.

Olyanok például, mint a „valós idejű” projektirányítási módszerek, amelyek lényege a folyamatos kommunikáció és az aktív szerződéskezelés. A valós idejű projektirányítási eszközök lehetővé teszik a kivitelezési folyamat eseményeinek azonnali, folyamatos és biztonságos rögzítését, az ezekhez az adatokhoz történő azonnali hozzáférést bárhonnan, több arra feljogosított eszközzel. Emellett megmutatják azt is, hogy egy javasolt pótmunkának milyen hatása lehet a kiviteli ütemtervre és a beruházás költségeire, ami segíti a megalapozott döntéshozatalt és ezzel együtt a transzparens, hatékony projektirányítást.

A KCG Partners tapasztalatai szerint világszerte egyre népszerűbbek az „ösztönző” konstrukciók, amikor nem büntetési, hanem „jutalmazási” tételeket helyeznek kilátásba a projektek sikeres végrehajtása esetén.

„Az ösztönző eszközökön keresztül megvilágítható, hogy a projekt sikeres megvalósulásához elengedhetetlen a kivitelezők kommunikációja és együttműködése” – magyarázza Kamocsay-Berta Eszter.

Nyugat-Európában például már bevált megoldás a „közös kockázatviselés” gyakorlata. Ebben az esetben a kivitelezési munkák során elért megtakarításokból – előre meghatározott leosztásban – megszerezhető részesedés vagy éppen az esetlegesen elszenvedett veszteségek közös viselése ösztönzi fokozott együttműködésre a feleket. Ugyancsak gyakran használt motivációs eszköz egy bónuszkeret felállítása, amelyből a teljes beruházás sikeres megvalósulásának mértékében részesednek a kivitelezők is, akik így érdekeltek abban, hogy a többi kivitelező munkáját is támogassák.

Végül, de nem utolsó sorban folyamatos, kiemelkedő teljesítésre ösztönözhet az is, ha a vállalkozók részesednek egy nagyobb beruházás által keltett társadalmi, közösségi elismerésből, azaz a „dicsőségből”, ha cégnevük a beruházással kapcsolatban szerepeltethető. Sajnos, a nagy beruházók általában szigorú szabályokkal korlátozzák ennek a lehetőségét, és nem mérlegelik a nyilvánosság ösztönző és teljesítményre inspiráló erejét.

  • kapcsolódó anyagok
ÉPÍTÉSÜGY