Elutasította kedden az Európai Unió Bírósága John Dalli korábbi uniós biztos keresetét, melyben 2012-es távozásának körülményeit vitatta. A bíróság szerint a máltai Dalli önként mondott le posztjáról, José Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke hivatalosan nem kérte a távozását.

Az uniós szerződés szerint a bizottság elnökének kérésére a testület bármely tagja lemond tisztségéről. John Dalli szerint José Manuel Barroso felszólította, hogy mondjon le, és azt kérte a bíróságtól, hogy ezt állapítsa meg, és Barroso felszólítását semmisítse meg.

Az ítéletről készült sajtóközlemény tanúsága szerint Barroso kilátásba helyezte ugyan, hogy lemondásra szólítja fel Dallit, ha ezt magától, önként nem teszi meg, de a kettejük találkozóján, 2012. október 16-án szóban elhangzottak rekonstruálása alapján az, amit Barroso mondott, nem tekinthető hivatalos felszólításnak.

Dalli, ahogy azt a bizottság állította, azt választotta a felkínált lehetőségek közül, hogy önként távozik – foglalt állást a bíróság, amely a biztos keresetét és kártérítési igényét teljes mértékben elutasította.

John Dalli azt követően kényszerült távozni egészségügyi és fogyasztóvédelmi biztosi posztjáról, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) arról értesítette Barrosot: úgy véli, hogy a máltai politikus megsértette biztosi kötelezettségeit, mert a bizottság szolgálatainak tudta és bevonása nélkül többször bizalmas és nem hivatalos találkozókon vett részt dohányipari vállalatok képviselőivel.

A bíróság megállapította: Barroso és Dalli megbeszéléseihez a végén csatlakozott az elnök kabinetfőnöke, Johannes Laitenberger, továbbá a bizottság jogi szolgálatának vezetője, Luis Romero Requena is, aki egy órával a találkozó után egy előre megírt felmondólevelet is átadott Dallinak. A biztos kitörölt ugyan a szövegből bizonyos részeket, de azt a részt, hogy lemond posztjáról, nem változtatta meg.
A luxembourgi székhelyű bíróság Dallit, Barrosót, kabinetfőnökeiket, valamint Romero Requenát és Dalli szóvivőjét is meghallgatta, és arra jutott, hogy jogi értelemben a máltai biztos a szóbeli megbeszélés során önként lemondott, és ezt Barroso kabinetfőnöke, Johannes Laitenberger és Romero Requena jelenlétében is megerősítette.

A bíróság emellett más megnyilatkozásokat is figyelembe vett, és úgy véli, az önkéntes lemondást támasztják alá többek között a máltai kormányfő és maga Dalli szavai is. Az akkori máltai kormányfő a vallettai parlamentnek azt mondta, Dalli telefonon tájékoztatta arról: úgy döntött, lemond, hogy jobban tudjon védekezni. Maga Dalli még aznap úgy nyilatkozott egy máltai rádiónak, hogy távozása szabad akaratból hozott politikai döntés volt. Nem tiltakozott a sajtóközlemény ellen, melyben a bizottság bejelentette távozását, s később saját közleményében sem jelezte azt, hogy nem úgy távozott, ahogy azt a bizottság állította.

A Barroso-Dalli találkozóról két nappal később készült, Luis Romero Requena által készített beszámoló azt írja, hogy Dalli “bár kategorikusan tagadta az ellene felhozott állításokat, kijelentette, hogy jó hírnevének védelme érdekében az Európai Bizottság tagjaként azonnali hatállyal benyújtja lemondását”.

A bíróság közleménye szerint Barroso, Dalli vonakodását és habozását látva, miután a máltai politikus nem tudott minden kétséget kizáró és meggyőző magyarázatot adni az OLAF által feltártakra, egyre kitartóbban hangoztatta, hogy becsületesebb lenne Dalli részéről, ha önként távozna, mint ha ő szólítaná fel a távozásra.

“Mindaddig, amíg a szerződés szerinti távozásra való hivatalos felszólítást nem fogalmazzák meg világosan, Barroso elnök szavai, bármennyire nyomatékosak legyenek is, nem tekinthetők ilyen értelmű közlésnek” – foglaltak állást az uniós bírák.