160 éve született Gruber Lajos budapesti királyi ügyész - A börtönügyi szakíróra írásainak felelevenítésével emlékezünk

2015.06. 2. Jogi Fórum / bortonugy.hu

Gruber Lajos jogi doktor és királyi alügyész 1855. május 24-én született Pesten. 52 évesen, 1907. augusztus 12-én Budapesten hunyt el, sírja is itt található. Izgalmas börtönügyi írásainak felelevenítésével emlékezünk rá.

Élete

Gruber Lajos szülővárosában végezte gimnáziumi és jogi tanulmányait. Mint egyetemi hallgatónak, a közigazgatósági biráskodásról írt pályamunkáját a Pasquich-díjjal jutalmazták. A jogi doktori fok elnyerése és az ügyvédi vizsgálat letétele után Budapesten ügyvédi gyakorlatot folytatott és különösen a bűnügyi védelem terén működött. A budapesti ügyvédi kamara megválasztotta választmányi tagjának és megbízta azon felirat szerkesztésével, melyet a büntetőtörvénykönyv módosítása tárgyában az igazságügyminiszterhez intézett. 1891-ben a budapesti királyi ügyészségnél királyi alügyészszé kinevezték. A londoni Howard-Association és a párizsi Société général des prisons levelező tagja, a magyar jogászegylet választmányának is tagja volt.

A Zene és a fegyház

Gruber Lajos börtönügyi írása a Jogtudományi Közlöny 1888. évi 15. számában jelent meg, mely az internet segítségével mára mindenki számára elérhetővé vált. Az írás folytatása, a 2. rész az ÖBE honlapjának Börtönügyi irodalom mappájából indítható. A hozzáférést az Országgyűlési Könyvtár Digitalizált Törvényhozási Tudástára biztosítja.

„A zene és a fegyház.

Az e sorok feliratát képező thema igen sok olvasó előtt különösnek fog tetszeni tekintettel arra, hogy két oly különböző s valóban ellentétes dolog éjtetik ki egy lélekzetvétellel, melyek épen nem látszanak együvé valóknak.

Már az 1843-iki magy. büntető törvénykönyvi javaslat a börtön-rendszerről szóló harmadik részében (2. fejezet, 17. §.) azt rendeli, hogy: « . . . az éneklés, fütyölés valamint bármely muzsikáló szerszámoknak használása, az elzárt vádlottakra nézve, általánosan megtiltatik».

De még az 1874-diki, valamint az azt módosító 1880-diki szabályrendelet a fogházak kezelése tárgyában szintén szigorúan tiltja az éneklést és a fütyölést (157. §. 6. pont) és ezen kivül 120. §-ában világosan intézkedik arról, hogy a fogoly hangszert nem használhat. Ugy a fegyházban, valamint a börtönben szintén szigoruan tiltatik az éneklés és a fütyölés, valamint egyáltalában mindkét helyen minden játék tilos; de azért mind két letartóztatási helyen az ének a rendkívüli tantárgyak közé fel van véve (Lsd. fegyházi utasítás 73. §. 6. pont, 73. § 8. pont és 47. §. és börtönutasitás 72. §. 6. és 8. és 45. §. 2. bekezdés.) Tehát ha a fogoly nem használhat hangszert, mennyivel kevésbé használhatja ezt a rab és a fegyencz. Ez a természetes logika. A fegyencz, kinek halálbüntetése pl. kegyelmi uton életfogytiglani fegyházra lett átváltoztatva és ki ellen a társadalom mindenkorra meg van védve.

Különösnek fogják a thémát azok is találni, kik arra gondolnak, hogy a jelenlegi olasz miniszter Zanardelli azon büntető törvényjavaslatban, melyet a m. é. november hóban terjesztett az olasz képviselőház elé, a halálbüntetés helyébe az «iergastolo»-t tette, mely szigor tekintetében messzire felülmulja a fegyházbüntetést, a mennyiben az erre elitélt egész életét egy magánzárkában kénytelen tölteni és csakis tiz évi teljes elkülönités után, ha jó magaviselet által arra érdemesitette magát, engedtetik meg neki, hogy más fegyenczekkel közösen dolgozzék, azonban örökös hallgatás kötelessége mellett. (L. Jogtud. Közlöny 1888 4. sz.)

Magyarországon Lipótvárott és Illaván nem létezett ily drákói szigor, a mennyiben mindkét helyen a fegyházban zenekarok léteztek, melyek egészében a fegyenczek által voltak összeállitva. A lipótvári fegyházban azonban a zenekar Tauffer igazgatása alatt igen fontos okokból meg lett szüntetve, mert ezen kitűnő szakférfiu, ki jelenleg a zenicai fegyház élén áll (Boszniában), nagyobbaknak találta az ezzel összekötött inconvenientiákat, mint ezen intézménynek előnyeit, igy tehát jelenleg nálunk csakis Illaván cultiválják a fegyenczek közül azok a zenét, kik kitűnő magaviselet által arra különösen érdemesitették magukat, hogy ezen legnagyobb kedvezményben részesittessenek. Értesüléseink szerint jelenleg ott két zenekar létezik: egy fuvó és egy vonó hangszerekre. Illaván 1887-ben 674 fegyencz volt, kik közül életfogytiglani fegyházra 129-en volt ítélve megelőzőleg halálra volt ítélve és utóbb megkegyelmeztetett 149-nek. A fegyenczek közül a legjobb magaviseletüeknek meg lett engedve, hogy az üdülésre szánt órákban, különösen vasárnap délután zenéljenek. Ezek közül csak kevesen játszottak az intézetbe való belépésük ideje előtt egy hangszert, ezek a többieket oktatták, kik számos évi nehéz munka után a reájuk eső munkailletményből szerezték meg az egyéniségüknek megfelelő hangszert és kik vasszorgalom utján viszonylagos virtuositásra tettek szert. Erre vonatkozólag Mayer bécsi egyetemi tanár («Ein Besuch im Landeszuchthaus zu Ulava in Ungar») czimü czikkében lásd «Der Gerichtssaal» XL. kötet, 3/4. füzet, 303. s köv. lap) érdekes tapasztalatait a következőkben adja elő: «A fegyenczek maguk tanulták a hangjegyirást és lassankint igy egy kis zenekar keletkezett, mely az. üdülési órákban a szép magyar dallamokat — az egykoron még zavartalan multukra vonatkozó emléket — hallatja, mig a többiek csodálva állják ezeket körül és egy műértőnek feszült figyelmével követik ezeknek productióit. Egész héten át örülnek ezen vasárnap délutánra, a melyen megadatott nekik, hogy hazai dallamaik közepette magasabb érzelmekhez felemelkedjenek és hogy szomoru létüknek maguk okozta nyomorát kevés néhány pillanatra elfeledjék. Mi tanui voltunk egy ily zenei előadásnak, mely bucsuüdvözletünkre lett rendezve.

Körülbelül 30 fegyencz, — ezeknek legnagyobb része élet fogytiglan elitéltek, közöttük sokan, kiknek már 15—20 év óta nem volt más kilátásuk, mint az intézet komor falaira — állt a fegyház széles udvarában kótatámja mellett. Hallgatókként azon fegyenczek jelenhettek meg, kik jó magaviselet által megérdemelték ezen kedvezményt; félkörben álltak ezek fel a zenekar körül, ugy, hogy utóbbi és amazok között még nagy köz maradt.

A «karmester» egy adott jelére kezdetét vette a hangverseny, mely érdekes változatossággal leginkább komoly, szomoru dallamokból állott.

Azt látni, hallani kellett, minő hévvel s érzelemkifejezéssel, sőt minő szenvedélylyel játszottak.

Ezen mord alakoknál többnyire kemény arczkifejezéssel egy megdicsőitő vonás mutatkozott és némelyiknek könybe lábadt a szeme! A zene nemesitő volta rövid időre egész más emberekké tevé őket. Ugy látszott, mintha a vétek és a bűntett éjjeléből felemelkedtek volna egy magasabb világba! A zene hatalma szivök mélyében megrezegtette az utolsó jobb hurokat.

És a kik a zenekar körül állottak, mélyen meghatottaknak látszottak. Mi is ezek között voltunk! Az utolsó mélabus accordok elhangzottak és még ott állottunk megindulva és gondolatokba merülve.

Részvétteljesen néztünk azon fegyenczek után, kiknek ismét komor zárkáikba kellett vonulniok. Csakis a legközelebbi vasárnap megérkezése bir reájuk nézve ismét a zavartalan szerencse egy órájának jelentőségével!

Ne sajnáljuk ezektől ezen ártatlan örömet! A zene olyan, mint az ima; a jókat és a roszakat egyesiti! Nemesitő és felemelkedő hatású; jó, úszta szándékot ébreszt, engesztelőleg hat a zabolátlan jellemre.
Ha — mint itt történik — a legnagyobb jutalom gyanánt nyujtatik, akkor még egy fontos tényezőt is képezhet a fegyintézet czéljainak támogatása tekintetében. A jóhoz és a szelidhez való hozzászokás, a mi a hangok birodalmából szól hozzánk, idő multával azon czélt éri el, hogy még a legdaczosabb szellemet is gyengiti!

A csodálkozó elismerés érzetével bucsuztunk el a fegyház kitűnő igazgatójától, Kovács Józseftől».

Ha jól tudjuk, már a hetvenes évek óta cultiválják az illavai fegyházban a zenét.
Ezen kérdéssel foglalkozott a legutolsó nemzetközi börtönügyi congressus is, mely 1885-ben Komában ülésezett. Mme Conception Arenal mint véleményező szerepelt azon kérdés tekintetében, hogy minő nevelési eszközök használtassanak a letartóztatottaknál vasárnapon és szünnapokon? Véleményének a zenére vonatkozó része eként hangzik: «A zene és az ének mint üdülés és mint a nevelés eleme jöhet tekintetbe ; de még ennél több is lehet, t. i . vigasz és eszköz arra, hogy megerősitse és feléleszsze a levert kétségbesett kedélyt.

Ha a zene és az ének nemcsak üdülést, hanem foglalkozást is képeznek, t. i. ha az elitéltek tevékenyen részt vesznek a hangversenye nél, akkor ezen két művészetnek sokkal nagyobb haszna és nagyobb érdeke is leend. Az ismétlések nemcsak a közreműködőket foglalkoztatják és érdeklik kiválóképen, hanem a jelenlevőket is, és azon hangok, melyek ocsmány és istentagadó dalokhoz szoktak volt, vallásos dalra és hazafias hymnusokra kezdenek és ez felette üdvös benyomást idézend elő.» (Lásd. Actes ducongrés pénitentiaire international de Rome, tome premier, Rome 1887. 558. s köv. lap.) A teljes-ülésben Mademoiselle Poet Lidié «docteur en droit de la faculté de Turin» szerepelt előadóként és oly kitűnően oldotta meg a reá bizott feladatot, hogy De Foresta olasz gróf senator sajnálatát fejezte ki a teljes-ülésben a felett, hogy a kisasszonynak nem engedték meg Turinban az ügyvédi gyakorlatot s egyszersmind azon óhaját nyilvánította, hogy a kisasszony későbben vagy másutt több jóakarattal találkozzék (Vifs applandissements trés prolongés.) A congressus elfogadta a kisasszony indítványát és határozatilag kimondotta, hogy kívánatosnak tartja, miszerint minden letartóztatott szabadságában álljon, hogy vasárnapon és szünnapokon választhasson azon foglalkozások között, mely neki tetszik és melyek rendelkezésére állanak; a foglalkozások legyenek az országokhoz képest olvasmány, zene, rajz, müfaragványok. (L. u. o. 646. 1.)

Ezek igen életre való eszmék, melyek valóban megérdemlik, hogy minél szélesebb mérvben alkalmaztassanak. Szeretném, ha nálunk e tekintetben szintén történnék ily irányban még humánusabb intézkedés, mert sok fegyencz és rab bizonyára a vasárnapi és ünnepnapi délutánokat a legnagyobb gyötrő unatkozással tölti és közülök többen sokkal jobban érezhetik magukat a hétköznapokon, a melyeken a mühelyekben legalább munkálkodhatnak. Teljesen osztom Mme Conception Arenal nézetét, ki idézett véleményében (id. hely. 555. lap) azt mondja: «Tous les jours et á tout heure on dira au détenu: vous devez fairé ceci on cela, et on ne lui demandera jamais voulez-vous le fairé ? Une telle discipline le rabaisse; il ne s'élévera á ses propres yeux et ne pourra se considérer comme individualité réelle sil ne peut fairé quelquefois ce quil vetut.» Állapítsunk meg bizonyos foglalkozásokat, melyek között az elitélt szabad óráiban szabadon választhasson és különösen igyekezzünk a zenének polgárjogot szerezni a fegyházakban. Illava szolgáljon mintaképül.

Dr. GRUBER LAJOS."

Dohnyzó fegyenczek

Az írás a Jogtudományi Közlöny 1888. évi 50. számában jelent meg, melyhez a hozzáférést az Országgyűlési Könyvtár Digitalizált Törvényhozási Tudástára biztosítja. A cikk a Börtönügyi irodalom mappából is elérhető.

„Dohányzó fegyenczek.

Az is hihetetlennek látszik, hogy valaki komolyan szólhasson arról, vajon a fegyenczek is dohányozhatnak-e avagy sem? A dohány mint élvezeti czikk par excellence épen nem látszik annak szájába valónak, ki nagyot vétkezett a társadalom ellen s kit a társadalom épen azért minél érzékenyebben sújtani óhajt, de legelső sorban leginkább azáltal, hogy azt mind annak használatától eltiltja, a mi a közérzetre jótékony befolyást gyakorolni képes. Ezen élvezeti czikkek között látjuk a dohányt is szerepelni; a dohányzástilalma azonban nemcsak az élvezeti czikk elvonása által akarja a bűnöst sújtani, hanem tűzbiztonsági szempontból is szokott ennek használata eltiltatni. Mind ennek daczára némelykor a dohányzás orvosi rendeletre használandó, mint oly anyag, mely az emésztési folyamatra jótékony befolyást gyakorolni képes. Azon országokban, melyekben a lakosság a dohánytermeléssel is foglalkozik, ennek élvezete általánosabb is szokott lenni s az ehhez szokott elitélt csakugyan kivált a büntetés idejének első szakában nehezen nélkülözi a dohányt. Nálunk e tekintetben már az 1843-diki büntető törvénykönyvi javaslat harmadik részében (17. §.) « … a dohányzás … használása, az elzárt vádlottakra nézve, általánosan megtiltatik. A vizsgálat alatti és az elitélt fogolynak szintén nincsen megengedve jelenleg ezen élvezeti czikk használata. A börtönben a raboknak «a dohányzás, bagózás és burnótozás tiltatik». (Börtönutasitás 36. §.) Ugyanazon intézkedéssel találkozunk a fegyenczeknél is, de mégis azon eltéréssel, hogy ezeknél ezen dolog «szigorúan» tiltatik. (Fegyházutasitás 38. §.)

Magyarországon csakis a közvetitő intézetben letartóztatottaknak engedélyezik tulajdonképeni kedvezmény gyanánt a szabadbani dohányzást. (Pauer Gyula : Adatok a kis-hartai kir közvetitö-intézet ismertetéséhez, Kalocsa, 1886. év. 36. lap.) Zeniczán - ha jól tudjuk - szintén van közvetitő intézet s ott szintén csak ugyanezek birnak engedélylyel a dohányzásra, a minek nélkülözése különösen a mohamedán vallásu letartóztatottaknak esik nehezére.

A lepoglavai kir. horvát fegyházban 1881-ben 46 esetben kellett fegyelmi fenyitéket a miatt használni, mert az illető fegyenczek a házszabályok által tiltott dohányzás élvezetét szerezték maguknak. (Tauffer: Die Erfolge des progressiven Strafvollzuges stb. Berlin, 1883. 95. lap.)

Bécsben, 1867 jul. 19-én a Lajtán-tuli tartományok képviselőházában Witthoff képviselő igen keményen kelt ki az igazságügyér ellen, hogy a garsteni fegyházban a fegyenczek oly sok engedménynyel birnak, miszerint még dohányoznak is, és rágyújtáskor az őrség egész szolgálatkészséggel maga adja át a gyujtószert részükre. Erre Hye lovag, mint megtámadott igy felelt: «Az tény, hogy a dohányzás meg van engedve, de megjegyzem, hogy ezen intézkedésre, mely más fegyházainkban is hasznos, büszke vagyok, mert a dohányzás megengedése valódi büszer a fegyelmi eljárásnál, ezen szer használatának elvonásával ugyanis sokkal jobban lehet fegyelmi büntetést gyakorolni, mint bottal, vagy magánelzárással. Egyébiránt hozzá teszem, hogy a dohányzás általánosságban nincsen, és csak is olyanok részére van megengedve, kik ily engedményre érdemessé teszik magukat, s azoknak is egyedül a séta s szellőztetési idő alatt.» (Réső Ensel Sándor: Fegyházi reform Magyarországon, Pest, 1868. I . füzet 33. I. jegyzet) Ugyanezen szerző azt is emliti, hogy a mi orsz. fegyházainkban a dohányzás jobb viseletű fegyenczek részére, kellő korlátozások között, szintén meg van engedve. E mü azonban épen husz évvel ezelőtt jelent meg.

Jelenleg Ausztriában néhány intézetben meg van engedve a burnót, mely élvezeti czikket pontos módon s meghatározott mennyiségben adják az elitélteknek, az illető osztályának különféleségéhez képest kétszer vagy pedig három szor hetenkint. (Actes du co grés pénitentiaire international de Rome. Rome, 1888, tome secona, deuxiéme partie, page 486).

Badenben a fegyházi igazgató buzdítás okáért megengedheti a burnót vételét, melyet a fegyházi kezelőség fizetés mellett szállit. A kerületi és járási fogházakban a vizsgálati foglyok és bizonyos elitéltek (a «Haft»-ban levők) fel vannak jogositva a burnótozás visszavonható kedvezményére. (Actes stb. 484.) 1866-ban Badenben megengedték a szorgalmasabb fegyenczeknek a dohányzást s ott a fegyenczek 40 százaléka dohányzott, ezek összesen (t. i . 273 fegyencz) 535 font dohányt fogyasztottak el egy év alatt. (Réső Ensel id. mü id. hely.)

Hollandban a leydeni és a hoorni központi fogházakban a dohányzás is meg van engedve, de csakis jó viselet esetében vasárnapon a fogház udvarában való sétálás alkalmával. (Actes stb. 486. 1.) Basel cantonban meg van engedve a burnótozás és a bagózás; ezen kedvezmények élvezetére vonatkozólag nincsenek bizonyos napok megállapítva. Spanyolországban szintén kaphat az elitélt dohányt. Belgiumban meg van engedve a dohányzás s ez a letartóztatási intézet sulyosságához képest hetenkint egyszer, kétszer vagy háromszor élvezhető. (Id. mü 487. 1.) …

Én azt hiszem, hogy nálunk is a szenvedélyes dohányos fegyencz sokkal háladatosabban fogadná kitünő magaviselet mellett kivételképen dohányzás kedvezményét, mintha neki kiváltképen megengedjük, hogy büntetésének ideje alatt szerzett keresményét pl. országos csapásoknál jótékonyság gyakorlására, egy fél liter borra minden hónapban egyszer s több effélékre költse.

Szeretném, ha a fentebbiek a kedvezmények czélszerü bővitését eredményeznénk nálunk.

Dr. GRUBER LAJOS."

Börtönügyi hivatalnokaink kiképeztetéséröl

Az írás a Jogtudományi Közlöny 1891. évi 23. számában jelent meg.

„Börtönügyi hivatalnokaink kiképeztetéséröl.

A Magyar Jogászegylet börtönügyi bizottságában felvettetett nem rég egy börtönügyi tanfolyam alakításának kérdése. Ez alkalomból időszerű lesz talán az itt következő adatok közlése.

Börtönügyi seminariumot eddig Jagemann javaslatára Freiburgban létesített már a badeni kormány magasabb rangu börtönügyi hivatalnokok számára, mely intézet a freiburgi törvényszék mellett létezik és jó eredménynyel müködik.

Foinitzky már 1873 óta tanítja a szt.-pétervári egyetemen a börtönügyi tudományt. Rómában Nocito adja ezt elő, és a német egyetemeken is találkozunk már az e tárgyu specialkollegiumokkal. Olaszországban 1883 óta egy éveken át tartó külön börtönügyi szaktanfolyamot létesítettek, hol azokat fogadják be, kik középiskolai tanulmányokat kimutathatnak és 18—30 év közötti korban vannak. Hat havi tanulmány után leteendő ott a II. osztályi gyakornoki szolgálatra minősitő vizsgálat, a kik ezt jó eredménynyel tették, azokat fizetés nélkül alkalmazzák. Legalább egy évi gyakorlat kimutatása után leteszik az I. osztályú gyakornoki szolgálatra minősitő vizsgálatot, mely a szerint különböző, a mint az igazgatói vagy a számviteli szaknak szentelik magukat. A vizsgálat tárgyait képezik: jogi, közigazgatási és hygienikus ismeretek Az I. osztályu gyakornoki szolgálatra minősitő vizsgálatra tiszteket és 40 éven alóli korban levő bizonyos kisebb fizetésü hivatalnokokat is bocsátanak, a nélkül, hogy ezek a megelőző két fokon átestek volna.

Poroszországban három hónapig tartó próbaszolgálatot követelnek azoktól, kik mint magasabb rangu börtönügyi hivatalnokok kívánnak alkalmaztatni. Angliában nem létezik külön e czélra berendezett szaktanfolyam, ámbár Crofton, az ir börtönügy volt vezetője, ismételve kivánta, hogy külön iskola létesíttessék. Angliában azonban nem létezik ilynemű elméleti előkészületnek szükségessége, mert az ottani intézmények eléggé gondoskodnak a hivatalnokok jó iskolázásáról. Mert az intézeti igazgatókat kezdetben mint a «Deputy Governors», igazgató-helyetteseket alkalmazzák a nagy, különösen kitünö Governors alatt álló intézeteknél, valamint az alsóbb rangu hivatalnokokat is először csak próbaképen 3 hónapra alkalmazzák, szintén a nagy intézetekben egy havi felmondás mellett. Az angol fegyőrök fizetése 700 frt, mely fizetés évenkint egy fonttal emelkedik egész 75 fontnyi maximál magasságig. Ezen fizetésben az egyenruha is bennfoglaltatik és azoknál, kik a fegyintézetben laknak, a szabad lakás világítással és fütéssel bezárólag. Nálunk a fegyőrök fizetése oly csekély, hogy a családos fegyőrök korántsem étkezhetnek oly jól, mint a fegyenczek, kik hetenkint háromszor kapnak hust. Mindennek daczára Váczon pl. a szegény iparosok közül százankint tódulnak az igazgatósághoz fegyőri állásért. Most fegyházainkban az igazgatóság és az őrségi személyzet között cselédszerződési viszony áll fen, és — a váczi fegyintézet 1888-diki évi jelentése szerint — szükséges lenne a fegyházi őrség szolgálati viszonyait szigorubb alapokra fektetni, és pedig olyanra, mint a minő a csendőrségnél vagy a pénzügyőrségnél létezik. Nálunk a fegyőrök minden próbaszolgálat nélkül azonnal alkalmaztatnak és ezen állások az 1873: II. tcz. értelmében kiszolgált altisztek számára fentartandók, kiknek más pályájok felett a törvény értelmében elsőbbség adandó. Igen szomoru nálunk a fogházak és a börtönök igazgatói legnagyobb részének képzettsége és arra valósága. De honnét is ismerjék a büntetés czéljait a volt fegyőrök és a birósági vagy ügyészi irnokok, kiknek sorából a törvényszéki fogházigazgatók nálunk ez idő szerint rekrutálódnak? Az 1883: I. tcz. a köztisztviselők minősítéséről a börtönügyi szakra nézve csak elméleti követelményeket állit fel; a kormány javaslata e tekintetben sokkal alantabb minősitést tartalmazott. Különben Krohne szerint: «Ein guter Strafanstaltsdirektor wird nicht ausgebildet, sondern erzogen». A m. é. szt.-pétervári nemzetközi börtönügyi kongressus két osztályban is tárgyalta a börtönügyi hivatalnokok kiképeztetésének kérdéseit és e tekintetben a következő határozatokban állapodott meg: A büntetőjogban és a börtönügyi tudományban való oktatás nagyon hasznos és kívánatos, és a büntetés végrehajtásának tudományos tanulmánya jól egyesíthető a börtönigazgatás kivánalmaival. Kivánatos, hogy a börtönügyi tudomány számára külön tanszék systemisáltassék és, hogy a börtönigazgatás ezen tanulmány előmozditása czéljából a szükséges könnyitéseket nyujtsa. Hasonlóképen kivánatos, hogy a büntető intézetekben könyvtárak létesittessenek a hivatalnokok részére leendő használat czéljából. A jó büntetésvégrehajtás álláspontjából rendkivüli fontossággal bir, hogy a különböző hivatalnokok kellő pótlása biztosittassék.

E tekintetben az eszközök és a módra nézve különbség teendő a magasabb és az alantasabb személyzet között. Legelsősorban megállapitandók a kinevezés feltételei. A magasabb állásokban első sorban oly férfiak alkalmazandók, kik az azokhoz szükségelt általános müveltség birtokában vannak, az alantasabb állásokban azonban kiszolgált katonák. A magasabb börtönügyi szolgálatra való előkészületnek ki kell terjednie: a) a börtönügy történetét és elméletét tárgyazó előadások látogatására és b) a gyakorlati előkészitő szolgálatra mintaintézetekben a szolgálat valamennyi ágában. Ezen előkészités után a jelöltek felveendők a várományosok lajstromába. A kisebb állások tekintetében az előkészités kiválóan gyakorlati irányu legyen, mely körülbelül azon előkészítésnek felelne meg, mint a minő már most is némely államban a fegyőrök számára rendelt iskolákban létezik. Meghatározott intézetek igazgatói vezessék ezen oktatást és a kiképzés azon kerületekben történjék, a melyekben az illetők később tevékenységet kifejteni óhajtanak. Szükséges, hogy a nehéz és nemes feladatnak megfelelő fizetés biztosittassék a börtönügyi személyzet részére, mert a tulzott takarékosság minden tekintetben csak kártékonyán hathatna e téren.

Elengedhetetlen szükség Magyarországon, hogy a börtönügyi szakba vágó állások elnyerése a helyesebb alapokra fektetendő elméleti képzettségen felül a gyakorlati képzettség kimutatásától is függővé tétessék, melyet egy külön gyakorlati börtönügyi vizsgának sikeres letétele adna meg. Ezt az igazságügyi miniszterium az 1883: I. tcz. 28. §-ában foglalt meghatalmazás alapján rendeleti uton minden pillanatban megállapithatja. Ha ezen kivül még önálló börtön felügyelőség és egy «conseil supérieur des prisons» is szerveztetnék Magyarországon, akkor börtönügyünk kivánatos reformja folyamatba is jönne már.

Dr. GRUBER LAJOS."

A Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívumában található Rabélelmezés című tanulmánya az ÖBE Börtönügyi irodalom válogatásában is szerepel.

 

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS
JOGTÖRTÉNET