Élelemiszer címkével megtévesztett fogyasztók - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

2015.07. 6. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Valamely élelmiszer címkézése nem szabad, hogy a fogyasztót megtévessze azáltal, hogy olyan összetevő jelenlétét sugallja, amely valójában nincs jelen a termékben. Az összetevők listája, még ha az pontos és teljes is, alkalmatlan lehet a fogyasztóban egy ilyen címkézés nyomán kialakult helytelen vagy bizonytalan benyomás megfelelő korrigálására - áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C‑195/14. sz. ügyben hozott ítélet - Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. kontra Teekanne GmbH & Co. KG

A Teekanne német társaság a „Felix málna‑vanília kaland” megjelölés alatt gyümölcsteát forgalmaz. A csomagoláson különösen málnaszemek és vaníliavirágok ábrázolása, valamint a „gyümölcstea természetes aromákkal”, a „gyümölcstea természetes aromákkal – málna‑vanília ízesítés” és a „kizárólag természetes összetevőket tartalmaz” szöveg szerepel. A gyümölcstea valójában nem tartalmaz vaníliából vagy málnából származó természetes összetevőket vagy azokból nyert aromát. Az összetevőknek a csomagolás valamely oldalán feltüntetett listája a következő: „Hibiszkusz, alma, édes szederlevél, narancshéj, csipkebogyó, vanília ízű természetes aroma, citromhéj, málna ízű természetes aroma, szeder, eper, áfonya, feketebodza”.

Egy német fogyasztóvédelmi egyesület kifogásolja, hogy a Teekanne a csomagoláson feltüntetett elemek útján megtéveszti a fogyasztót a tea összetétele tekintetében. Ezen elemek alapján ugyanis a fogyasztó azt várhatja, hogy a tea alkotóelemként vaníliát és málnát, de legalábbis természetes vanília‑ és málnaaromát tartalmaz. Az egyesület ezért a tea reklámozásának abbahagyására szólítja fel a Teekannét. A végső fokon eljáró Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) arra vár választ a Bíróságtól, hogy valamely élelmiszer címkézése alkalmas‑e a fogyasztó megtévesztésére azáltal, hogy olyan összetevő jelenlétét sugallja, amely valójában nincs jelen a termékben, és ez a fogyasztó számára kizárólag az összetevők listájának elolvasásából derül ki.

Ítéletében a Bíróság emlékeztet az uniós jog azon előírására,1 amely szerint a vásárlót helyes, semleges és objektív információval kell ellátni, amely nem félrevezető, továbbá valamely élelmiszer címkézése nem lehet megtévesztő jellegű. Bár a fogyasztó feltehetően elolvassa az összetevők listáját valamely termék megvásárlása előtt, a Bíróság nem zárja ki, hogy a termék címkézése alkalmas lehet a vásárló megtévesztésére, amennyiben a csomagoláson szereplő bizonyos elemek hamisak, helytelenek, kétértelműek, ellentmondásosak vagy érthetetlenek.

A Bíróság pontosítja, hogy ilyen esetben előfordulhat, hogy az összetevők listája, még ha az pontos és teljes is, nem alkalmas a fogyasztóban az ezen élelmiszer címkézése nyomán kialakult helytelen vagy bizonytalan benyomás megfelelő korrigálására. Ezért ha valamely élelmiszer címkézése olyan összetevő jelenlétének benyomását kelti, amely valójában nincs jelen (és ez kizárólag az összetevők listájából derül ki), akkor egy ilyen címkézés alkalmas a vásárlónak a szóban forgó élelmiszer jellemzőivel kapcsolatos megtévesztésére.

A nemzeti bíróságnak így a tea címkézésén feltüntetett különböző elemek vizsgálata útján ellenőriznie kell, hogy a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára azok megtévesztőek lehetnek‑e a málna és vaníliavirág összetevőként vagy az azokból nyert aromák formájában való jelenlétét illetően. E vizsgálat során a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie különösen az alkalmazott kifejezéseket és ábrázolásokat, valamint a gyümölcstea csomagolásán szereplő különböző elemek elhelyezését, méretét, színét, betűtípusát, nyelvét, szerkesztését és a használt írásjeleket.


1A 2009. június 18‑i 596/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 188., 14. o.) módosított, az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20‑i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 109., 29. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 75. o.).

 

 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
FOGYASZTÓVÉDELEM
KERESKEDELEM
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA