Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. március 20. szerda | Regisztráljon most!

Átruházott szerződések - Gyakorlati problémák és megoldási javaslatok az új Ptk. alapján

2015.07. 8. Jogi Fórum / Fábián Erika

A teljes szerződéses pozíció átruházható az új Polgári Törvénykönyv szerint, a vonatkozó rendelkezések értelmezése azonban a gyakorlatban számos problémát vet fel. - Milyen buktatói vannak a szerződésátruházás jogintézményének?

A teljes szerződéses pozíció átruházható az új Polgári Törvénykönyv szerint, a vonatkozó rendelkezések értelmezése azonban a gyakorlatban számos problémát okoz. A szerződésátruházással végérvényesen kiléphet valaki egy szerződésből oly módon, hogy a szerződésbe belépő fél minden jogosultságot és kötelezettséget megszerez a kilépőtől. A jogintézmény gazdasági jelentősége abban áll, hogy egyértelműen meghatározza a szerződésben maradó és a kilépő felek helyzetét. Míg a kilépő fél mentesül minden kötelem alól, addig a belépő lesz felelős a szerződésből kilépő fél által okozott károkért is.

Az előadás első felében Bodzási Balázs, az Igazságügyi Minisztérium (IM) helyettes államtitkára ismertette a minisztérium szerződésátruházással kapcsolatos álláspontját. Elmondta, hogy az IM keretén belül januárban alakult egy munkacsoport, amely a Ptk. egy éves hatálybalépése óta eltelt időszak alkalmazási kérdéseit vizsgálja, s éppen napirenden van előttük a szerződésátruházás szabályainak kontrollja is.

A magyar jog korábban nem ismerte a szerződésátruházás fogalmát, de a gyakorlatban ennek ellenére igen elterjedt ez a jogintézmény a gazdasági szereplők között. Éppen ezért a jogi szakma örömmel fogadta az új Ptk.-nak azt a szándékát, hogy a szerződésátruházást szabályait kodifikálja. A szerződésátruházás bevezetésével a jogalkotó azt a bonyolult szerződéses mechanizmust kívánta megszüntetni, hogy engedményezéssel és tartozásátvállalással próbálják meg felek a szerződéses pozíciók cseréjét kezelni, s ehelyett egy egyszerűbb és sikeresebb rendszert kívánt létrehozni. A szerződéses szerepek komplett átruházására ugyanis az engedményezés és a tartozásátvállalás sem volt megfelelő jogi eszköz. Gyakran előfordult, hogy a felek a számukra megfelelőbb szabályok kialakítása érdekében külföldi jog alkalmazásával rendezték szerződéses helyzetüket. A Ptk.-nak nem titkolt célja volt az is, hogy a külföldi jog alkalmazását visszaszorítsa és a magyar jog keretei között rendezze a jogintézményt, melyre gyakorlati igény is mutatkozott.

Az új szabály megjelenését követően azonban egyre inkább problémát okozott annak eldöntése, hogy szerződésmódosítást vagy novatio-t (a fennálló szerződés megszűnését, és ugyanazzal a tartalommal új szerződés keletkezését) jelent-e a szerződésátruházás. Az új Ptk.- hoz kapcsolódó kommentár irodalom nem egységes ebben a kérdésben. Ha azt feltételezzük, hogy novatio történik, azaz teljesen új szerződés jön létre, akkor az elévülésnek is meg kellene szakadnia, azonban a törvény szerint az elévülés nem szakad meg. További kérdés, hogy a szabályozás diszpozitív-e, ezáltal az elévülés megszakadásában is megállapodhatnak a felek szerződésátruházáskor, vagy pedig eltérést nem engedő szabályokról van-e szó. Mivel azonban magának a novatio-nak a fogalma sem tisztázott, ezért az előadó szerint - szemben a vonatkozó kommentár irodalommal -, talán pontosabb lenne a kérdést úgy feltenni, hogy a szerződésátruházás új szerződést hoz-e létre a felek között, vagy a szerződéses pozíció átruházása során a szerződéses jogviszony folytonos és – az egyik szerződő fél személyében bekövetkező változás kivételével – változatlan marad. Szerinte egyértelműen el kell ismernünk, hogy a szerződésátruházás folytonosságot eredményez, ellenkező esetben ugyanis nem lenne értelme a szerződésátruházás intézményét szabályozni, illetve alkalmazni. Ha ugyanis a felek szándéka új jogviszony létrehozására irányulna, úgy azt könnyen megtehetnék az eredeti szerződés megszüntetésével és egy új, azonos tartalmú szerződés létrehozásával – immáron úgy, hogy az egyik felet egy másik váltja fel.

A fentieket összegezve az előadó úgy látta, hogy egyik érintett félnek sem lehet az az érdeke, hogy a szerződésátruházás ne folytatólagos jogviszonyt eredményezzen, illetve hogy a biztosítékok a szerződésátruházás során megszűnjenek. A biztosítékok tényleges megszűnése ugyanis a jogosultaknak rendkívül nagy bizonytalanságot és hátrányt, a kötelezetteknek pedig felesleges költséget és adminisztrációs terhet jelent. Megítélése szerint bár a biztosítékok megszűnésére vonatkozó rendelkezés pontatlan, jogértelmezéssel is el lehet jutni annak kimondásáig, hogy a tartozásátvállalásra vonatkozó utaló szabály alapján (Ptk. 6:210. §) a biztosítékot nyújtó fél hozzájárulhat a biztosíték fennmaradásához. Ezt a hozzájáruló nyilatkozatot a biztosíték kötelezettje akár előzetesen is megteheti. Ebben az esetben szerződésátruházás esetén is fennmaradnak a biztosítékot, ideértve a zálogjogot is.

A Schönherr Hetényi Ügyvédi Iroda képviseletében ezt követően Szalóki Gergely világította meg a szerződésátruházás legsúlyosabb gyakorlati problémáit, s a helyettes államtitkár, valamint az előadás résztvevőinek bevonásával felvázolta a további szabályozás lehetséges irányait.

A mindössze két mondatnyi rendelkezés boncolgatása egyértelművé tette, hogy a szerződésátruházás szabályai nem rendelkeznek például arról, hogy a szerződésátruházással okozott változásokat hogyan kell megjeleníteni a közhiteles nyilvántartásokban, nem szól továbbá arról sem, hogy mi történik a régi Ptk. hatálya alatt létrejött fiduciárius biztosítékokkal, illetve kérdés az is, hogy a szerződésátruházás biztosítékokkal kapcsolatos szabályai kógensek (eltérést nem engedőek) vagy diszpozitívak-e (eltérést engedőek).

Az új Ptk. szerint „a szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek. A zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre.” Lényeges kérdés, hogy mi történik például akkor, ha a szerződést kezesség biztosítja. A HVG-Orac Kiadó kommentárja magyarázatban arra hivatkozik, hogy a Ptk. 6:210.§ szerint a szerződésátruházásra egyebekben az engedményezés és a tartozásátvállalás szabályait kell alkalmazni. Ez alapján pedig a kezesség fennmarad, mivel a tartozásátvállalás szabályai úgy rendelkeznek, hogy a biztosítékok megszűnnek, de a kötelezett hozzájárulása esetén fennmaradnak. Mivel a szerződésátruházás szabályai nem érintik a zálogjogon kívüli egyéb biztosítékokat, ezért az egyéb biztosítékokra a tartozásátvállalás szabályai alkalmazandóak, a kommentár álláspontja alapján. A magyarázat ugyan logikus, de a szabály - az ügyvédek szerint - mégsem teljesen egyértelmű.

A szerződésátruházás szabályai hiányosnak mutatkoznak továbbá a fiduciárius biztosítékokkal kapcsolatban is. Fiduciárius biztosítéknak nevezzük, ha a követelés biztosítására tulajdonjog átruházásában, követelés engedményezésében vagy vételi jog alapításában állapodnak meg a felek. Az új Ptk. hatálybalépése óta ilyen fiduciárius biztosítékok alapítására már nincs lehetőség, azonban a polgári törvénykönyv nem szól arról, hogy mi történik, ha az átruházásra kerülő szerződést még a régi polgári törvénykönyv szerint alapított fiduciárius biztosítékok biztosítják. A legfőbb kérdés, hogy a fiduciárius biztosítékok a Ptk. 6:208.§ (3) bekezdés szerinti biztosítéknak minősülnek-e egyáltalán? Ha biztosítéknak minősülnek, akkor szerződésátruházással megszűnnek ezek a biztosítékok is, azonban az a rendelkezés, hogy „a kötelezett hozzájárulásával újra létrejönnek”, már nem biztos, hogy alkalmazható rájuk, mivel az új Ptk. szerint fiduciárius biztosítékok már nem alapíthatóak.

Az ügyvédi iroda álláspontja, hogy a fiduciárius biztosítékok nem minősülnek biztosítéknak sem a régi, sem az új polgári törvénykönyv szerint. Szükségesnek tartják ugyanakkor a szabály egyértelműsítését, mely kimondaná, hogy a fiduciárius biztosítékok a szerződésátruházás szabályai körében nem biztosítékok, így azok nem szűnnek meg az átruházással.

A szerződésátruházás közhiteles nyilvántartásokat érintő problémája, hogy ha a szerződésátruházást új szerződésként értelmezzük, akkor a biztosítékokat hogyan kell kezelni a nyilvántartásokban, különösen az ingatlan-nyilvántartásban. A Földművelésügyi Minisztérium (mint a földhivatalok szakmai felügyeletét ellátó szerv) az ügyvédi iroda megkeresésére olyan álláspontot képviselt, mely szerint a földhivataloknál a megszűnést és újra megalapítást le kell képezni, azaz a feleknek töröltetni kell a régi zálogjogot, s újra be kell jegyeztetniük az újat. Ehhez pedig a földhivatalokhoz be kell nyújtani a szerződésátruházási okiratot. Ez a megoldás egyrészt adminisztratív többletterhet jelent a feleknek, másrészt szindikált hitelek (több bank által közösen nyújtott, nagy összegű hitel) esetén a zálogjogváltozás átvezetése lehetetlen. Ezeknél az ügyleteknél ugyanis egyetlen bank tartja zálogjogosulti bizományosként a nevén a zálogjogot, ám a valódi tagok heti, havi rendszerességgel változnak. Kérdés, hogy a földhivatalnál minden tagváltozás esetén változik-e a bejegyzés is? A szindikált hitelek jellemzően külföldi jog hatálya alatt keletkeznek, és szerződés-átruházással történik a pozíciók megváltoztatása. A földhivatalnak minden bizonnyal nehézséget okozna a külföldi jog alatt létrejött szerződések értelmezése.

Végül, de nem utolsó sorban egy fontos dogmatikai kérdés is felmerült a szerződésátruházás kapcsán. A törvénynek eltérést engedő-e az a rendelkezése /Ptk. 6:208.§ (3) bek./, mely szerint „a szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek. A zálogkötelezett hozzájárulása esetén az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre”.

Korábban a többség azon az állásponton volt, hogy eltérést engedő (diszpozitív) szabályról van szó, ezért ki lehet szerződni alóla, sőt, a bank szemszögéből mindenképpen érdemes kizárni a Ptk. szerinti rendelkezést. Az utóbbi időben viszont egyre többen képviselik azt az álláspontot, hogy a szabály eltérés nem engedő. Ennek oka, hogy ez a rendelkezés a zálogjogot érinti, márpedig a zálogjog szabályai kógens, eltérést nem engedő rendelkezések. A zálogjog megszűnésének eseteit ugyanis pontosan felsorolja a Ptk. a zálogjogi szabályok körében, s ez a rendelkezés szintén egy esetét szabályozza a zálogjog megszűnésének. Bizonytalanság van továbbá abban is, hogy a hivatkozott jogszabályhely szerinti zálogkötelezetti hozzájárulás megadható-e előzetesen vagy sem? Kérdéses az is, hogy szindikátusi hitel esetén a teljes zálogjog vagy csak az átruházott zálogjogi rész szűnik meg a szerződésátruházással? Fontos lenne továbbá azt is rendeznie a jogszabálynak, hogy a külföldi jog alatt keletkezett szerződés-átruházás is megszünteti a zálogjogot vagy csak a magyar jog szerinti alanycsere jár ezzel a következménnyel?

Az ügyvédi iroda szerint a sok bizonytalanság és helytelen jogalkalmazás azzal lenne orvosolható, ha a Ptk. különbséget tenne a jogosult és a kötelezett oldalán történő alanyváltozás esetén. A jogosult oldalán történő alanycsere esetén a biztosítékok fennmaradnának a zálogkötelezett hozzájárulása nélkül is, míg ha a kötelezett oldalán történik az alanyváltás, akkor a biztosítékok a zálogkötelezett hozzájárulása esetén maradnának fenn.

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI JOG
ÚJ PTK