A tagállamok megkövetelhetik a harmadik országok állampolgáraitól, hogy a családegyesítést megelőzően beilleszkedési vizsgát tegyenek, ugyanakkor a családegyesítési jog gyakorlása nem tehető lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-153/14. sz. ügyben hozott ítélet – Minister van Buitenlandse Zaken kontra K és A

A tagállamok területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok családegyesítési joga gyakorlásának feltételeit uniós irányelv határozza meg.1

Hollandiában a vonatkozó jogszabályok a családegyesítési jogot beilleszkedési alapvizsga letételéhez kötik. E vizsga a beszélt holland nyelv, a holland társadalomra vonatkozó ismeretek, valamint az olvasás utáni szövegértés felméréséből áll. A teszteket a családegyesítő családtagjának származási országában vagy állandó tartózkodási helyén található nagykövetségen vagy főkonzulátuson, egy beszélő számítógéppel közvetlen összeköttetésben álló telefonkészüléken keresztül bonyolítják le. Kivételek vonatkoznak azon kérelmezőkre, akik testi vagy szellemi fogyatékosság folytán tartósan képtelenek vizsgát tenni, illetve olyan esetekre, amelyekben a kérelem elutasítása súlyos igazságtalanságot eredményezne.

K azerbajdzsáni és A nigériai állampolgár, akik arra hivatkoztak, hogy egészségügyi, illetve mentális panaszaik megakadályozzák őket a vizsgán való megjelenésben. A holland hatóságok azonban elutasították az ideiglenes tartózkodásra jogosító engedély iránti kérelmüket.

Az e megtagadó határozatokkal kapcsolatos jogvitákban eljáró Raad van State (államtanács, Hollandia) úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul a beilleszkedési vizsgának az irányelvvel való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdéssel.

A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a nem menekültekre és családtagjaikra vonatkozó családegyesítés keretében nem ellentétes az irányelvvel, hogy a tagállamok a területükre történő belépésre jogosító engedély kiállítását bizonyos előzetes beilleszkedési intézkedéseknek való megfeleléshez kössék.

Ugyanakkor, mivel az irányelv2 csak „beilleszkedési” intézkedésekre vonatkozik, a Bíróság megállapítja, hogy ezen intézkedések csak akkor jogszerűek, ha alkalmasak a családegyesítő családtagjai beilleszkedésének megkönnyítésére.

E vonatkozásban a Bíróság kiemeli mind a fogadó tagállam nyelvére, mind annak társadalmára vonatkozó ismeretek megszerzésének fontosságát többek között a kommunikáció, a kölcsönhatás és a szociális kapcsolatok fejlesztésének, valamint a munkaerőpiachoz és a szakképzéshez való hozzáférés megkönnyítése érdekében.

Ezenkívül a Bíróság megállapítja, hogy – figyelembe véve a megkövetelt ismeretek alapfokú szintjét – e kötelezettség önmagában nem sérti az irányelv által követett családegyesítési célt.

Ugyanakkor a beilleszkedési intézkedések célja nem lehet az, hogy kiválasszák azon személyeket, akik gyakorolhatják családegyesítési jogukat, hanem arra kell irányulniuk, hogy a tagállamokban megkönnyítsék e személyek beilleszkedését.

Ezenkívül az olyan sajátos egyedi körülményeket, mint az életkort, az iskolázottsági szintet, az anyagi helyzetet vagy az egészségi állapotot is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy mentesítsék az érintett családtagokat a beilleszkedési vizsga letételének kötelezettsége alól, ha e körülmények alapján bebizonyosodik, hogy ez utóbbiak nem képesek megjelenni ezen a vizsgán, vagy nem tudják azt letenni. Ha másképp lenne, az ilyen kötelezettség ilyen körülmények között a családegyesítési jog érvényesítésének nehezen leküzdhető akadályát jelenthetné.

A Bíróság megállapítja, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a holland jogszabályok nem teszik lehetővé a családegyesítő családtagjainak a beilleszkedési vizsga letételének kötelezettsége alóli mentesítését minden olyan esetben, amikor e kötelezettség a családegyesítést lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi.

A Bíróság azt is hangsúlyozza, hogy a vizsgafelkészítő csomag egyszeri költsége 110 euró, a vizsgára jelentkezés díja pedig 350 euró. A Bíróság úgy ítéli meg, hogy ezen összegek jellegüknél fogva lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszik a családegyesítést. Ez annál is inkább így van, mivel a jelentkezési díjat e vizsgára történő minden egyes új jelentkezéskor és minden egyes érintett családtagnak meg kell fizetnie, továbbá az említett díjakhoz adódnak még azon költségek is, amelyeket a családegyesítő családtagjainak kell vállalniuk ahhoz, hogy a vizsga letétele érdekében a legközelebbi holland képviseletre utazzanak.


1

A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22 i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.).

27. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés.