Fürdőzés egykori börtönszigeteken, friss zöldségek női elítéltektől a velencei börtönpiacon Jamie Oliver ajánlásával, börtön bor egy Toscan szigetről. – Börtönélmények Montenegrótól Franciaországig! – Utazási tippek a Jogi Fórumtól.
A legtöbb tengerparti nyaralóhely ugyanazokat a szórakozási lehetőségeket és szolgáltatásokat nyújtja Európa szerte. Éttermek, bárok, szokásos vízi játékok. Az egykaptafára kialakított strandok egy idő után unalmassá válhatnak, kivéve ha egy régi műemlék börtönsziget is van a közelben, ahol egykor nem a szórakozás és a fürdőzés volt a jellemző. Az Adriai- és a Földközi-tengerben néhány sziget különösen alkalmasnak bizonyult az elítéltek részére, leginkább arra, hogy a politikai ellenfeleket eltávolítsák a közélettől.
A legjobb börtönborok Toscanából
A Toszkán szigetcsoport egyikén, Gorgona szigetén büntetésüket töltő bűnözők élik mindennapjaikat. Így van ez itt 1869 óta. Az Olaszországhoz tartozó szigeten a reintegrálódást, vagyis a társadalomba való be- és visszailleszkedést gyakorolhatják az elítéltek. A börtönszigeten állattenyésztés, növénytermesztés zajlik. Azok a rabok végzik itt a munkát, akik korábbi intézményeikben jó magaviseletet tanúsítottak; vannak közöttük gyilkosok, rablók is. Gorgonán 49 fogvatartott, mindösszesen kevesebb mint 150 ember él és dolgozik.
Néhány éve egy szicíliai rab, Salvatore egyik nap azzal kereste fel az igazgatót, hogy ő ért a szőlőhöz, és szívesen rendbe tenné a börtönhöz tartozó elgazosodott szőlőskertet. Egy évvel később az egy hektárnyi terület már finom gyümölcsöt termett. Salvatore és börtönbéli barátai e-maileket küldtek mintegy nyolcvan olasz borásznak terményüket kínálva. A levelekre mindössze egyetlen válasz érkezett, Lamberto Frescobalditól, aki felkarolta az ötletet, segítséget küldött, szakembereket, hordókat, munkaeszközöket, és a borospince rendbetételéhez szükséges anyagokat.
Az eredmény: 2700 üveg nagyszerű fehérbor, méghozzá olyan minőségben, hogy sokcsillagos éttermek is szolgáltak belőle vendégeiknek. Ráadásul szerződésben rögzítették, hogy a következő három években is létezni fog a Gorgona bor.
Velence, Milano, Firenze, Roma – ezen városok éttermeiben kóstolhatjuk meg a börtönborokat.
Az éttermek listája ITT böngészhető.
Női börtön piac a velencei lagunában – Jamie Oliver ajánlásával
Ha éppen Velence környékén nyaral, mindenképpen látogasson el a helyi “női bv-piacra”! Csütörtökönként mindössze három órán át tart nyitva, a laguna Giudecca szigetének közepén. A környék legolcsóbb piaca, a legízletesebb zöldségekkel és gyümölcsökkel, de még az elítéltek által készített kozmetikumok is találhatóak a kínálatban. A Giudecca sziget női börtön piaca az UNESCO világörökség része. A konyhakertet rehabilitációs céllal működtetik, a falak ideális mikroklímát biztosítanak az itt termelt növények számára.
A világhírű angol chef, Jamie Oliver így ír a piacról:
„Sok fura helyen jártam már életemben, hogy szakmai inspirációt merítsek, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer egy női fegyintézetben találom magam, ráadásul egy csöpp velencei sziget, Giudecca kellős közepén. A lányok mesés zöldségféléket termesztenek itt, és a termést csütörtökönként a börtön előtt árulják. Az a megtiszteltetés ért, hogy beengedtek, és az élet olyan oldalát pillanthattam meg, amelyről nem hittem, hogy valaha is látni fogom. A nagyszerű zöldségféléket pedig használatba vettük, és elkészítettük életem legjobb minestroneinak egyikét.”
A tengermellék börtönszigetei – Goli otok és Sveti Grgur
Ha az Isztrián nyaral ne hagyja ki a volt Jugoszlávia legkeményebb börtönszigeteit, melyeket már szinte teljesen visszahódított magának a természet és – sajnos – az enyészet is felütötte itt a fejét
Goli otok-ot 1949-ben hivatalosan is titkos állami férfi börtönné és munkatáborrá nyilvánították a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság irányítása alatt, hasonlóan a szomszédos Sveti Grgurhoz, ahol női elítélteket tartottak fogva, és ahol 1948 és 1988 között női átnevelő tábor működött.
Goli otokon 1956-ig elsősorban politikai foglyokat őriztek. A bebörtönzöttek többsége egyszerű állampolgár volt, aki barátilag viszonyult a Szovjetunióhoz. Az idők folyamán számos jugoszláv antikommunistát és nacionalistát is deportáltak ide. De nem csupán politikai foglyokat őriztek a szigeten, egyszerű köztörvényes bűnözőktől kezdve a gyilkosokig színesedett az elítélti közösség. A foglyok és kivégzettek száma ismeretlen, a források eltérő adatokat rögzítenek, a pontos szám valahol 4 ezer és 32 ezer között lehet.
A foglyok nehéz fizikai munkákat végeztek, követ törtek a kőbányában, vagy ácsoltak – az időjárási viszonyoktól függetlenül.
Nem voltak ritkák a fogolyverések, vagy az egymás közti verekedések. Az őrök nem ölték meg ugyan a fogvatartottakat, de azt sem gátolták meg, hogy egymás életét kioltsák.
A börtönt 1988-ban zárták be, de az utolsó lakók véglegesen csak 1989-ben távoztak. Azóta nem törődik senki az állagmegóvással, ezért jelenlegi állapota igen romos. Manapság a szigetet csak turisták látogatják hajókirándulások keretében, és ismét helyi pásztorok legeltetik nyájaikat a festői környezetben.
If vára – Franciaország
A Marseille mellett található francia várbörtönt Alexandre Dumas kalandregénye, a Monte Cristo grófja tette világhírűvé.
If vára a francia Riviéra partszakaszának közelében, a Földközi-tenger parányi kis szigetén magasodik, 3,5 kilométerre Marseille régi kikötőjétől. Az erőd, melyet a meredek sziklaormokra építettek 1524 és 1531 között I. Ferenc parancsára, uralja az egész szigetet.
A rejtélyes várat hosszú évszázadokig kizárólag börtönként használták. Az erődöt körbeölelő veszélyes partszakasz miatt úgy gondolták, hogy lehetetlen a szigetről megszökni. Bár ez a Dumas regény főhősének, Edmond Dantes-nak sikerült, a vár fogságából valójában egyetlen rab sem tudott kiszabadulni. Itt rabosodott a párizsi kommün rettegett vezetője, Gaston Crémieux is, akit 1871-ben végeztek ki a vár falai között, miután leverték a községtanácsot.
Az elítélteket a börtön falai között – az elmúlt korok gyakorlata szerint – megkülönböztették aszerint, hogy melyik társadalmi osztályból származnak és mennyire vagyonosak. Az alsó, ablaktalan cellákba helyezték el a szegény rabokat, míg a gazdagabb, felső rétegből származó elítéltek sokkal komfortosabb körülmények között tölthették büntetésüket, és sokszor privát cellákban élték mindennapjaikat, melyekhez egyes esetekben még kandalló is tartozott. Viszont ezért a privilégiumért nagyobb összeget is kellett fizetniük.
A erőd börtön funkciója a 19. század végén megszűnt, és a szigetet 1890-ben megnyitották a kíváncsi nagyközönség számára. Ma hajóval könnyedén elérhető Marseille kikötőjéből, alig 20 perc alatt.
Nyitva tartás: Május közepétől szeptember közepéig minden nap 9.30-18.00 óráig, egyéb időpontban 16.45-ig.
Felnőtt belépő (hajójegy): 5,50 € , 25 év alatt ingyenes
A látogatáshoz további információ olvasható ITT.
Sainte-Marguerite – Franciaország
Egy misztikus rab a történelem folyamában, akinek személye körül számos legenda kering: A Vasálarcos, aki életének utolsó éveit a Földközi-tenger egyik mediterrán, parányi kis szigetén, Sainte-Marguerite-en töltötte, Cannes mellett.
A sziget Cannes-tól csupán egy negyedórás hajóútra található. Három kilométer hosszú, szélessége pedig még az egy kilométert sem éri el. A 17. században Claude de Lorraine tulajdonába került, aki Chevreuse hercege volt. Ekkor kezdték el építeni az erődöt is, amely az elkövetkező századok folyamán a francia állam rabjainak otthona lett. A leghíresebb fogoly minden kétséget kizáróan a Vasálarcos, akinek pontos kiléte a mai napig bizonytalan. Annyit azonban tudunk róla, hogy 1669-es Sainte-Marguerite-re való átszállítása előtt több börtönben is megfordult, többek között a párizsi Bastille-ban is raboskodott. XIV. Lajos király uralkodott ekkor Franciaországban, és a misztikus fogoly személyiségét a Napkirállyal is összekapcsolta számos konspirációs elmélet.
A Vasálarcos 1703-ban halt meg a sainte-marguerite-i erődben lévő cellájában, és a feljegyzések szerint soha senki nem látta az arcát. A híres francia író, költő és filozófus, Voltaire vetette fel először, hogy az álarcot viselő rab a király eltitkolt ikertestvére volt. 1840-ben Alexandre Dumas, A három testőr című regényében is ezt a történetet dolgozta fel.
A Sainte-Marguerite-en található erőd ma egy ifjúsági szállásnak ad otthont, továbbá annak a múzeumnak, ahol római korból származó hajóroncsokat is megismerhetünk.
Nyitva tartás: Egész évben, a hajójáratok Cannes-ból indulnak 7.30 és 18.00 óra között.
A hajójegy ára: Felnőttekknek 13.50 EUR, Gyerek (5-10 éves) 9 EUR.
A látogatáshoz további információ olvasható ITT.
A Mamula-sziget börtöne – Montenegro
Már nem sokáig látogathatják a kalandvágyó turisták az egykori Jugoszlávia festői szépségű börtönszigetét. Montenegróban, a Kotori öböl bejáratánál lévő Mamula-szigetet felvásárolta ugyanis egy egyiptomi cég, amely négy és fél milliárd forintos beruházással szállodává alakítja az egykori bötönerődöt.
Amikor hajókázunk a Kotori öbölből a nyílt tenger felé, több érdekességre is felfigyelhetünk. Ilyen például a hegy gyomrába rejtett tengeralattjárók garázsa, amelyet állítólag ma már nem használnak. De ugyanilyen misztikus látványosság a Lazarus von Mamula báró által, az Osztrák-Magyar Monarchia idején, a 19. század közepén építtetett börtönerőd is. A Mamula-sziget néven ismert erőd jelenleg romokban áll, bár a turistákat a Kék Barlangba szállító kishajók kikötnek fél órára, hogy a bátrabb, kalandra vágyó nyaralók bepillantást nyerjenek a kínzókamrák sötétségébe.
A II. világháború alatt a benne elkövetett kegyetlenségekről híres olasz börtön működött itt. Néhány évtizeddel később Titó, a volt Jugoszlávia első embere sem bánt kesztyűs kézzel ellenségeivel a hírhedt Mamulán.
Az erőd csak hajóval (illetve inkább csónakkal) közelíthető meg, úszva a nagy hajóforgalom miatt a közeli Arza erődtől sem ajánlott. Ez nem jelent problémát, a legközelebbi nagyobb településből, Herceg Noviból (régi nevén Castelnuovo) egy halász jutányos áron átviszi ide az embert. A sziget sziklái kedvelt búvárhelyek, az elővilág gazdag és viszonylag háborítatlan.
Grmozur – A montenegrói Alcatraz
Grmozur egy kicsi sziget Montenegró és Albánia határán, a Shkodrai-tavon, mely a régmúltban török erődként, majd börtönként működött. Az épületek romjai manapság már csak madaraknak és kígyóknak adnak otthont.
A szigetet „Montenegrói Alkatraz”-nak is hívják. Az egyetlen montenegrói király, Mirkov Petrović-Njegoš ide záratta be a politikai foglyokat, de kizárólag azokat akik nem tudtak úszni.
A szigetre szervezett látogatás nincs, de egyénileg megtekinthető.
Isola Sam Domino (Isole Tremiti) – Börtönsziget homoszexuális férfiaknak – Olaszország
Az 1930-as évek végén Benito Mussolini olasz diktátor egyik törekvése: a homoszexualitás felszámolása a többségi társadalom érdekében. A fasiszta elmélet, a hagyományos értékeken és a természet rendjének igenlésén alapuló ideológia szerint a férfiaknak erőt, férfiasságot kellett sugározniuk, és – Mussolini szerint – a homoszexuális férfiak aláásták ezt az olasz férfiról alkotandó képet.
Olaszországban ekkor a homoszexuálisnak bélyegzett férfiakat San Domino-ra, egy pici adriai szigetre internálták. Fogva tartották őket, bár néhányuk mégis inkább szabadságnak érezte az ország első nyíltan homoszexuális közösségét.
E sötét történet aztán sokáig a feledés homályába merült. Úgy tartották, hogy még akik túl is élték az ottani éveket, időközben távoztak az élők soraiból. Két kutatónak azonban sikerült túlélőket találnia, ők “A sziget és a város” című könyvükben emlékeznek vissza a történtekre. A börtönre ítéltek megbilincselve érkeztek a szigetre, ahol aztán spártai körülmények között tartották őket. Elektromosság, folyó víz nem volt, s viselkedésük miatt lányoknak is nevezték őket.
A fogva tartottak tudták, hogy családjukat szexuális irányultságuk miatt zaklatják, s nagy szégyenbe kerültek a konzervatív falvakban és városokban. Mussoliniék mégis – kifejezett szándékuk ellenére – a 30-as évek mélyen katolikus és konzervatív Olaszországában egy olyan helyet teremtettek, ahol a homoszexuális férfiak életükben először önmaguk lehettek, vállalhatták szexuális identitásukat, és – a szigorú körülmények ellenére is – saját életüket élhették: színházat alakíthattak, bármilyen ruhában járhattak. A sziget közösségének a második világháború vetett véget.
Isola San Domino, Isole Tremitihez tartozik. Több szigettel együtt ma turista paradicsom. Azúrkék tengervíz, jobbnál jobb éttermek és szállodák várják itt a vendégeket.
Főbb látnivalók a Santa Maria-apátság és a tenger felöl megközelíthető karsztbarlangok.
A látogatáshoz további információ olvasható ITT.
Kapcsolódó cikk:
