Egyéves az új Polgári Perrendtartás - Lehetőségeket vagy akadályokat teremt az új törvény? - Szakértők válaszolnak | Budapest, 2019. március 20. szerda | Regisztráljon most!

Matematika a büntetőeljárásban - Az összbüntetés aktuális kérdései - A leggyakrabban felmerülő problémák

2015.09. 2. Jogi Fórum / dr. Sós József

Az „új” büntető törvénykönyv (2012. évi C. törvény) 2013. július 1-jei hatályba lépését követően az összbüntetés gyakorlati problémái ismételten előtérbe kerültek. Írásuk elsősorban a jelen hatályos összbüntetési szabályokat, az ott felmerülő esetleges gyakorlati kérdéseket veti fel. Jelenleg a mostani összbüntetési ítéleteknél az 1978. évi IV. törvény és a 2012. évi C. törvény szabályait párhuzamosan kell alkalmazni.

Az új Btk.-ról összességében az mondható el, hogy szigorúbb szabályokat tartalmaz a régi Btk. szabályaihoz képest és ez alól az összbüntetésre vonatkozó szabályok sem jelentenek kivételt. A szigorítás abban nyilvánul meg, hogy az új Btk. már egyértelműen kizárja a quasi quasi összbüntetés lehetőségét. Az új Btk. 93.§ (1) bekezdése szerint ugyanis ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, a jogerősen kiszabott büntetéseket – törvényben meghatározottak szerint – összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el.

A jogalkotó tehát egyértelműen kimondta, hogy ha az újabb bűncselekmény elkövetése az elsőfokú ítélet meghozatalának és jogerőre emelkedésének időtartama között történik, akkor az nem összbüntethető. Szigorodott továbbá a szabályozás abban a vonatkozásban is, hogy míg korábban a már összbüntetésbe foglalat ítéletek ismételten összbüntetésbe foglalhatók voltak (3/2002 Büntető jogegységi határozat), addig az új szabályozás szerint nem foglalható összbüntetésbe a korábban már összbüntetésbe foglalt büntetés.

Az új Btk. hatályba lépésével egyidejűleg a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban Be.) összbüntetésre vonatkozó szabálya is módosult. Eszerint az összbüntetési eljárás lefolytatását az elítélt, a védő vagy az ügyész indítványozhatja. Az összbüntetési eljárás lefolytatásához – kivéve, ha azt az elítélt indítványozta – az elítélt hozzájárulását minden esetben be kell szerezni.

A Be kimondja, hogy a büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy az összbüntetésre vonatkozó eljárási szabályokat függetlenül attól alkalmaznunk kell, hogy az ítéleteket a régi vagy az új Btk. alapján foglaljuk összbüntetésbe.

A Be. 574§ (4) bekezdését a jogalkotó 2015. január 1. napjával ismételten módosította, mellyel a gyakorlatban korábban felmerült problémákra kívánt reflektálni. A gyakorlatban 2015. január 1. napját megelőzően a Fővárosi Törvényszék illetékességi területén is felmerült az a probléma, hogy mi a helyzet akkor, ha az elítélt a hozzájáruló nyilatkozatát visszavonja. Eddig erre konkrét megoldás nem volt, a joggyakorlat különböző megoldásokat generált, mely szerint az eljárást meg kell szüntetni, vagy az elítélt ilyen irányú kérelmét fellebbezésnek kell tekinteni. A Be. 574.§ (4) bekezdésébe a következő módosítás került: „Az elítélt az indítványát vagy a hozzájárulását az első fokú ítélet meghozataláig visszavonhatja, ebben az esetben a bíróság az eljárást megszünteti.”

Ezzel a módosítással a jogalkotó megoldotta azt a kérdést, hogy az elsőfokú bíróságnak mi a teendője abban az esetben, ha az elítélttől ilyen jellegű kérelem érkezik. Álláspontom szerint ennek is az az oka, hogy a jogalkotó az elítélt kezébe adja teljes egészében a döntést, hogy mely ítéleteit kívánja összbüntetésbe foglalni, hiszen előfordulhat az, hogy az indítványa vagy a hozzájáruló nyilatkozata benyújtása után újabb elítélést kap, melyet összbüntetni lehet, és amennyiben ezt a lehetőséget a jogszabály nem engedi meg neki, akkor az új Btk. szigorúbb rendelkezései szerint elesik az összbüntetésbe foglalás lehetőségétől.

A régi Btk. hatálya alá eső ítéletek összbüntetésbe foglalása, az elengedés mértéke

Jelen példában az elítéltnek összesen 4 összbüntetésbe foglalandó ítélete van. Ezen időszakban az akkor hatályos törvényszöveg szerint az ítéletek kihirdetésének, jogerejének és az elkövetési időknek van jelentősége. („Ha az elkövetőt több, határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélik, és az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedését megelőzően követte el, a jogerősen kiszabott büntetéseket összbüntetésbe kell foglalni.")

Az ítéleteket a példámban 1)-es, 2)-es 3)-as és 4)-es számmal jelölöm, az idővonalon a jogerőt Je-nek, az első fokot I. fok-nak, míg az elkövetési időt pirossal Ei-nek fogom jelölni. Az 1)-es ítélet kihirdetése 2010. május 10. napja, míg jogereje 2010. december 10. napja, elkövetési ideje pedig 2008. április. 30. A 2)-es ítélet kihirdetése 2011. március 10. napja, míg jogereje 2011. május 3. napja, elkövetési ideje: 2009. január 22. napja. A 3)-a ítélet I. fokon jogerős lett, ennek napja 2011. június 10., míg elkövetési ideje 2010. augusztus 10. napja, végül a 4)-es ítélet kihirdetése és jogereje 2012. január 20, míg elkövetési ideje: 2011. március 20.

1) Ei. (2008.04.30) I. fok (2010.05.10) Je. (2010.12.10)

2) Ei. (2009.01.22) I. fok (2011. 03.10) Je. (2011.05.03)

3) Ei. (2010.08.10) I. fok/Je. (2011.06.10)

4) Ei. (2011.03.20) I.fok/Je. (2012.01.20)

A legkorábban hozott ítélet jogereje az 1)-es számú ítélet. Úgy tudjuk megállapítani, hogy mely ítéletek foglalhatóak összbüntetésbe az 1)-es számú ítélettel, hogy megnézzük, hogy mely pirossal írt elkövetési idők esnek az 1)-es számú ítélet jogereje elé. Megállapítható, hogy összebüntetésbe foglalható az 1)-es, 2)-es és a 3)-as ítélet, míg a 4)-es számú ítélet nem áll halmazati viszonyban 1)-es számú ítélettel, hiszen az elkövetési ideje 1)-es számú ítélet jogereje utánra esik, így nem felel meg a régi Btk. 92.§ (1) bekezdésében foglalt szabálynak.

Miután megállapítottuk, hogy mely ítéletek foglalhatóak összbüntetésbe, meg kell vizsgálnunk azt, hogy mekkora lesz az összbüntetés tartama, az egyes ítéletekből mekkora mértékű elengedés lehetséges. A példában az 1)-es ítélet tartama 5 év börtönbüntetés, a 2)-es ítélet 4 év fegyház, míg a 3)-as ítélet 2 év börtön.

Az összbüntetés tartamánál a régi Btk. 93.§-ából kell kiindulnunk, mely szerint az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnánk ki. Az összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetést, de nem érheti el a büntetések együttes tartamát.

Az elengedés mértékét a az összbüntetésbe foglalás egyes kérdésiről szóló 3/2002. Büntető jogegységi határozat határozza meg annak megfelelően, hogy tiszta quasi halmazatról vagy quasi quasi halmazatról beszélünk.

Összességében megállapítható, hogy amennyiben a legkorábban hozott ítélettel egy másik ítélet tiszta quasi halmazatban áll, akkor annak az ítéletnek a ¾ része engedhető el, míg ha quasi quasi halmazatban áll, akkor annak az ítéletnek a ½ része engedhető el.

A fenti példában az 1)-es ítélet a legsúlyosabb, így ehhez a bíróság nem nyúl, a 2)-es számú ítélet tiszta quasi halmazati viszonyban van, így ennek ¾ része engedhető el (a 4 év fegyházból 1 év fegyház marad), míg a 3)-as számú ítélet quasi quasi halmazati viszonyban áll, így annak a ½ része engedhető el ( a 2 év börtönből 1 év börtön marad).

Az összbüntetés tartama tehát: 5 év + 1 év + 1 év = 7 év lesz . A végrehajtás fokozata fegyház, hiszen a régi Btk. 94.§-a szerint különböző fokozatban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén az összbüntetést abban a fokozatban kell végrehajtani, amelyik közülük a legszigorúbb.

Melyek azok a szabályok, amelyek azonosak a régi és az új Btk.-ban?

1) Mind a régi, mind pedig az új Btk.-ban több határozott ideig tartó olyan végrehajtandó ítéletek foglalhatóak összbüntetésbe, melyeket az összbüntetésbe foglaláskor még nem hajtottak végre vagy pedig végrehajtásuk folyamatos.

2) Azonos a szabályozás abban a körben is, hogy az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnánk ki.

3) A végrehajtási fokozat vonatkozásában a jogalkotó az új Btk.-t nem szigorította, hiszen mind a régi Btk., mind pedig az új Btk. akként rendelkezik, hogy a különböző fokozatban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén végrehajtási fokozatként a legszigorúbbat kell meghatározni. Ha az összbüntetés mértéke három év vagy azt meghaladó tartamú, illetve többszörös visszaesőnél két év vagy ezt meghaladó tartamú, az összbüntetés végrehajtási fokozatát ennek figyelembevételével kell meghatározni. Mindkét Btk. megengedi továbbá azt, hogy amennyiben a megállapítandó végrehajtási fokozat az elítélt számára méltánytalan hátrányt jelentene, eggyel enyhébb fokozat állapítható meg.

Melyek azok a szabályok, amelyek jelentősen változtak az új Btk.-ban?

1) Mint ahogy fent említettem az egyik legfontosabb változás az, hogy az új Btk. megszüntette a quasi quasi halmazati viszonyban lévő büntetések összbüntetésbe foglalásának a lehetőségét, így azon ítélet, melynek elkövetési ideje a legkorábban hozott elsőfokú ítélet kihirdetése és annak jogerőre emelkedése közé esik már nem foglalható összbüntetésbe, hiszen az új Btk. 93.§ (1) bekezdése szerint „a jogerősen kiszabott büntetéseket – törvényben meghatározottak szerint – összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető valamennyi bűncselekményt a legkorábbi elsőfokú ítélet kihirdetését megelőzően követte el.” Az új Btk. tehát csak a tiszta quasi halmazati viszonyban álló ítéletek összbüntetésbe foglalására ad lehetőséget.

2) Az összbüntetés tartamában is szigorodott az új Btk. A régi Btk. szerint „az összbüntetés tartamának el kell érnie a legsúlyosabb büntetést, de nem érheti el a büntetések együttes tartamát.” A fentiekben már kifejtettem, hogy a régi Btk. alkalmazásakor az összbüntetés tartamának meghatározását az összbüntetésbe foglalás egyes kérdésiről szóló 3/2002. Büntető jogegységi határozat fejtette ki, azonban magából a törvényszövegből is látszódik, hogy nem volt kizárva az a lehetőség, hogy az összbüntetés tartama a legsúlyosabb büntetéssel megegyezzen, míg a rövid tartamú büntetések teljesen elenyésszenek. Ehhez képest az új Btk. szigorúbb rendelkezést tartalmaz, amikor a 94.§ szerint „összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de az nem haladhatja meg a büntetések együttes tartamát.” Tehát jól látszódik, hogy az új Btk. alkalmazásakor már nem fordulhat elő az, hogy valamely rövidebb tartamú szabadságvesztés elenyészik. A jogalkotó továbbá már magában a törvényben szabályozza az elengedés mértékét, mely mérlegelési jogkörbe a korábbiakhoz képest nem vonható, hiszen kötelezően írja elő, hogy a rövidebb tartamú büntetések 2/3 része engedhető el.

3) Fontos változás végül az, hogy korábban lehetőség volt arra, hogy a már összbüntetésbe foglalt ítéleteket a bíróság egy új ítélettel összbüntetésbe foglalja azáltal, hogy a korábbi összbüntetési ítéletet felbontja (3/2002. Büntető jogegységi határozat II/5. pontja ), azonban az új Btk. egyértelműen kimondja, hogy erre nincs lehetőség, amikor a 93.§ (4) bekezdésében akként rendelkezik, hogy „nem foglalható összbüntetésbe a korábban már összbüntetésbe foglalt büntetés.”

Álljon itt egy konkrét példát arra, hogy az új Btk. hatálya alatt mely ítéletek foglalhatóak összbüntetésbe és mekkora lesz az elengedés mértéke. A könnyebb átláthatóság érdekében a korábbi példán keresztül mutatom be, hogy mely ítéletek foglalhatók összbüntetésbe annyi változtatással, hogy az ítéletek kihirdetése és jogereje 2013. július 1. napja utánra esnek.

Az 1)-es ítélet kihirdetése 2013. július 2. napja, míg jogereje 2013. augusztus 10. napja, elkövetési ideje pedig 2010. április. 30. A 2)-es ítélet kihirdetése 2013. október 10. napja, míg jogereje 2013. december 3. napja, elkövetési ideje: 2011. január 22. napja. A 3)-as ítélet I. fokon jogerős lett, ennek napja 2014. január 10., míg elkövetési ideje 2013. július 20. napja, végül a 4)-es ítélet kihirdetése és jogereje 2015. január 20, míg elkövetési ideje: 2014. december 30.

1) Ei. (2010.04.30) I. fok (2013.07.02) Je. (2013.08.10) 

2) Ei. (2011.01.22) I. fok (2013. 10.10) Je. (2013.12.03)

3) Ei. (2013.07.20) I. fok/Je. (2014.01.10)

4) Ei. (2014.12.30) I.fok/Je. (2015.01.20)

A legkorábban hozott elsőfokú ítélet kihirdetése az 1)-es számú ítélet. Úgy tudjuk megállapítani, hogy mely ítéletek foglalhatóak összbüntetésbe az 1)-es számú ítélettel, hogy megnézzük mely elkövetési idők esnek az 1)-es számú ítélet kihirdetése elé. Megállapítható, hogy összebüntetésbe foglalható az 1)-es és a 2)-es ítélet. Ha a régi Btk.-t alkalmaznánk, akkor a quasi quasi halmazati viszony miatt 3)-as számú ítélet is összbüntetésbe lenne foglalható, de a fentebb kifejtettek miatt az új Btk. szerint már nem, míg a 4)-es számú ítélet egyáltalán nem áll halmazati viszonyban 1)-es számú ítélettel, hiszen az elkövetési ideje 1)-es számú ítélet jogereje utánra esik.

Miután megállapítottuk, hogy mely ítéletek foglalhatóak összbüntetésbe, meg kell vizsgálnunk azt, hogy mekkora lesz az összbüntetés tartama, az egyes ítéletekből mekkora mértékű elengedés lehetséges. A példában az 1)-es ítélet tartama 5 év börtönbüntetés, a 2)-es ítélet 4 év 6 hónap fegyház.

Az összbüntetés tartamánál már maga az új. Btk. határozza meg az elengedés mértékét a 94.§-ban: „összbüntetés tartamának azonban el kell érnie a legsúlyosabb büntetésnek és a rövidebb büntetés vagy büntetések egyharmad részének összegeként számított tartamot, de az nem haladhatja meg a büntetések együttes tartamát.”

A fenti példában az 1)-es ítélet a legsúlyosabb, így ehhez a bíróság nem nyúl, a 2)-es számú ítéletnek pedig a 2/3 része engedhető el, azaz 1 év 6 hónap fegyház marad.

Az összbüntetés tartama tehát: 5 év + 1 év 6 hónap = 6 év 6 hónap lesz. A végrehajtás fokozata fegyház, hiszen az új Btk. 95.§-a szerint különböző fokozatban végrehajtandó szabadságvesztések összbüntetésbe foglalása esetén az összbüntetést abban a fokozatban kell végrehajtani, amelyik közülük a legszigorúbb.

Jól látszódik tehát, hogy az új Btk.-ban az összbüntetés tartamának meghatározása egyszerűbbé vált, ugyanakkor szigorodott a mértéke. Ezzel kapcsolatban az új Btk. indokolása szerint a jogalkotói szándék és akarat a szigorítás volt. Joggal tehetjük fel azt a kérdést, hogy az ilyen mértékű szigorítás vajon nem Alaptörvény ellenes-e? Erre a kérdésre az Alkotmánybíróság egy korábbi döntésében már megadta a választ. A 1116/D/2001. AB. határozat szerint ugyanis: „Az összbüntetés a Btk. rendszerében nem új elítélés, hanem az elítélt számára biztosított kedvezmény. Az erre vonatkozó szabályozás megalkotása során a jogalkotót széles mérlegelési jog illeti meg. Az a tény, hogy a jogalkotó a szabályozást szigorúbb irányba megváltoztatta: kriminálpolitikai döntés, s így nem lehet alkotmánybírósági mérlegelés tárgya. Az Alkotmánybíróság már működése kezdetén leszögezte, hogy önmagukban a jogpolitikai döntések felülvizsgálata nem tartozik a kompetenciájába; e döntések csak a jogi normában testet öltött eredményét vizsgálhatja. Minderre figyelemmel nincs értékelhető alkotmányjogi összefüggés a támadott rendelkezés és az Alkotmány rendelkezései között.”

Felvetődik az a kérdés is, hogy jelen tanulmány megírásakor miért is kellene még alkalmazni a régi Btk. szabályait? Továbbá még egy kérdés merül fel, hogy amennyiben mégis alkalmazni kell a régi Btk. szabályait, akkor honnan lehet tudni, hogy melyik szabályt is kell alkalmazni.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3.§-a szerint ha az összbüntetésbe foglalandó ítéletek közül legalább egy a Btk. hatálybalépését követően emelkedett jogerőre, a Btk. 93–96. §-át kell alkalmazni. Itt a Btk. megjelölés nyilvánvalóan az új Btk.-t jelenti. Jól látszik tehát, hogy amennyiben bármelyik összbüntetésbe foglalandó ítélet 2013. július 1. napját követően emelkedett jogerőre ebben az esetben az új Btk. szabályait kell alkalmazni még akkor is, ha egyébként az alapítéletben a bíróság a régi Btk. szabályait alkalmazta. Következik az is továbbá, hogy a régi Btk. és az új Btk. szabályit nem lehet egyszerre alkalmazni még akkor sem, ha van olyan ítélet, amely 2013. július 1. napja előtt emelkedett jogerőre és van olyan, amelyik 2013. július 1. napját követően.

A felvetett másik kérdésre pedig a választ mind a rég Btk. 92.§ (3) bekezdése, mind pedig az új Btk. 93.§ (3) bekezdése határozza meg, mely szerint: „Ha felfüggesztett szabadságvesztést kell utóbb végrehajtani, azt az összbüntetésbe foglalás szempontjából a továbbiakban végrehajtandó szabadságvesztésnek kell tekinteni.” Tehát amennyiben 2013. július 1. napját követően jogerőre emelkedett ítélet egy vagy több 2013. július 1. napja előtt jogerőre emelkedett felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását rendeli el, akkor azt úgy kell tekinteni,mintha eredetileg is végrehajtandó szabadságvesztést kapott volna. Az utóbb elrendelt szabadságvesztést kimondó ítélet jogereje nyilvánvalóan nem változik, így több ilyen elrendelt ítélet összbüntetésbe foglalása esetén a régi Btk. szabályait kell alkalmazni. Persze ez nem kizárólag ebben az esetben fordul el, mert egyre kevésbé, de azért előfordulhat, hogy olyan még végre nem hajtott ítéletek összbüntetésbe foglalását indítványozzák, melyek 2013. július 1. napja előtt emelkedett jogerőre.

A teljes tanulmány ITT olvasható!

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
JOGGYAKORLAT