A magyar forrásadó többszörösét fizetik azok a magyarok, akik Ausztriában és Luxemburgban rendelkeznek befektetéssel, de nem adtak le illetőségigazolást. Az adókülönbözet némi papírmunkával visszaigényelhető, ám az adóhatóság eltérő gyakorlatot alkalmaz a forrásadó-visszatérítések ügyében – hívja fel a figyelmet a Baker Tilly.
A nemzetközi adótanácsadó és könyvvizsgáló vállalat közleményében felidézi: az EU megtakarítási irányelvének értelmében az egyes tagállamok a náluk kifizetett kamatjövedelmekre kivetett és beszedett adót megosztják a “haszonhúzó személy” illetősége szerinti állammal, illetve automatikusan megküldik a jövedeleminformációt a kedvezményezett illetősége szerinti államnak.
Az információcsere eljárásban azonban egyes, az utóbbi években a magyar befektetők által kedvelt EU-tagállamok vagy csak 2015-től vesznek részt, mint Luxemburg, vagy még mindig nem, mint Ausztria, így ők a 16 százalékos magyar forrásadónál jóval magasabb 35 százalékos kulcsot alkalmazzák.
Mitrik Kornélia, a Baker Tilly szenior menedzsere szerint a hiányosságot azért is célszerű pótolni, mert az ugyancsak 35 százalékos adókulcsot alkalmazó Belgium 2010-ben csatlakozott az automatikus információcsere intézményéhez, így a NAV visszamenőlegesen is külföldi kontrolladatot kaphat az elévülési időn belül.
A különbözet visszatérítése nem automatikusan történik. Első lépésként az adott évre vonatkozó magyar bevallásban meg kell jeleníteni a külföldről származó kamatjövedelmet és megfizetni rá a 16 százalékos adót. Ezt követően lehet külön kérelem beadásával visszaigényelni a külföldön levont forrásadót. A kérelemhez mellékelni kell a levont adó összegét, jogcímét, a levonás tényét, hiteles magyar fordítással a megszerzés időpontját bizonyító dokumentumot, illetve igazolni kell a személyazonosságot is.
A szakember felhívja a figyelmet arra is, hogy az adóhatósági gyakorlat végletes eltérést mutat, mert nincs egységes belső útmutatás az ilyen jellegű forrásadó visszatérítési kérelmek kezeléséhez. Az egyik gyakorlat figyelembe veszi az irányelvet és az adózás rendjéről szóló törvény szabályait, és a megfelelően alátámasztott kérelemre visszafizeti a másik tagállam által levont forrásadót.
Egy másik megközelítés szerint az irányelv alapján levont forrásadót attól a tagállamtól kellene visszakérnie a magánszemélynek a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményre hivatkozva, amelyikben azt tőle levonták. A 35 százalékos forrásadót azonban nem a kettős adózás elkerüléséről szóló egyezmény alapján vonják le, hanem az uniós irányelvnek megfelelően, azaz a visszatérítési eljárásnál is az irányelvet kellene figyelembe venni. Az irányelv pedig a haszonhúzó illetősége szerinti tagállamra utalja vissza a kamatjövedelemnek a forrásadó kivetéséből eredő kettős adóztatásának elkerülését.
“Az azonos ügyletek azonos kezeléséhez nagy szükség lenne egy adóhatósági belső iránymutatásra, amellyel az értelmezési eltérésekből adódó elhúzódó eljárások elkerülhetőek lennének” – mutat rá Mitrik Kornélia.
