Közvetett diszkrimináció - Az Európai Bíróság kitágította a hátrányos megkülönböztetés fogalmát - A C-83/14. sz. ügy margójára

2015.09.28. Jogi Fórum / dr. Mikola Orsolya

Vajon diszkrimináció történik-e, ha valakit azért ér hátrány egy többségében romák által lakott kerületben, mert nem roma? - Az Európai Bíróság ítélete kitágította a hátrányos megkülönböztetés fogalmát

Vajon diszkrimináció történik-e akkor, ha valaki, adott esetben egy többségében romák által lakott kerületben nem romaként azért nem tudja önmagának ellenőrizni az elektromos mérőórák állását, mert az adott kerületben a „megbuherálások” elkerülése miatt mind magasra vannak elhelyezve? 

Nemrégiben az Európai Unió Bírósága (EuB, Bíróság) úgy találta, hogy közvetett hátrányos megkülönböztetésről akkor is lehet beszélni, ha a panaszos személy maga nem rendelkezik a védett tulajdonsággal.

Az eset háttere

Bulgáriában már nem az első eset – lásd korábban az érdemben sajnos nem vizsgált Belov úr 394/11. sz. ügyét –, hogy többségében romák lakta területen áramfogyasztással kapcsolatos kérdést kellett a Bíróságnak megválaszolnia: a szolgáltató a mérőóra manipulálásának megelőzése céljából az átlagos 1,70 méteres magasság helyett 6-7 méterre szereli az órákat, így azokhoz nem lehet hozzáférni, leolvasásuk is lehetetlenné válik. Ebben az esetben azonban egy nem roma származású bolttulajdonos, Nikolova asszony szembesült azzal, hogy a többségében romák által lakott kerületben működő üzletének elektromos fogyasztását nem tudta ellenőrizni, a túl magas összegű számlákat kontrollálni.

2008 decemberében Nikolova asszony panasszal fordult a bolgár illetékes esélyegyenlőségi bizottsághoz, azt állítva, hogy a mérőórákat a roma származású etnikum miatt szerelték magasra, s habár ő maga nem roma származású, ő is közvetlen hátrányos megkülönböztetést szenvedett el nemzetiségi alapon. Míg első körben az esélyegyenlőségi bizottság először a Nikolova asszony által is panaszolt nemzetiségi alapra hivatkozva, de közvetlen hátrányos megkülönböztetést állapított meg, ezt a közigazgatási bíróság elvetette, arra hivatkozással, hogy a bizottság nem nevezte meg, hogy Nikolova asszonyt milyen más nemzetiségekkel rendelkező személyekhez képest diszkriminálták. Innen az ügy visszakerült az esélyegyenlőségi bizottsághoz, mely úgy ítélte meg, hogy a szolgáltató közvetlenül diszkriminálta Nikolova asszonyt „személyes szituációja” miatt, s pusztán üzletének elhelyezkedése miatt került hátrányosabb helyzetbe. A döntés ellen a szolgáltató fellebbezett, mely során a közigazgatási bíróság az etnikai oldalról közelítette meg a kérdést, s a védett tulajdonságnak a származást tekintette a nemzetiség és a „személyes szituáció” helyett. Összességében tíz kérdést intéztek az EuB felé, melyek közül írásomban párat kiemelve kívánok az eset lényeges elemeire reflektálni.

Kérdéses uniós jog

Az Európai Unióban a faji és etnikai alapon történő diszkriminációt a Faji Irányelv szabályozza, mely magába foglalja többek között az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez való jogot is. Nikolova asszony ügyében elsősorban a 2. cikk (2) bekezdés a) és b) pontja volt kérdéses, vagyis hogy a hátrányos megkülönböztetés fogalmába a kérdéses eset milyen módon tartozik bele, s közvetett vagy közvetlen diszkrimináció valósul-e meg.

A Faji Irányelv kimondja, hogy alkalmazásában, tehát adott esetben a szolgáltatásokhoz való hozzáférés esetén az egyenlő bánásmód (equal treatment) elvének kell megvalósulnia, így nem állhat fenn közvetlen vagy közvetett, faji vagy etnikai származáson alapuló megkülönböztetés. A közvetlen megkülönböztetés (direct discrimination) akkor valósul meg, ha egy személlyel szemben faji vagy etnikai alapon kevésbé kedvezően járnak el (less favourably treatment), mint ahogy egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának. Közvetett hátrányos megkülönböztetésről akkor lehet beszélni, ha van egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat (apparently neutral provision), mely egy bizonyos faji vagy etnikai származású személyeket más személyekhez képest különösen hátrányosan érint, kivéve akkor, ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható (objectively justified by a legitimate aim), továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek (appropriate) és szükségesek (necessary).

Védett tulajdonság

Az EuB először tisztázta, hogy az egyenlő bánásmód elve nemcsak egy bizonyos származási eredettel (ethnic origin), mint védett tulajdonsággal kapcsolatos, hanem azokkal is, akik – habár önmaguk nem egy bizonyos etnikai csoport részei – kedvezőtlen bánásmódban részesülnek, vagy aránytalan hátrányt szenvednek. A Bíróság kiemeli, hogy az adott ügyben a kérdéses negyed nem roma lakosainak a jelenléte és a roma lakosok aránya nem vonja automatikusan maga után a diszkrimináció tényét, ennek ellenére a bolgár bíróságnak minden körülményt mérlegelnie kell annak megítélésében, hogy a kérdéses gyakorlat már esetlegesen önmagában közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít-e meg.

Bizonyíték már önmagában az a tény, hogy ezt a gyakorlatot csak olyan bolgár területeken – mint például a Belov ügyben Montana város „Ogosta” és „Kosharnik” kerülete, esetünkben pedig Dupnitsa város „Gizdova mahala” városrésze – követik, ahol a bolgár roma lakosok száma többségi. A szolgáltató is elismerte az elektromos mérőórák magasra szerelésével kapcsolatban azt, hogy az intézkedés a roma emberek általi jogtalan károkozás megelőzése miatt történik, s kétségtelen, hogy ez a kérdéses gyakorlat az etnikummal kapcsolatos sztereotípiákon alapul. 

A bolgár bíróságnak ezen felül azt is számításba kell vennie, hogy a mérőórák magasra szerelését kötelező jelleggel, széles körben és hosszan tartóan alkalmazták és ennek gyakorlata az adott területen élő minden emberre különbségtétel nélkül kihatott. Így lényegében a terület összes lakosát, mint egészet érinti, s lehetséges áldozattá teszi. Ezzel kapcsolatban a Bíróság kiemelte, hogy az egyenlőtlen bánásmód közé tartozik az a hátrány is, melyet annak a stigmatizáló és támadó hatása okoz, hogy a lakosok nem tudják ellenőrizni saját fogyasztásukat.

Közvetlen vs. közvetett hátrányos megkülönböztetés

Az EuB úgy ítélte, hogy a kérdéses intézkedés közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósít meg abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy az adott intézkedést a kerület többségi roma származása miatt vezették be, melynek eldöntése már tagállami hatáskör.

A közvetett hátrányos megkülönböztetés vonatkozásában az EuB rögzíti, hogy nem szabad szűken értelmezni a fai vagy etnikai származást, a Faji Irányelvvel ellentétes az olyan rendelkezés, mely azt mondja, hogy a különös hátránynak faji vagy etnikai származáshoz fűződő okokból kell bekövetkeznie. A „látszólag semleges” kitétel lényege, hogy azt színleg semlegesen, azaz a védett tulajdonságtól eltérő és azzal nem egyenértékű tényezők figyelembevételével fogalmaznak meg vagy alkalmaznak.

A „különös hátrány” kifejezés sem az egyenlőtlenség súlyosságát, nyilvánvalóságát és különös jelentőségét kívánja kiemelni, hanem azt, hogy kiváltképp egy bizonyos faji, etnikai származású személyek kerülnek egy intézkedés miatt hátrányos helyzetbe.

Jogszerű – megfelelő – szükséges

A „jóváhagyó triász”, vagyis hogy a közvetett hátrányos megkülönböztetés igazolható, ha van egy jogszerű cél, s az intézkedések megfelelőek és szükségesek – mint mérlegelési sarokpontok, az EuB számára Nikolova asszony esetén kérdésesek. Habár a bolgár szolgáltató kiemeli, hogy a cél az elektromos rendszer fogyasztásának a védelme és így a fogyasztás ellenőrzése, majd a nemzeti bíróság előtt is szükséges bizonyítaniuk, hogy ilyen jellegű manipulálása a mérőóráknak a kérdéses kerületben megvalósult és ennek kockázata még mindig fennáll. Az arra való hivatkozás, hogy az ilyen esetek „köztudomásúak”, nem elégséges, hiszen az ott lakók legtöbbje egyetlen egyéni jogellenes magatartást sem követett el.

Annak vonatkozásában, hogy az intézkedés megfelelő, s szükséges az elérendő célhoz képest, szintén a bolgár bíróságnak kell dönteni, mérlegelve, hogy  lenne-e kevésbé szigorú módszer, mellyel a problémát megoldják, hiszen a jelenlegi gyakorlat egyszerre kényszerítő, általános és  fennálló, felül nem vizsgált.

Még abban az esetben is, ha nincs más, a jelenlegi módszerhez hasonlóan hatékony eszköz, a Bíróság megjegyzi, hogy a gyakorlat aránytalannak tűnik a célok fényében. De végső soron a döntés a nemzeti bíróság kezében van: hogy minősítse a sértő és stigmatizáló hatását a kérdéses gyakorlatnak, mely hosszabb ideje különbségtétel nélkül fennáll, hiszen a kerület teljes lakossága képtelen ellenőriznie az áramfogyasztását.

Az ügy tagadhatatlanul érdekes, hiszen a hátrányos megkülönböztetés fogalmát – a korábbi fogyatékossággal kapcsolatos esetjogot, a Coleman ítéletet felidézve – kitágította, arra való hivatkozással, hogy a Faji Irányelv, összhangban a jogalapját teremtő EK 13. cikkével az EU számára biztosított a diszkrimináció leküzdéséhez a hatáskörén belül minden eszköz. Magát a Faji Irányelv hatályát nem lehet megszorító módon értelmezni, így az egyenlő bánásmód elve nem csak a személyek egy meghatározott csoportjára alkalmazandó, hanem azokat is védi, akik jóllehet maguk nem tartoznak az érintett fajhoz, etnikumhoz, mégis kedvezőtlen bánásmódban részesülnek, különös hátrányt szenvednek el.
 

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA