Háborús bűnök? - Hóman Bálint megítélése jogi és történeti szemszögből

2016.02.25. Jogi Fórum / Szilágyi Emese

2015 márciusában felmentette a Fővárosi Törvényszék Hóman Bálint egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert a háborús bűntett vádja alól és az 1946-os népbírósági ítéleteket hatályon kívül helyezte. De mi alapozta meg a perújítási eljárást? Az ítélet azt jelenti, hogy Hóman nem követett el háborús bűncselekményt? Részt vett-e Hóman Bálint emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében?

Hóman Bálint egykori vallás- és közoktatásügyi minisztert 1946-ban a népbíróság életfogytiglanra ítélte, mert álláspontja szerint háborús bűntettet követett el azzal, hogy 1941-ben kormánytagként megszavazta Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését. Az egykori kultuszminiszter börtönben hunyt el 1951-ben.

Az utókor ítélete

Jogászok és történészek kerekasztal-beszélgetés keretében vitáztak Hóman Bálint második világháborúban játszott szerepéről az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében.

Jakab András, az Intézet igazgatója megnyitójában elmondta, az 1946-os ítélet 2015 tavaszán történt hatályon kívül helyezése komoly hullámokat keltett a hazai közbeszédben, ezért a rendezvény célja, hogy elősegítse a fontos kérdésekben az intelligens érvek ütköztetését. Ezeknek a szempontoknak a szem előtt tartásával került sor a szakértők felkérésére. A megszólalások sorrendje a történetitől a jogi kérdések felé haladt.

Elsőként Ujváry Gábor történész (Veritas Történetkutató Intézet) szólalt fel, aki elmondta, a témában elsősorban emlékezetpolitikai vita zajlik, amelybe aktuálpolitikai érvek is keverednek. Meglátása szerint Hóman elsősorban kultúrpolitikus volt, ekként pedig öröksége vállalható. Azonban Ujváry is úgy vélekedett, hogy Hómannak a „nagypolitika” kérdéseiben voltak kárhoztatható intézkedései.

A kultuszminiszter - Forrás: mult-kor.hu

Ungváry Krisztián (OSZK 1956-os osztály) reflektálva Ujváry egy közelmúltban megjelent írására elmondta, hogy annak számos állításával egyetért, az részben vádbeszédként is értékelhető. Ő azonban Hóman kultúrpolitikusi munkásságát is kritizálta: ugyanis a numerus clausus egyik eredménye az volt, hogy akár elégtelen eredménnyel is be lehetett kerülni az egyetemekre, ez pedig a felsőoktatás lezüllesztéseként értékelhető. Ungváry a Hóman Bálint akadémiai tagságának visszaállításáról zajló vitával összefüggésben elmondta, hogy az olyan szisztéma, amely nem az egyéni képességek, hanem származás alapján tesz különbséget az alkalmasság kérdésében, nem egyeztethető össze az Akadémia elveivel.

Leszögezte, ő soha nem állította, hogy Hóman a holokauszt véreskezű tettese volt. ’Csupán’ a magánéletben joviális, szelektív antiszemita. Ugyanis nem lehet bizonyítani, hogy Hómant foglalkoztatta a deportálások valós természete, azt azonban igen, hogy szorgalmazta a zsidóellenes intézkedéseket. Márpedig a holokauszt ott kezdődik, amikor valakit nem érdekelnek a jogfosztás következményei.

Zinner Tibor, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa leszögezte, hogy lényegi különbségek vannak a történelmi és a büntetőjogi felelősség között. A Hóman-ügy nem más, mint egy ki nem beszélt történelmi kérdés aktuális megjelenése. Előadásában felhívta a figyelmet az 1946-os ítélet alapjául is szolgáló, a Hóman ügyben alkalmazott jogszabályok későbbi alkotmányellenességének megállapítására (2/1994. (I. 14.) AB határozat), illetve ezzel összefüggésben arra a nehézségre, hogy az 1946-os népbíráskodási tevékenység jogállami mércével mérve nehezen értelmezhető. Úgy vélekedett, a népbíráskodás során valójában egy rendszert ültettek a vádlottak padjára.

Hollán Miklós büntetőjogász, az MTA TK JTI tudományos főmunkatársa kétségbe vonta azt, hogy valóban a perújítási eljárás volt a legalkalmasabb forma az 1946-os ítélet „revíziójára”. Ő ugyanis nem talált igazolást arra vonatkozóan, hogy új bizonyítékok merültek fel – amely pedig a büntetőeljárási kódex szerint a perújítást megalapozhatná. A Fővárosi Törvényszék által 2015 márciusában kihirdetett elsőfokú, jogerős döntésben a felmentés indokolása is inkább a szándékosság – gondatlanság kérdéskörében mozog, amely azonban jogkérdés.

A Törvényszék eljárásának középpontjában a háborúba való belesodródás elősegítésének vizsgálata állt. Az indokolás szerint „nem állapítható meg, hogy a hadban állás megszavazásával szándékosan a háborúba belépést kívánta, vagy ezzel kapcsolatban közömbös maradt volna. Mivel a terhére rótt háborús bűntett kizárólag szándékosan követhető el, a Fővárosi Törvényszék az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.” Ez a jogkérdés körül forgó érvelés is arra mutat, hogy az ügyben inkább felülvizsgálati eljárásnak lett volna helye. Felülvizsgálat esetén pedig lehetséges, hogy az eltérő törvényes keretek miatt más ítélet született volna.

Hóman Bálint a népbíróság előtt - Forrás: MTI

Hollán Miklós felhívta a figyelmet arra is, problémás, hogy a perújítási eljárás során a bíróságnak olyan rendelkezés alapján kellett ítélkeznie, amely nem felel meg a jelenlegi, jogállami alkotmányos rendszer alapvető elvárásainak, így a nullum crimen sine lege elvének, továbbá a határozott, világos és egyértelmű törvényalkotás követelményének sem. A szóban forgó jogszabályhely ugyanis így hangzik: „Háborús bűnös az, aki az 1939. évi háborúnak Magyarországra való kiterjedését, vagy Magyarországnak a háborúba mind fokozottabb mértékben történt belesodródását vezető állásban kifejtett tevékenységével vagy magatartásával elősegítette, vagy azt megakadályozni nem törekedett, bár erre vezető közhivatali állásánál, politikai, közgazdasági, közéleti szerepénél fogva módja lett volna…”

Hollán a törvényszéki döntést kritizálva megjegyezte azt is, hogy a bíróság nem foglalkozott a bűncselekmény objektív oldalával: nevezetesen, hogy Hóman ténylegesen hozzájárult-e az ország háborúba való belesodródásához.

Kérdéses továbbá, hogy azok az események, amelyekre reagálva a hadiállapotot megállapították, nevezetesen Kassa bombázása, illetve egy gyorsvonat rahói géppuskázása, valóban megtörténtek-e úgy, ahogyan azt akkor feltételezték.

Hoffmann Tamás nemzetközi jogász (MTA TK JTI, tudományos főmunkatárs) az alkalmazott büntetőjogi tényállások nemzetközi jogi hátterét vizsgálta, hiszen a homályos hazai jogi szabályozás értelmezéséhez talán ez szolgálhat kapaszkodóul. Elmondta, az első világháborút követően születtek meg az első olyan egyezmények, amelyek a hadviselés, hadba lépés lehetőségét kivették az államok szuverén előjogai köréből, s ezen folyamat részeként a háborúról, mint a nemzetközi politika eszközéről Magyarország is lemondott. A háború így nemzetközi jogi szempontból formálisan jogellenes volt, mire a második világháború kitört. Amikor Magyarországon a fegyverszünet aláírása után elfogadták a népbíróságokról szóló jogszabályokat, e hatás miatt kriminalizálták a támadó háborút.

Magyarország hadba lépését illetően meg kellene vizsgálni, hogy a casus belli-ként szolgáló két eset önmagában lehetővé tette-e a hadiállapot beálltát. Hoffmann ezzel kapcsolatosan szkeptikus, ő ezeket még nem tekinti kellően súlyos incidenseknek. Sajnálatosnak találta, hogy a magyar bíróság a kérdéskörre nem tért ki.

Az emberiesség elleni bűncselekmények kérdését boncolva elmondta, ez nem más, mint a polgári lakosság, vagy annak nagy csoportja ellen embertelen bűncselekmények elkövetése, és ide tartozik a fizikai erőszak nélküli jogfosztás is. Abban a történészek között sincsen vita, hogy Hóman részt vett bizonyos embertelen cselekmények elkövetésében, nevezetesen olyan jogszabályok megalkotásában, amelyek magyar állampolgárok alapvető jogait súlyosan korlátozták. Hoffmann Tamás álláspontja szerint kijelenthető tehát, hogy Hóman emberiesség elleni bűncselekményeket követett el, függetlenül attól, hogy ezt a magyar bíróságok figyelembe vették-e, vagy sem.

Életút

Hóman Bálint 1885-ben született a fővárosban, a két világháború közötti magyar történettudomány kiemelkedő alakja volt, egyetemi tanár, 1918-tól az akadémia levelező, 1929-től rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója, az 1920-as évek elején állt a Országos Széchényi Könyvtár, majd a Magyar Nemzeti Múzeum élén. A Hóman-Szekfűként emlegetett akkori reprezentatív magyar történelmi összefoglalás kezdetektől 15. századig tartó fejezeteit Hóman írta, a többit Szekfű Gyula. "Irodalmi munkássága tudományos szempontból a magyar szellemi élet nagy nyeresége."- írta róla Szekfű a későbbi népbírósági eljárásban tett vallómásában.

Hóman Bálint, 1932 - Forrás: Wikipedia

Hóman Bálint nem csupán kormánytag, hanem Klebelsberg Kunót követve 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás- és közoktatásügyi miniszter, de parlamenti képviselő is volt. Ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta. A szovjet hadsereg elől Németország felé menekült, és amerikai fogságba került. 

Az utókor számára kettős megítélésű történelmi személyiséggé vált. Antiszemita nézeteit és politikai szerepvállalását sokak szerint nem ellensúlyozhatta kiemelkedő történészi pályája és képviselői tevékenysége. Mások szerint azonban Hóman nem volt antiszemita.

Népbírósági perében Szekfű Gyula és az akkor még fiatal Kosáry Domokos történész - aki a rendszerváltást követően a Magyar Tudományos Akadémia elnöke volt - állt ki mellette.

Szekfű Gyula írásban tett vallomást (részlet): "Voltak évek minisztersége alatt, mikor egyszer sem beszéltem vele. De 1944. március 19-e után találkoztam vele, s akkor ő előadta nekem, hogy Veesenmayer felszólításának, hogy miniszterséget vállaljon, nem tett eleget, mert nem helyesli Magyarország német megszállását, és ezt katasztrofálisnak mondotta. Ugyanakkor a zsidóság sorsáról is részvéttel beszélt és közölte velem, hogy lépéseket próbál meg annak érvényesítésére. Azóta többet nem is láttam. Ezeket szükség esetén eskü alatt is vallhatom a Népbíróság esetleges kívánságára."

Kosáry tanúvallomása szerint "Hóman nem világnézeti okokból, hanem a hatalmi erőviszonyok tévesnek bizonyult felmérése miatt tartotta ajánlatosnak a Németországgal való jó viszony fenntartását". Hangsúyozta, hogy "amit tisztességes emberi magatartásáról a nehéz időkben" el tudott mondani, azt elmondata.

  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETŐELJÁRÁS
BÜNTETŐJOG
JOGTÖRTÉNET
HÁBORÚS BŰNÖK