Az Alkotmánybíróság februárban megsemmisített egy bírósági döntést és egy jogegységi határozatot, továbbá alkotmányos követelményt és megsemmisítés nélküli alaptörvény-ellenességet állapított meg. Egyik határozatához négyen párhuzamos indokolást, heten pedig különvéleményt csatoltak.

Az Alkotmánybíróság teljes ülésének februári határozatai

A gyedre jogosultak közül kizáró rendelkezés – III/3066/2015.
Az Ab február 23-án megállapította, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/C. § c) pontjának 2014. december 31-ig hatályban volt, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyt a rehabilitációs ellátására tekintettel 2012. január 1-jétől a gyermekgondozási díjra jogosultak közül kizáró rendelkezése alaptörvény-ellenes volt, ezért az a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 6.M.549/2014. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható. A határozat szerint azért volt alaptörvény-ellenes az egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett személyt a gyedre jogosultak közül kizáró rendelkezés, mert nem volt tekintettel a gyed jövedelempótló céljára, családtámogató funkciójára, a gyermekvállalást ösztönző szerepére és a járulékfizetés jogszerzést eredményező funkciójára. A határozathoz Czine Ágnes, Kiss László, Salamon László és Stumpf István párhuzamos indokolást, Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András)

Az örökhagyó alapíthat haszonélvezetet végrendelkezéssel – IV/2379/2014.
Az Ab február 23-án megállapította, hogy a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.634.260/2014/4. számú ítélete alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz és örökléshez való jogot, ezért azt megsemmisítette. Az indokolás szerint a magyar jogrendszer egyértelműen és következetesen lehetővé teszi azt, hogy az örökhagyó végintézkedés útján haszonélvezetet alapítson valamely jogosult részére. Az alkotmánybírák nem osztották a Fővárosi Törvényszék érvelését, miszerint haszonélvezet nem alapítható halál esetére. Az Ab szerint az ítélet alkotmányos indok nélkül korlátozza az örökhagyót abban, hogy a tulajdonában lévő dolog fölött rendelkezzen. A határozathoz Sulyok Tamás párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla)

A kaposvári hajléktalanügy – 3/2016. (II. 22.) AB határozat
Az Ab február 16-án megállapította, hogy Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzatának a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló 7/2013. (III. 4.) önkormányzati rendelete 7. § (3) bekezdése vonatkozásában az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a rendelet a hatálya alá tartozó területen tartózkodó hajléktalan személyekre nem alkalmazható. A testület ugyanakkor elutasította a vizsgált rendelkezés alaptörvény-ellenessége megállapítására irányuló indítványt. Az alapvető jogok biztosa azért kért utólagos normakontrollt, mert szerinte amikor az önkormányzat tiltja és szankcionálja az életvitelszerű lakhatás céljára használt ingóságok közterületi tárolását, illetve elhelyezését, azzal lényegében az életvitelszerű közterületi tartózkodást bünteti. Az Ab arra a következtetésre jutott, hogy nincs összefüggés a rendelkezés és az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésében foglaltak között. A határozat indokolása szerint az Alaptörvény hivatkozott cikke alapján az életvitelszerű közterületi tartózkodás, és az annak tartalmát képező magatartások kizárólag szabálysértésként, és az ott meghatározott körben szankcionálhatóak. A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András)

A jogalkalmazó számára fenntartott feladat – 3024/2016. (II. 23.) AB határozat
Az Ab február 8-án elutasította a Kúria Pfv.I.20.724/2013/10. számú részítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a Kúria iratellenesen foglalt állást, nem vette figyelembe a korábbi eljárási hibákat, továbbá sérelmezte ügyének elhúzódását is. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint az eljárás elhúzódása önmagában nem tette a Kúria támadott részítéletét alaptörvény-ellenessé. Az Ab következetesen tartózkodik annak vizsgálatától, hogy a bírósági döntések indokolásában megjelölt bizonyítékok és érvek megalapozottak-e, de azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése a jogalkalmazó számára fenntartott feladat. A határozathoz Kiss László és Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Sulyok Tamás)

A visszaható jogértelmezés visszaható jogalkalmazás – 2/2016. (II. 8.) AB határozat
Az Ab február 2-án megállapította, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja.) szabályainak – a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző – az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, ezért azt 2014. január 4-ére visszaható hatállyal megsemmisítette. Az Ab elrendelte a jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. Az eljárást megalapozó ügyben a költségvetési csalás bűntettével vádolt, évek óta fémhulladék gyűjtést végző vádlott ingóértékesítési tevékenységét az Szja. tv. ingóértékesítésre vonatkozó szabályai szerint folytatta, holott arra az elsőfokú bíróság ítélete szerint az Szja. tv. önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezéseit kellett volna alkalmazni. Az indítványozó bíró szerint a visszaható jogértelmezés visszaható jogalkotásnak is minősül, mert a jogegységi határozat a bíróságokra nézve kötelező. Az Ab megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. A jogegységi határozat meghozatalakor a Kúria túllépte a jogegység biztosítására vonatkozó alaptörvényi felhatalmazás kereteit és elvonta a törvényhozói hatalmi ág jogkörét, ami az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésének sérelmét eredményezte. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Kiss László és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, valamint Czine Ágnes, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla és Sulyok Tamás különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre)

Kivételes szabályok megalkotása – 3023/2016. (II. 23.) AB határozat
Az Ab február 2-án elutasította a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 43. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt. A hivatkozott rendelkezés értelmében az egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a jogosultságot, azok időtartamát, az ellátás mértékét, illetőleg összegét mindegyik jogviszonyban külön-külön kell megállapítani. Az indítványozó szerint a jogszabály indokolatlanul hátráltatja a gyermeket vállaló nők elhelyezkedését. Családalapítás előtt a szülő nem tud munkahelyet váltani, ugyanis az automatikusan azzal jár – amennyiben a munkahelyváltástól számított egy éven belül gyermeket szül –, hogy nem lesz jogosult az ellátásokra. Az Ab szerint a jogszabályoknak elsősorban a tipikus élethelyzetekre vonatkozó magatartási szabályokat kell tartalmazniuk. Kivételes szabályokat megalkotása akkor várható el, ha az ezek alkalmazására okot adó élethelyzetek előre láthatók és viszonylag nagyszámú előfordulásuk előre látható. Olyan jogszabály megalkotása nem várható el az Alaptörvényben biztosított alapjogokra tekintettel sem, amely kivétel nélkül minden sajátos körülményre figyelemmel van. A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Kiss László, Lenkovics Barnabás, Lévay Miklós, Salamon László, Stumpf István és Sulyok Tamás különvéleményt csatolt. (Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András)

Az Alkotmánybíróság öttagú tanácsainak februári határozatai

Utcák, terek elnevezése – III/3390/2015.
Az Ab 3. öttagú tanácsa február 23-án elutasította a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 14. § (2) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró szerint a támadott a rendelkezések sértik a helyi önkormányzatok önkormányzáshoz való jogát. Szerinte a jogalkotó célja az volt, hogy az utcák, intézmények, szervezetek csak olyan elnevezést viseljenek, amelyek méltóak a demokratikus jogállam eszméihez, de a jogalkotó nem adott egyértelmű meghatározást erre. Az Ab felhívta a figyelmet arra, hogy ha a döntésre jogosult helyi önkormányzatok számára kétséges, hogy egy név önkényuralmi politikai rendszerhez köthető-e, a közterületek, közintézmények elnevezése megfelel-e a demokratikus jogállami követelményeknek, akkor döntésük meghozatala előtt kérhetik az MTA állásfoglalását. (Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás)

A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog – 3025/2016. (II. 23.) AB határozat
Az Ab 2. öttagú tanácsa február 16-án elutasította a Kúria Pfv.V.21.132/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítványt. Az indítványozó szerint a Kúria támadott ítélete sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert nem biztosította meghallgatását egy olyan, ügydöntő kérdésben, amely kizárólag a kúriai ítéletben jelent meg. A testület nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az Ab vizsgálata nem terjedt ki jelen ügyben sem arra, hogy a felmerült jogvitát hogyan kellett volna a bíróságnak megítélnie, kizárólag az eljárás tisztességességét vizsgálta. Ez utóbbival kapcsolatban megállapította: mindegyik érintett félnek biztosítva volt annak a lehetősége, hogy előterjessze, álláspontja szerint miért volt jogszabálysértő, illetve miért nem volt jogszabálysértő a felülvizsgálni kért ítélet. (Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András)