Június 5-én születésének 172., június 7-én halálának 136. évfordulójára emlékezünk. Löw Tóbiást, az ígéretes tehetségű jogászt, 36 évesen bekövetkezett halálakor a Vasárnapi Újság 1880. évi 24. számában méltatta.

“Löw Tóbiás.
1844—1880.
 

      Érzékeny veszteség érte az elmult héten a magyar jogászvilágot. Egyik legképzettebb, a jogász-körök itélete szerint is ritka készültségü fiatal tagját ragadta el a halál. Löw Tóbiás kir. főügyészi helyettes volt az elhunyt, ki e hó 7-én életének 36-ik évében fejezte be egyik legszebb czélnak: az igazság keresésének szentelt rövid, de munkás életét.
      Löw Tóbiás a hires szegedi rabbinak, Löw Lipótnak volt fia, kinek elévülhetetlen érdeme az, hogy hitsorsosai szivében lángoló szavával, buzgó irodalmi tevékenységével, saját példájával és áldozatkészségével igyekezett felgyulasztani a hazaszeretet szent tüzét s e szép erény terjesztésében valódi bibliai prófétaként hatott a magyar Izraelben. Ő volt Magyarországon az első zsidó pap, a ki meggyőződése egész erejével vallá, hogy a magyarországi zsidóságnak magyarrá, hazafivá kell lenni. A szabadságharczra következett szomorú időben kézről kézre járt titkon olvasott forradalmi nagy beszéde, melyben valódi ihlettel monda hitfeleinek: «Jeruzsálem falai összedőltek s istennek választott népe elveszté hazáját. Azóta mi erényekben szegények valánk, mert a legnagyobb erényt, a hazaszeretetet nem ismertük. Oh népem, légy te méltó nagy őseidhez, a szent prófétákhoz és ragadj fegyvert és siess védelmezni a magyarok hazáját, mely a te hazád is. Ha meg nem tudsz halni e hazáért: nem vagy méltó, hogy élj ennek földjén.»
      Ennek az apának volt fia Löw Tóbiás, ki a jogi pályán fiatal kora daczára is már egyik büszkesége volt a magyar jogászi köröknek. 1844. jun. 5-én született Nagy-Kanizsán. Iskoláit részint Szegeden, részint Budapesten végezte kitűnő eredménynyel. Még mint tanuló magyarra fordította Mohl államjogát s majd később többekkel Mackeldey római jogát. Átdolgozta Récsi közjogát. Számos jogi és államtudományi czikke már akkor feltünést keltett. Több évig munkatársa volt a «Pesti Napló»-nak, «Reform»-nak, «Pester Lloyd»-nak. 1867-ben mint fogalmazó lépett az igazságügyi minisztériumba, honnét később a kodifikáló bizottságba került, 1870-ben pedig a főügyészséghez mint főügyészi helyettes, s ez állásában mint jelentékeny szónok is kitüntette magát. Jellem és kiváló műveltség mellett szerény és megnyerő modora által széles körökben vált rokonszenvessé. 
      1874 óta szerkesztője volt a «Magyar Igazságügy»-nek, melyben nem egy figyelemre méltó czikk jelent meg kitünő tollából s melynek szerkesztésétől csak kevéssel halála előtt lépett vissza. «A magyar büntető-törvénykönyv teljes anyaggyűjteménye», melyet az igazságügyi minisztérium megbízásából ő szerkesztett, pár száz ívre terjedő két nagy kötetben csak nemrég hagyta el a sajtót, s becses forrásmunkául fog szolgálni bíráknak, ügyvédeknek.
      Löw Tóbiás már több mint két év óta súlyos beteg volt, de mint lelkiismeretes hivatalnok betegen is egész odaadással dolgozott, ugyszólván haláláig.
      Özvegyet és három fiúgyermeket hagyott maga után, s öt fitestvére van, kik közül a legidősb Löw Vilmos ügyvéd New-Yorkban s a «Magyar Amerika» szerkesztője, dr. Löw Tivadar ügyvéd, dr. Löw Sámuel orvos Budapesten s dr. Löw Immánuel hitszónok Szegeden.
      A boldogultnak hült tetemei e hó 9-én adattak át az örök nyugalomnak számos résztvevő kiséretében, kik közt nagy számmal voltak képviselve a birói kar, az elhunytnak volt pályatársai s az ügyvédi körök.”

Löw Tóbiás 1844 - 1880