A Jogtudományi Közlöny 1897. évi 34. számában jelent meg Gruber Lajos írása A legujabb angol kriminál-statisztika és a feltételes elitélés Angliában címmel.

“A legujabb angol kriminál-statisztika és a feltételes elitélés Angliában.

A mult évben tétetett közzé az 1894. évi igazságügyi statisztika Anglia és Walesre vonatkozólag. Az előttem fekvő XI. táblázatból (80. s következő lap) látom, hogy vétségeknél 2989 esetben és kihágásoknál 3186 esetben alkalmazták a biróságok a testi fenyitéket (whipping). Pénzbüntetés alkalmaztatott vétségeknél 9109 esetben és kihágásoknál 435,276 esetben (fine). Az «Industrial-School»-ba (nevelő-intézetek) utaltattak vétségek miatt 608-an és kihágások miatt 3095-en, ellenben a «Reformatory School»-ba (javító-intézetek) küldettek vétségek miatt 1006-an és kihágások miatt 722-en. A büntetés kiszabását feltételesen elengedték (u. n. feltételes elitélés):

  
                                                                vétségeknél     kihágásoknál

a Probation of First Offenders Act alapján         3887         781 esetben
a Summary Jurisdiction Act alapján                  1322         4915 «
speciális törvények alapján                              9               190  «

Tudvalevőleg Angliában csak akkor mellőzheti a biró a büntetés kiszabását, a midőn a büntetlen előéletü vádlottat oly törvényszegés miatt mondja ki bünösnek, a melyet a törvény legfelebb két évig terjedhető fogházzal rendel büntetni. Az 1879-iki Summary Jurisdiction Act értelmében a biró kisebb foku törvényszegéseknél szintén elhalaszthatja a vádlott bünösségének kimondása mellett büntetésének kiszabását kezesség mellett, mely arra irányul, hogy a vádlott ezentul jól viseli magát és ha a meghatározott időn belül magaviselete kifogás alá esnék, akkor a biró utólag szabja ki a már korábban bünösnek mondott vádlott ellen a büntetést. A londoni Howard Association által kiadott utolsó pamphletben felemlittetik, hogy 15 év előtt Angliában 20,000 letartóztatott volt a fogházakban és 10,000-en voltak a fegyházakban, most azonban ezen szám 14,000-re, illetőleg 4000-re csökkent. Ezen eredményt nagy részben azon törvényes intézkedéseknek tulajdonitják, a melyek a biróra nézve lehetségessé teszik a fogházbüntetés mellőzését, illetőleg annak a pénzbüntetéssel való helyettesitését. A Howard Association m. é. októberi értesitője hevesen kifakad az angol bírák «ignorantiája vagy kegyetlen meggondolatlansága» ellen («ignorance, or cruel inconsiderateness»), a kik okozzák, hogy a fogházakban letartóztatottaknak több mint fele csak azért szenved szabadságvesztésbüntetést, mivel képtelenek a reájuk kiszabott pénzbüntetést megfizetni. Jóllehet az angol törvény megengedi a pénzbüntetésnek részletekben való törlesztését, mind ennek daczára az ott a nagy baj, hogy annyi ezren teljesen felesleges, szükségtelen és mellőzhető módon csekélységek miatt mégis bele kerülnek az ártalmas fogházba. A fentebbi számokból láttuk, hogy 1894-ben összesen 11,104 esetben engedték el feltételesen a büntetés kiszabását. Ezen esetek közül volt 3196 egyszerű lopás, 429 szolgálati viszonyban álló személy által elkövetett lopás, 115 sikkasztás, 30 orgazdaság, 5 más vétség elkövetve 12 éven alóli gyermekek által, 79 közönséges támadás, 7 bordély tartás, 7 állatokon elkövetett kegyetlenség, 14 gyermekeken elkövetett kegyetlenség, 3 hajtási szabályok elleni kihágás, 122 iszákossági eset, a Summary Jurisdiction Act alapján meg 315 ily eset, prostitutio 19 esetben stb. Vétségek és kihágások miatt Angliában és Walesben elitéltek 1894-ben összesen 528,665 személyt, akik közül 14 napi és ezen alóli fogházbüntetésre itéltettek 34,043-an, 14 napon felüli — 1 hónapig terjedő fogházbüntetésre itéltettek 19,549-en, 1 hónapon felüli — 2 hónapig terjedő fogházbüntetésre itéltettek 7485-én, 2 hónapon felül 3 hónapig terjedő fogházbüntetésre itéltettek 5226-án, 3 hónapon felül 6 hónapig terjedő fogházbüntetésre itéltettek 1118-an, 6 hónapon felül fogházbüntetésre iítéltettek 95-en, a teljes idejű, azaz két évi fogházbüntetésre iéltettek 67,516-an.

William Tallack, a londoni Howard Association titkára azt irja nekem, hogy a feltételes elitélésről szóló angol törvényt oly jónak tartják, hogy azt majdnem az összes angol gyarmatokban adoptálták. A feltételesen elitéltek közül — ugyanezen forrás szerint — körülbelül 10%-nál kellett ujabbi bünözés folytán a bünösnek mondott vádlott ellen büntetést kiszabni és azt végre is hajtani. Azt, hogy a vádlottak 90 százaléka bevált, nagy sikernek tekintik. Annál meglepőbb ily körülmények között, hogy Aschrott* berlini biró Angliában szakértők által tett megjegyzésekből azon meggyőződésre jutott, hogy igen könnyen lehetségesnek tartja, miszerint az angolok legközelebb megváltoztatják a feltételes elitélésről szóló törvényüket és e helyett behozzák a feltételes elitélésnek franczia-belga formáját, melynek előnyét az angol felett abban látják, hogy annál a büntetés kiszabása nyomban követi a büntettet és hogy az, nem ugy, mint a büntetés kiszabásának felfüggesztésénél Angliában, csak jó hosszú idő múlva biczeg utána; továbbá abban, hogy a próbaidő alatti jó magaviselet esetében «nem történtnek» tekintik az elitélést, holott Angliában a «conviction»-nek, vagyis a bünösség kimondásának ténye még jó magaviselet esetében is a maga érvényében fenáll és az illetőt további előmenetelében károsíthatja. Érdekes Aschrottnak azon további megjegyzése is, hogy Angliában a jótékony egyesületek egész sorozata azon fáradozik, hogy az arra alkalmas esetekben a biróságokat a büntetés kiszabásának felfüggesztésére reábirják, annak egyidejüleges kijelentése mellett, hogy készek a vádlottra rótt kezesség elvállalására és azon esetben, a midőn a biró a büntetés kiszabását felfüggeszti, ezen egyletek a legbuzgóbb módon arra iparkodnak, hogy az illető felett a próbaidő tartama alatt őrködjenek és hogy őt jó utra tereljék.

Dr. Gruber Lajos
budapesti kir. alügyész.”