Az európai politikai pártok és alapítványok jogállásának és finanszírozásának új szabályai

2016.09.28. Jogi Fórum / Szilágyi Emese

2017. január 1-el válik alkalmazandóvá az Európai Unió új, 1141/2014/EU, Euratom rendelete az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról. A szabályozás a hatékonyság és transzparens működés érdekében megerősíti a finanszírozás rendszerét, továbbá szigorúbb elszámolási és ellenőrzési rendszert vezet be.

Az európai politikai hagyományban a pártok nélkülözhetetlen szerepet töltenek be: szervezik és csatornázzák a szavazatokat, ezzel kétirányú közvetítő funkciót ellátva az állam és a társadalom viszonyában. Így tehát a legfontosabb politikai ügyek társadalmi megvitatása kevés sikerrel kecsegtet a pártok aktív közreműködése nélkül. Ez a felismerés vezette az Európai Uniót (EU) arra irányuló törekvésében, hogy az európai politikai pártok megerősítésével előmozdítsa az uniós intézményrendszer demokratikus legitimitását.

Az EU jogában a politikai pártok szerepét első ízben a Maastrichti Szerződés formalizálta. A szerződés szövege szerint a politikai pártok hozzájárulnak a közös Európa-tudat kialakulásához és az Unió polgárai véleményének kifejezéséhez. A Nizzai Szerződés hatalmazta fel az Európai Tanácsot az európai politikai pártokra és finanszírozásukra vonatkozó joganyag megalkotására. Ennek megvalósulása az Európai Parlament és Tanács 2004/2003/EK rendelete volt. Ezt 2007-ben módosította a 1524/2007/EK rendelet. A két dokumentum definiálta az európai politikai pártokat és alapítványokat, továbbá lehetővé tette az EU költségvetéséből való finanszírozásukat. Azonban a valóságban csupán egymással laza szövetségben álló nemzeti pártok csoportosulásai alakultak ki. Ezért az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának felkérésére 2007-ben készült beszámoló újabb jogalkotást javasolt a pártok infrastruktúrájának erősítése és működésük transzparensebbé tétele érdekében. A Lisszaboni Szerződés a demokratikus elvekre vonatkozó rendelkezések között fogalmazza meg, hogy az „európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához.”

Az Európai Parlament és a Tanács 2014 októberében az eddigieknél jóval részletezőbb szabályozást alkotott, ez az Európai Parlament és Tanács 1141/2014/EU, Euratom rendelete, amely 2017. január 1-jén válik alkalmazandóvá. 2015 végén megszülettek a Bizottság kapcsolódó végrehajtási rendeletei is az európai politikai pártok és alapítványok nyilvántartásával összefüggésben. Az új szabályanyag tehát felváltja a korábbi, többször módosított 2004/2003/EK rendeletet. Az európai politikai pártok elsődleges feladata, hogy a közvélemény számára elősegítsék az uniós döntéshozatali eljárások jobb megértését, és erősítsék az európai parlamenti választásokon való részvételi hajlandóságot. Ennek érdekében a rendelet elismerte európai jogi személyiségüket is.

A rendelet a hatékonyságot a pártfinanszírozási szabályok megreformálásával igyekszik előmozdítani, a transzparenciát pedig az új regisztrációs szisztéma hivatott növelni. Az új előírások alapjaiban megőrzik a korábbi joganyag vázát. Ennek megfelelően az európai politikai pártok finanszírozásának logikája követi a nemzeti jogalkotásban bevett pártfinanszírozási szabályokat. Esetükben is elkülönül a bevételek két nagy csoportja: a magánforrásból származó bevételek – elsősorban az adományok – és az Európai Unió költségvetéséből eredő közfinanszírozás.

A magánszemélyektől érkező adományok között az uniós szabályanyag kitér a külföldről eredő és az anonim adományokra, továbbá adományozási limitet tartalmaz. Az európai szintű politikai párt nem fogadhat el évente és adományozónként 18 ezer EUR-nál magasabb összegű hozzájárulást. Azonban a nemzeti előírások többségétől eltérően az EU új rendelete nem tiltja a jogi személyektől érkező adományokat, sőt kifejezetten megnevezi azokat, mint adományozásra jogosultakat, tekintettel arra, hogy az európai politikai pártok tagjai nem magánszemélyek, hanem nemzeti politikai pártok. Egyedi módon alakul a külföldi adományok kérdésköre. Az európai politikai párt tagállami tagszervtől érkező adományokat ugyan elfogadhat, azonban ez nem haladhatja meg a párt éves költségvetésének 40%-át. Az új rendelet tiltja a harmadik országbeli magánszervezetektől, vagy magánszemélyektől származó adományokat is, akik nem rendelkeznek az európai parlamenti választásokon szavazati joggal. Szintén tilos névtelen adományokat elfogadni.

Azok az előírások, amelyek az európai politikai pártok EU költségvetéséből való finanszírozását teszik lehetővé, analógnak tekinthetők az állami pártfinanszírozással. Fedezhetők belőle a politikai program megvalósítását szolgáló működési költségek, másrészt abból az európai párt európai parlamenti választások során folytatott kampányára is biztosítható forrás. A költségvetési támogatásokkal kapcsolatos érzékeny kérdést az elosztási szabályok jelentik. Az európai politikai pártok között a rendelkezésre álló előirányzatok 15%-át egyenlően osztják el, 85%-ot pedig azok között az európai politikai pártok között, amelyek az EP-ben megválasztott képviselőkkel rendelkeznek. Az elosztás aránya megegyezik a megválasztott képviselők arányával. A költségvetési finanszírozásra való jogosultság eléréséhez az európai politikai pártnak legalább egy tagja által képviseltetnie kell magát az Európai Parlamentben. Az EU költségvetéséből eredő finanszírozás mértéke nem haladhatja meg az európai szintű politikai párt teljes költségvetésének 85%-át. Fontos kiemelni, hogy az európai szintű politikai pártok részére az EU költségvetéséből juttatott finanszírozás nem használható fel a nemzeti politikai pártok finanszírozására.

A nyilvános elszámolást előíró szabályok a transzparencia növelését hivatottak elősegíteni. Ezek szerint az európai szintű politikai pártoknak évente közzé kell tenniük bevételeik és kiadásaik, valamint eszközeik és forrásaik kimutatását. Nyilvánosságra kell hozni az adományozók adatait is, azonban ez a szabály nem alkalmazandó az évente és adományozónként 1500 EUR összeget meg nem haladó adományokra. Az 1500 és 3000 EUR közötti adományok esetében a nyilvánosságra hozatal csak akkor történhet meg, ha az adományozó ahhoz előzetesen írásban hozzájárulását adta. Ezek a küszöbértékek megfelelő egyensúlyt teremtenek a személyes adatok védelméhez való alapvető jog és a transzparenciához fűződő közérdek között.

A támogatók listáját éves rendszerességgel szükséges továbbítani a közelmúltban létrejött hatóságnak, amely automatikusan nyilvánosságra hozza a 3000 EUR összeget meghaladó adományozók nevét. Szigorúbb bejelentési szabályok vonatkoznak az „európai kampányidőszakra”: az EP–választásokat megelőző hat hónapos időszakban kapott adományokat hetente, a 12 ezer EUR-t meghaladó egyedi adományokat pedig azonnal, késedelem nélkül kell jelentenie az adományozottnak a hatóság felé.

Az új rendelet létrehoz egy új hatóságot, amelynek feladata, hogy nyilvántartásba vegye, felügyelje és ellenőrizze az európai politikai pártok és alapítványok működését, továbbá a közvélemény számára elérhetővé tegye a nyilvántartásba vétellel összefüggő információkat. A hatóságnak lehetősége van az előírásoknak nem megfelelő európai politikai párt vagy alapítvány nyilvántartásból való törlésére, pénzügyi szankciók kiszabására, illetve az európai politikai párt vagy alapítvány költségvetési forrásból való öt, illetve tíz évre történő kizárására. A szabályozás létrehozza továbbá a független kiemelkedő személyek bizottságát is, amely egy hat tagból álló, véleménynyilvánítási joggal felruházott testület. A véleménynyilvánítás elsősorban arra terjed ki, hogy az európai politikai párt vagy alapítvány az uniós alapértékeket megsértette-e.

Az új szabályok részletes előírásokat tartalmaznak annak érdekében, hogy az európai politikai pártok funkciójának betöltését megkönnyítsék. A rendelet megalkotása az erősebb politikai integráció irányába tett lépésként értékelhető, hiszen az a felismerés vezette, hogy pártok nélkül a közhatalmat gyakorló intézmények és a polgárok között légüres tér alakul ki, amely gyengíti a közhatalmi intézmények és döntések legitimitását. Az azonban egyelőre legalábbis kérdéses, hogy az új szabályok valóban képesek lesznek-e hozzájárulni az uniós intézmények és az Európai Unió polgárai közötti kommunikáció javulásához.

  • kapcsolódó anyagok
EURÓPAI UNIÓ JOGA
PÁRTOK