A Jogtudományi Közlöny 1892. évi 9. száma a Magyar Jogászegylet börtönügyi bizottságában tartott előadásból közölt részleteket.
“Az elmebeteg vizsgálati foglyok és fegyenczek elhelyezéséről.
(Dr. Laufenauer Károly egyet. tanárnak a Magyar Jogászegylet börtönügyi bizottságában tartott előadásából.)
Utóbbi időben mind sürübben panaszok hangzanak fel az irányban, hogy az elmebetegnek talált vizsgálati foglyok és fegyenczek nehezen vagy éppen nem találnak elhelyezést az országos elmegyógyintézetekben. Okai eme visszásságnak a következőkben keresendők:
Országos elmegyógyintézeteink tul vannak tömve, nem képesek a felvételre jelentkező beteganyagot elhelyezni, ugy hogy a legrövidebb idő alatt alapos intézkedésekre lesz szükség, nehogy a legsajnálatosabb szerencsétlenségek történjenek. Szaporitani kellend az intézeteket, ép ugy, mint ez Európa minden államában történt, mert a betegek egyszerű elutasitásával a kérdést elodázni igen, de megoldani nem lehet.
Másodsorban az is bizonyos, hogy az országos elmegyógyintézetek, a fogházakból és a fegyintézetekből feléjök özönlő beteganyagtól jól megfontolt okokból idegenkednek; a gonosztevő elmebeteg és a fegyházban elmebeteggé vált rab egyáltalán nem illik bele elmegyógyintézeteink keretébe; megvetőleg néznek az ilyen egyénekre a többi betegek, hozzátartozóik pedig irtóznak a gondolattól, hogy családtagjaik gyilkosokkal és rablókkal tartózkodnak egy fedél alatt, egy szobában. A fogházban és fegyházban megfordult elmebeteg rab — eltekintve a közveszélyes elmekórformától, melyben rendszerint szenved — igen garázda magaviseletü az elmegyógyintézetben, szökésre, kitörésre, összeesküvésre hajlamos, sőt nem egyszer életveszélyes testi sértéseket okoz többi betegtársain, az orvosokon, az ápoló személyzeten.
Mindeme körülmények már e század közepén arra inditották egyéb államok elmeorvosait és kriminalistáit, hogy külön, ilynemű betegek számára szolgáló intézetek alapitását sürgessék a kormányhatalomtól.
A praktikus angolok voltak a kezdeményezők, ugy hogy ma a szigetkirályságban öt (Dundrum, Milbank, Woking, Broadmoore, Perth) részint teljesen önálló, részint fiók-tébolydai osztály van müködésben.
Francziaországban a Roussel-féle törvény az elmebeteg rabok számára szintén speciális elmegyógyintézetek felállitását rendeli el; eddig csak egy, a Gaillon-i fegyház (Eure) fiók-tébolydai osztálya van használatban. Amerika, Belgium, Hollandia, Németország (Waldheim, Moabit Berlinben), Olaszország, Svédország már rendelkeznek hasonló intézménynyel. Csak Ausztria és Magyarország az, hol e tekintetben még a régi már-már tarthatlan állapotok uralkodnak.
Hovatovább mi sem zárkózhatunk el a kérdés megoldásától. Az igazságügyi minisztérium egy fegyházat szándékozik épiteni Budapest környékén és hozzá akar csatolni egy tébolydai osztályt is. Ez valóban égetően sürgős szükségletet fog pótolni sok irányban. Az elmebetegségre gyanus vizsgálati foglyok rendszerint (vannak kivételek is) a fogházakban vizsgáltatnak elmeállapotukat illetőleg; csakis a vidéki törvényszékek szokták rabjaikat a központi tébolydákba felküldeni, ha ugyan kérelmüknek hely adatik. A fogházbeli vizsgálat időtrabló, de meg tökéletlen intézkedés is; hiányzik az iskolázott ápoló személyzet, mely az állitólagos beteget megfigyelje, de meg szülőanyjává lesz egy sokszor járványosán fellépő bajnak: a szinlelésnek. Tehát ténylegesen okvetlenül szükséges egy olynemü tébolydai jelleggel biró osztály, hová az igazságügyi tárcza betegei, minden különösebb irka-firka nélkül, rövid uton elhelyezhetők legyenek, elejét véve sok egyéb bajok közül még annak is, nehogy a hosszas fogházi tartózkodás meg a szakszerü kezelés és ápolás hiánya folytán gyógyithatlanná váljon a különben keletkező elmebajban szenvedő rab. Tekintettel arra, hogy átlag országos intézeteinkben mintegy 50 vizsgálati fogoly és fegyencz tartatik, továbbá, hogy ugy a központban, mint a vidéki börtön és fegyházi kórházakban szintén van elég elmebeteg rab, az épitendő intézetnek legalább is 80—120 fekhelyre kell berendezve lennie. Az intézet belső berendezése feleljen meg elmegyógyintézeteink ismert szabványának azzal a különbséggel, hogy a biztonsági intézkedések ugy az épitkezés, mint a szolgálatot illetőleg legalább is háromszorozottak legyenek. Kivánatos egy önálló, szakképzett orvosigazgató, ki független legyen a fegyházi igazgatótól, különben a kompetentialis surlódásoknak se vége, se hossza. Eltekintve az intézet sajátságos czéljától, a tébolydai osztály valóságos klinikája leszen a törvényszéki elmekórtannak, melyet ugy orvosnövendékek, mint jogászok nagy haszonnal használhatnak.”
