A Jogtudományi Közlöny 1868. évi 9. számában jelent meg Dárday Sándor írása, mely a ragsegélyező egyleteket létrehozó korszak egyik meghatározó tanulmánya.
„Fegyencz-óvóegyletek alakitásáról.
Az országos fegyintézetek megvizsgálására kiküldött bizottmány már legközelebb a miniszter elé terjesztendi a gondosan szerkesztett körülményes jelentését, s abban egyszersmind azon javaslatait fogja előterjeszteni, melyek által fegyházainknak jelen elhagyott álapotát némileg javitani lehessen, mig a törvényhozás az egész börtönrendszerünket uj alapokra fektetve, gyökeres reformokat fog létesiteni. A törvényhozás azonban egyelőre fontosabb kérdések megoldásával lévén elfoglalva, a börtönügyi reformok kérdését alig tekinthetjük a legégetőbb szükségnek; de épen azért fektetünk nagyobb sulyt a bizottmány javaslataira, mert nem hagyhatjuk fegyintézeteinket mindaddig jelen sanyaru állapotukban tespedni, mig a törvényhozás az 1843-ki büntető-törvénykönyvünk revisiójával kapcsolatosan a börtönügyet felkarolhatja.
Az igazságügyminiszterium börtönügyi osztályában a fegyencz-óvóegyletek eszméje is megpenditetett, s valóban, ha a javitást tűzzük ki a büntetés czéljául, ugy e czélt soha sem fogjuk elérni, ha a börtön falain kivül fegyencz-óvóegyletek alakitása által nem törekszünk azon feladat megoldására. A börtön sanyarusága s szigoru fegyelme megtörheti a gonosz hajlamot, valamint a vad állatok, az oroszlánok s tigrisek, fogságukban meghunyászkodnak az állatkinzó korbácsa előtt; de szabaduljanak ki a fogságból, meneküljenek a szigoru fegyelemtől, s ismét felöltik bestiális természetüket.
Az államhatalom tehát törje meg fegyintézeteiben a gonosz hajlamot, de egyszersmind gondoskodjék arról, hogy a társadalomba visszatért fegyencz megovassék mindazon veszelyektől, melyek őt teljes személyi szabadságának élvezetében már is egyszer gonosz utra vezették. Ezen veszélyek többnyire a szabolátlan féktelen életmód, a kereset nélküliség s inség. Ha ezen veszélyek már előbb is tévutra vezettek valamely embertársat, ugy ezen veszélyek bizonyára csak még nagyobbak, midőn a börtönből kiszabaduló fegyenczek, az idegenkedő emberi társulatban támaszt nem találnak.
A kormány azonban a jelen municipális rendőri szervezet mellett az elbocsátott fegyenczek magánéletét kellő éber figyelemmel nem kisérheti. Itt tehát, hol az államhatalom a meglakolt bűnöst a társodalomnak visszaadja, — a humanitás magasztos feladata, segélyre s oltalomra hivja fel az emberi szivet. Fogadjuk nyilt karokkal a megtért bűnöst, s adjuk meg neki a becsületes megélhetés módját, s ne hagyjuk őt elveszni! A szükséges felügyeletet pedig, melyet a kormány a börtön falain kivül tovább nem folytathat, gyakoroljuk magunk s egyesüljünk e czélra fegyencz-óvóegyletek alakitása utján.
Mindannyi müveit nemzeteknél találjuk ezen intézményt, s én még 2 évvel ezelőtt érintkezésbe tettem magamat Dr. Holzendorf berlini jogtanárral, ki a börtönügy fejlődése körül Németországban a legkiválóbb érdemeket szerezte magának. Az ő által kijelölt alapvonalok körében készitettem egy országos fegyencz-óvóegylet alapitására, az alább közlött alapszabályi tervet, melyet, miután a börtönügy körül némi javitások életbeléptetése czéloztatik, — ezennel a nyilvánosság megbirálása alá bocsájtom.
Nem akarok most már a fegyencz-óvóegyletekkel üdvösen kapcsolatba hozandó feltételes szabadon bocsájtásról szólani, mely csak a törvényhozás által kellő rendészeti szabályok hozatala mellett fog üdvösen meghonosittathatni, de a fegyencz-óvóegyleteknek akképi alakitását, mint az alább közlött alapszabályokban terveztem, már most is korszerűnek tartom, és nem kételkedem, miszerint ezen humánus intézmény, az annyira lelkesülni képes nemzetünk által felkaroltatni fog. Hiszen az osztrák tartományokban Hye igazságügyi miniszter felhivása folytán Bécs városának lakossága ugyanezen emberbaráti czélra rövid idő alatt 20,000 ftot gyüjtött össze; bizton reményelhetjük tehát, hogy a magyar kormánynak hasonló buzgó törekvése az egész országban viszhangra talál.
Dr. DÁRDAY SÁNDOR.
Alapszabályi tervezet
egy országos fegyencz-óvóegylet alakulása iránt.
1. §. Az egylet czélja:
a magyar országos fegyházakból elbocsátott fegyenczek fölötti őrködés, azoknak erkölcsi és anyagi támogatása, hogy a visszaeséstől megóvatassanak és a társadalomban rehabilitatiojukat elnyerhessék.
2. §. Az egylet tagjai részint rendes tagok, részint levelező, részint pedig tiszteletbeli tagok.
3. §. Rendes tag lehet nembeli különbség nélkül, minden nagykorú s feddhetlen honpolgár, ha 10 frt lefizetésére vagy évenkénti, minden év április hó 1-sején fizetendő 1 frtnyi tagdij befizetésére és ezen alapszabályok megtartására kötelezi magát.
A tagok felvétele irásbeli nyilatkozat folytán az egyleti választmány által történik.
A tagok tagsági oklevéllel láttatnak el és neveik az egyleti tagok névkönyvébe igtattatnak.”
