A száj- és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó minden reklám általános és abszolút tilalma nem egyeztethető össze az uniós joggal.
A C-339/15. sz. ügyben hozott ítélet Luc Vanderborght
A közegészség, valamint a fogorvosi szakma méltóságának védelmére irányuló célok ugyanakkor igazolhatják a fogorvosok által használt kommunikációs eszközök formáinak és módjainak meghatározását
L. Vanderborght, belgiumi illetőségű fogorvos, fogápolási szolgáltatásokat reklámozott. 2003 és 2014 között egy, három nyomtatott részből álló, kifüggesztett tájékoztatótáblán szerepelt a neve az, hogy fogorvos, weboldalának címe, valamint rendelőjének telefonszáma. L. Vanderborght ezenkívül létrehozott egy weboldalt is abból a célból, hogy tájékoztassa a betegeket a rendelőjében általa kínált kezelések különböző típusairól. Végezetül reklámhirdetéseket helyezett el helyi napilapokban.
A Verbond der Vlaamse tandartsen fogorvosi szakmai szervezet magánvádja alapján büntetőeljárás indult L. Vanderborght ellen. A belga jog ugyanis abszolút jelleggel tilt a száj- és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó minden reklámot, és bizonyos követelményeket ír elő a fogorvosi rendelők feliratának egyszerűségére vonatkozóan.
L. Vanderborght védekezésül azt állítja, hogy a szóban forgó belga szabályok ellentétesek az uniós joggal, különösen az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel, valamint az EUM-
Szerződésben előírt szolgáltatásnyújtás szabadságával1. Az ügyben eljáró Nederlandstalige van eerste aanleg te Brussel, strafzaken (brüsszeli holland nyelvű elsőfokú bíróság, büntető tanács) úgy határozott, hogy kérdéssel fordul a Bírósághoz e tárgyban.
A kihirdetett ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló irányelvvel ellentétes az olyan szabályozás, mint a belga szabályozás, amely tiltja a száj- és fogápolási szolgáltatásokat népszerűsítő elektronikus kereskedelmi tájékoztatások minden formáját, ideértve az, egy fogorvos által létrehozott weboldal útján történő kereskedelmi tájékoztatást is.
A Bíróság úgy véli ugyanis, hogy jóllehet a kereskedelmi tájékoztatások tartalmát és formáját érvényesen meghatározhatják szakmai szabályok, e szakmai szabályok nem tartalmazhatnak általános és abszolút tilalmat az olyan online reklám minden formája tekintetében, amely egy fogorvos tevékenységének népszerűsítésére irányul.
Ezenfelül a szolgáltatásnyújtás szabadságával ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely általános és abszolút jelleggel tilt a száj- és fogápolási szolgáltatásokra vonatkozó minden reklámot.
E tekintetben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy egy bizonyos tevékenység reklámjára vonatkozó tilalom alkalmas az e tevékenységet gyakorló személyek azon lehetőségének korlátozására, hogy a potenciális ügyfélkörrel megismertessék magukat és népszerűsítsék az ezen ügyfélkörnek általuk kínált szolgáltatásokat. Egy ilyen tilalom tehát a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását valósítja meg.
A Bíróság elismeri, hogy a szóban forgó szabályozás céljai, nevezetesen a közegészség, valamint a fogorvosi szakma méltóságának védelme olyan, közérdeken alapuló nyomós indokoknak tekinthetők, amelyek igazolhatják a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozását. Ugyanis a reklámok intenzív használata vagy az agresszív, akár a pácienseket a kínált kezeléseket illetően esetlegesen megtévesztő promóciós üzenetek melletti döntés alkalmas arra, hogy a fogorvosi szakma imidzsének rombolásával, a fogorvosok és pácienseik közötti viszony megváltoztatásával, valamint nem megfelelő vagy szükséges kezelések végzésének az elősegítésével károsan hasson az egészség védelmére, és sértse a fogorvosi szakma méltóságát.
Ekként a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a minden reklámra vonatkozó általános és abszolút tilalom túllépi a követett célok megvalósításához szükséges mértéket. E célok elérhetőek lennének kevésbé korlátozó intézkedések által, amelyek – adott esetben szigorú jelleggel – meghatároznák azon formákat és módokat, amelyeknek a fogorvosok által használt kommunikációs eszközöket jellemezhetik.
1 EUMSZ 56. cikk; a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv”) (HL 2000. L 178., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.).
