A Magyar Igazságügy című havi folyóirat 1879. évi májusi száma közölte Jeszenszky Sándor tanulmányát.
„A balassa-gyarmati börtön.
Tudtommal a balassa-gyarmati kir. ügyészség vezetése alatt álló börtön az, melynek épitkezésében a magánrendszer követtetvén, egyike azon keveseknek, melyek a büntető-törvény indokolásában kifejtett czéloknak már jelen állapotában is teljes mértékben szolgálhat.
E börtön az 1840-es évek elején épült. Ha tekintetbe vesszük ezen időt, midőn hazánkban országszerte még a „Falu jegyzőjében” oly classikus vonásokkal ecsetelt börtönök divatoztak, akkor Nógrád megye táblabiráinak, a magánrendszerre alapított börtön-épitése tárgyában hozott határozata előtt, meg kell hajolnunk. Felépitése után a börtönben a hallgatórendszer követtetett. A hallgatás ellenőrzése czéljából az örök botozokban jártak, hogy a fogoly ne tudja azt, mikor halad el a napos őr zárkája előtt, hogy igy a hallgatást jobban ellenőrizze. Néhány év lefolyása után e rendszerrel felhagytak, mert a magány folytán, a foglyok nagy számán, az örülés symptómái jelentkeztek. Mielőtt a börtönt az állam a megyétől átvette volna, a hallgató rendszer már régen megszűnt. A megye a filadelfiai rendszert követte. Becsukták a rabot zárkájába s ott töltötte ki büntetésének egész idejét, tétlenségben, tekintet nélkül az évek számára.
Az intézet jelenleg: a) börtöne a balassa-gyarmati kir. törvényszéknek; b) fogháza a balassa-gyarmati kir. járásbíróságnak, és c) kerületi börtön, más törvényszékek éltal elitélt s a kir. főügyész rendelete folytán ide szállított rabok részére.
Alakjára nézve egy kor (pavillon) alakú hat emeletes épület; négy befelé szögellö udvarral, 168 zárkával, melyek mindegyike egészen világos; felszerelve 300 személyre, benne a börtönőrség laktanyája 26 börtönőrrel, a kórház, 24 beteg ágygyal; s egy kápolna. A börtönt egy tágas kőfallal bekerített udvari övezi, melyben a rabok kiszabott sétájukat végzik. Az udvarban a fogház-felügyelő természetbeni lakása; egy különálló egyemeletes nagy épület, szabómunka termekkel, az első börtönmester természetbeni lakása, börtön-iroda, konyha, mosókonyha, halottas kamara; külön egy faragó-műhely, végre az asztalos rabok számára egy külön álló épület.
A börtön népessége, az elmúlt 1878. évben 456 férfi, 20 nő, összesen 476 egyén. — A közegészségi viszonyok elég kedvezők, mert mig az ápolási napok összes száma 4072-öt tesz, addig ezen számhoz képest a mult évben csak 3 egyén halt meg. E számadat, tekintve a foglyok tekintélyes számát, az egészségi viszonyok előnyös voltát igazolja.
A börtön kiadásai, még pedig az élelmezési költség 12,833 frt 26 krra, minden egyéb kiadás 9949 frt 26 krra, összesen 22,782 frt 49 krra rugott. Egy fogoly napi élelmezése 26 krban van megállapítva. — A munkakeresmény az elmult évben, még pedig a rabok illetménye és a kiadás 1542 frt 78 kr., az államjutaléka 3547 frt 69 kr., összesen 5090 frt 47 kr., mely összeg, rabmunka keresmény czíme alatt az állampénztárba szolgáltatott.
A rabok foglalkozását, túlnyomólag a szabó-munka képezi. A cs. kir. közös hadsereg és a m. kir. honvédség számára az elmúlt évben 19,912 nadrág, 3672 zubbony, 8324 ujjas mellény, 1194 fegyverkabát (Waffenrock) készült. A szabó-munkával foglalkozók legnagyobb száma 132, a legkisebb 82. A házi munka mellett asztalos mesterséget (butor, mű- és épitkezési munkát) csak 17—25 rab végezett.
Egy futó tekintet a balassa-gyarmati kir. ügyészségnél készült táblázatokra meggyőz arról, hogy a foglyok több mint 3/4-de, a földmívelő osztályhoz tartozik. A balassa-gyarmati királyi törvényszék által 1878. évben elitélt 255 egyén közül, foglalkozására nézve, 115 földmíves és 87 szintén földmíveléssel foglalkozó napszámos.
A fogoly alapos javitásának soha szem elöl nem téveszthető czélja mellett, mi más czélja van a foglalatosságnak? Nézetem szerint két főczélja van, hogy tanulja a munkát, és hogy azon munka oly kereset forrást helyezzen kilátásba a fogoly számára, hogy létét biztositva, a bűnismétlés oka tőle elvonassék.
Ezen ténykörülmények és elvek szem előtt tartása mellett, egy iparággal és par excellence a szabó-munkával való foglalkoztatást üzni 255 elitélt mellett 132 egyénnel, tehát több mint felével, — helyeselni alig lehet.
Ezen rendszer első sorban való megszüntetését közegészségügyi tekintetek követelik. Mint a fent elősorolt számadatok is igazolják, az elitélt raboknak nagy többsége, a földmívelő osztályhoz tartozik, igen természetes tehát, hogy a szabó-munkások többsége is ezen foglalkozási ágból van összeállítva. Az pedig már tapasztaltatott, hogy ezen foglalkozás mellett, az elitéltek szemei meggyöngülnek. E tapasztalat, az arra hivatott valódi szakértők, az orvosok által alapokaira visszavezetve még nincs ugyan, de talán nem hibázunk, ha ezen okot, a földmívelő rabnak szabad lábon és a börtön falain belől való ellentétes foglalkozásában keressük. — Ugyanis a földmíves rendesen kint dolgozik a szabadban. Látó szerveit egymástól távol eső tárgyak foglalkoztatják, ennek következtében a szem, a messze való látáshoz szokik. A szabó-munka ellenben oly foglalkozás, mely a készülő ruhadarabnak közelről való szemléletét teszi szükségessé. Ezen foglalkozás a szem idegeinek működését, a legkisebb távolságra összpontosítván , egyszersmind azt kivánja, hogy a látó szervek mereven egy közeli tárgyra függesztessenek. A börtön falain belül üzött eme foglalkozás azután csakhamar megerőlteti, a messze látáshoz szokott rab szemét, minek következménye az, hogy nem egy romlott szemekkel hagyja el börtönét.
De nem lehet helyeselni ezen foglalkozási ágat azért sem, mert ezen iparág, a rab kiszabadulta után, nem helyez kilátásba számára oly kereset módot, hogy a vagyon elleni büntettek valamelyikének ismétlésétől elvonassék; mert nagyobb része e bűntett miatt van fenyitve.
Ha a földmívelő a börtönből kiszabadul, ismét csak földmívelő lesz. Hol van arra példa, hogy akármelyik — bármily jelesen is kitanulta a szabómesterséget — ha kiszabadult, szabósággal foglalkozott volna? Hol az a tőke, mely ily mesterséghez kell, hogy befektettessék; hiszen az előttem fekvő számadatok ismét azt tanisitják, hogy a 255 elitélt rab közöl, 115 teljesen vagyontalan és 106 kevés vagyonnal biró?
De ettől eltekintve épen ezen mesterség az, mely rövid idő alatt el nem sajátitható, s melyet elsajátitani a nehéz fizikai foglalkozáshoz szokott rabnak, kétszerte nehezebb. Minthogy pedig az elitélt 255 számból, 205, tehát ismét a túlnyomó szám 1 évnél rövidebb időre van itélve, hogy foglalkozásuk haszonnal járjon, a munkálkodást specializálni kell, mert a szabómesterséget egy év alatt megtanulni egészen nem lehet. Igy van az azután, hogy némely rab, fogságának egész tartama alatt, csak gombokat varr, egy másik csak zsinóroz, egy harmadik gomblyukakat vág, azokat szegi és igy tovább. Ennek a következménye az, hogy egyik megtanul kitűnően gomblyukakat szegélyezni, gombot varrni, vagy zsinórozni; de távol van attól, hogy kitanulta volna a szabómesterséget, s hogy mint szabó alkalmazható volna.”
