Az Alkotmánybíróság májusi határozataiban többek közt a pótmagánvádló jogorvoslati jogát, a kisajátítási kártalanítást, a műemléki érték fogalmát, továbbá a felek perbeli esélyegyenlőségének, a hirdetményi kézbesítésnek, a perköltségnek és a tárgyalás nyilvánosságának szabályait vette górcső alá.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének májusi határozatai
A pótmagánvádló jogorvoslati joga – 11/2017. (V. 26.) AB határozat
Az Ab május 23-án megállapította, hogy a Pécsi Ítélőtábla Bhar.I.15/2015/3. számú végzése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogot, ezért azt megsemmisítette. A testület azt is megállapította, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 56. § (4) bekezdése és a 367/A. § (1) bekezdésének c) pontja együttes alkalmazása során az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséből, a jogorvoslathoz való jogból eredő alkotmányos követelmény, hogy a pótmagánvádló a fellebbezési jogát a pótmagánvádas eljárás tárgyalási szakaszában is kizárólag a szabályszerű meghatalmazással rendelkező jogi képviselője útján gyakorolhatja. A bíróságnak a jogorvoslati nyilatkozat megtételére abban az esetben is a pótmagánvádló jogi képviselőjét kell felhívnia, ha a pótmagánvádló a tárgyaláson jelen van. Az ügy háttere: az indítványozó vádat emelt közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt. A Szekszárdi Járásbíróság megállapította a vádlott bűnösségét, a Szekszárdi Törvényszék viszont felmentette. A pótmagánvádló jogi képviselője fellebbezést jelentett be, majd a bíróság elnöke nyilatkoztatta a pótmagánvádlót, aki nyilatkozata szerint az ítéletet tudomásul vette. A Pécsi Ítélőtábla szerint a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a pótmagánvádló jogi képviselője által bejelentett fellebbezést mint nem jogosulttól származót elutasítja. (Előadó: Szívós Mária)
A kisajátítási kártalanítás összege – 3119/2017. (V. 30.) AB határozat
Az Ab május 23-án elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.055/2015/6. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a kormányhivatal kártalanítás fejében kisajátította az indítványozó ingatlanának egy részét, aki keresettel kérte a visszamaradó terület kisajátítását és a kártalanítási összeg felemelését. A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítélete elleni felülvizsgálati kérelmet a Kúria nem találta megalapozottnak. Az Ab osztotta a Kúria álláspontját. A testület leszögezte: az indítványozó önmagában azzal, hogy szerinte a megítélt kisajátítási kártalanítás összege nem tekinthető teljesnek, az Alaptörvény XIII. cikkével összefüggésben nem vetett fel olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó párhuzamos indokolást, Juhász Imre, Dienes-Oehm Egon, Stumpf István és Szívós Mária különvéleményt csatolt. A különvéleményt megfogalmazók szerint a támadott ítéletet meg kellett volna semmisíteni. (Előadó: Pokol Béla)
A hirdetményi kézbesítés szabályai – 10/2017. (V. 5.) AB határozat
Az Ab május 2-án alaptörvény-ellenesnek találta és megsemmisítette a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.Kpk.50.469/2012/9. számú végzését. A testület megállapította: az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdéséből folyó alkotmányos követelmény, hogy ugyanabban a közigazgatási hatósági eljárásban a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 29. § (4) bekezdés b) pontja szerinti, az eljárás megindulásáról szóló értesítés-mellőzési indokot, és a 80. § (1) bekezdés d) pontja szerinti hirdetményi úton történő közlést ismert ügyfelek esetében együttesen nem lehet alkalmazni. A végzéssel érintett ügy egy utólagos vezetékjog bejegyzésére irányuló földhivatali eljárás alapján indult. Az indítványozók szerint a hirdetményi kézbesítéskor megsértették a Ket. előírásait, mivel a hatóság nem egyénileg bírálta el, hogy a postai kézbesítés előre eredménytelennek mutatkozik-e. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét látták abban is, hogy az elsőfokú eljárás megindításáról nem kaptak értesítést, abban ügyfélként nem vehettek részt, továbbá jogorvoslathoz való jogukat is csak formálisan gyakorolhatták. Az Ab szerint a vizsgált bírói döntés sértette a tisztességes eljáráshoz való jogot, hiszen önmagában az ügyfelek jelentős, nagy száma miatt, illetve célszerűségi és gazdaságossági okok folytán a kézbesítést eleve eredménytelennek vélte, függetlenül attól, hogy az ügyfél rendelkezik-e olyan lakcímmel, amelyen sikeresen értesíthető lett volna. A határozathoz Salamon László különvéleményt csatolt, mert nem értett egyet az alkotmányos követelmény megállapításával. (Előadó: Szalay Péter)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának májusi határozatai
A réti széna betakarítása – 3120/2017. (V. 30.) AB határozat
Az Ab tanácsa május 23-án elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 82. § (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszokat. Az ügy háttere: az indítványozó és egy nonprofit gazdasági társaság vállalkozási szerződést kötött a társaság által használt kaszáló területén réti széna betakarítására. A hatáskörrel rendelkező hatóság szerint a társaság közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzésével kötötte meg a szerződéseket, majd kereseteket indított a társaság és az indítványozó ellen. Mindhárom bírói ítélet megállapította a vállalkozási szerződések érvénytelenségét, és bírságot szabtak ki a társasággal szemben. Az érintett perekben kizárólag az indítványozót kötelezték a le nem rótt illeték megfizetésére, mivel a gazdasági társaságot teljes személyes illetékmentesség illette meg. A testület nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az Ab szerint a perköltség szabályozása csak akkor hozható kapcsolatba a tisztességes eljáráshoz való joggal, ha valamely személyi kör számára a bírói út igénybevétele a költségviselési szabályok miatt lehetetlenné válik. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)
A felek perbeli esélyegyenlősége – 3101/2017. (V. 8.) AB határozat
Az Ab tanácsa május 2-án elutasította a Kúria Pfv.I.20.988/2015/8. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy hátterét egy ingatlan tulajdonjoga képezte, amelyre a per felperesei az indítványozóval és volt feleségével, mint alperesekkel szemben adásvétel, illetve elbirtoklás jogcímen igényt támasztottak. Az elsőfokú bíróság a felperesek elbirtoklásra alapított tulajdoni igényének helyt adott. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elbirtoklással kapcsolatos érdemi részét helyben hagyta. A Kúria a másodfokú jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indítványozó szerint az elsőfokú eljárás egyoldalú volt a felperesek javára, noha a tisztességes eljáráshoz való jogban benne értendő a felek perbeli esélyegyenlősége. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt, mert az indítványozó nem volt elzárva attól, hogy védekezése jogi és ténybeli alapját részletesen kifejtse, ezt azonban sem írásban, sem a tárgyaláson jelen levő jogi képviselő útján szóban nem tette meg. A határozathoz Dienes-Oehm Egon különvéleményt csatolt, mert szerinte az indítványt nem elutasítani, hanem visszautasítani kellett volna. (Előadó: Salamon László)
A tárgyalás nyilvánossága – 3102/2017. (V. 8.) AB határozat
Az Ab tanácsa május 2-án elutasította a Kúria Mfv.II.10.148/2015/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó alperes munkaviszonyát a felperes gazdasági társaság rendkívüli felmondással megszüntette. Az intézkedés jogellenességének megállapítása iránt az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyet azonban a bíróság első- és másodfokon elutasított, megállapítva az indítványozó vétkes kötelezettségszegését. Ezután a gazdasági társaság kártérítésre vonatkozó keresetet nyújtott be, mert az indítványozó vezető állású munkavállalóként az ügyvezetői tevékenységéhez kötődően kárt okozott. A kártérítési ügy felülvizsgálati kérelem nyomán a Kúriához került, ahol az eljáró tanács a felperes kezdeményezésére elrendelte a felülvizsgálati ügy zárt tárgyaláson való elbírálását. Az indítványozó szerint a tárgyalás nyilvánosságának épp az az értelme, hogy megvédje a feleket a nyilvánosság kontrollja nélkül lefolytatásra kerülő „titkos” eljárásoktól. Az Ab nem találta megalapozottnak a panaszt, mert a zárt tárgyalás elrendelésének kérdésében a bíró belátására utalt döntési lehetőségről van szó. A nyilvánosság kizárására vonatkozó rendelkezéseken alapuló kúriai döntés önmagában nem tette tisztességtelenné sem a felülvizsgálati, sem az azt megelőző kétszintű bírósági eljárást. (Előadó: Szalay Péter)
Egy iraki állampolgár személyazonossága – 3103/2017. (V. 8.) AB határozat
Az Ab tanácsa május 2-án elutasította a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet 10. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és általános, valamint a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 9.K.27.306/2016 szám alatt folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. Az ügy háttere: a Pest Megyei Kormányhivatal Gödöllői Járási Hivatala elutasította egy iraki állampolgár (későbbi felperes) személyazonosító igazolvány kiadására irányuló kérelmét. A Pest Megyei Kormányhivatal jogerős határozatával az elsőfokú határozatot helyben hagyta, majd a jogerős közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt peres eljárás indult. Az indítványozó bíró szerint azzal, hogy a felperes nyilvántartási jogcíme bevándorolt külföldiről szabad mozgás és tartózkodás jogára változott, megfosztották attól a jogától, hogy személyazonosságát igazolni tudja. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak, mert a támadott jogszabályi előírás és a felhívott alaptörvényi rendelkezések között nincs összefüggés. A testület szerint nem zárható ki, hogy a felperes vonatkozásában lehettek olyan speciális körülmények, amelyek valamilyen okból mégis kizárták a Magyarország által elismert menekültstátusz megszerzését, azonban ezekre az indítvány nem tért ki. (Előadó: Szabó Marcel)
A műemléki érték fogalma – 3104/2017. (V. 8.) AB határozat
Az Ab tanácsa május 2-án elutasította a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. § 17. pontja, továbbá a régészeti lelőhely és a műemléki érték nyilvántartásának és védetté nyilvánításának, valamint a régészeti lelőhely és a lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 13/2015. (III. 11.) MvM. rendelet 2. számú melléklet 6-7. pontjai alaptörvény-ellenessége megállapítására és konkrét ügyben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezéseket. Az ügy háttere: a perbeli felperes tulajdonában álló, a Csepeli Papírgyár területén lévő épületegyüttest a perbeli alperes örökségvédelmi központ közhiteles hatósági nyilvántartásba vette. A másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A perbeli felperes kerestében a határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Az eljáró bíró osztotta az álláspontját, mondván, a „műemléki érték” fogalom alapján vizsgálandó szempontokat a jogszabályi rendelkezések nem tartalmazták a határozatok meghozatalának idején. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a nemzet közös örökségének alkotmányos védelmére alapított fenntarthatóság követelménye az alkotmányfejlődés olyan eredményeként jelenik meg az Alaptörvényben, amely új alkotmányos értékként az alapvető jogokat és egyéb alkotmányos értékeket is új fejlődési perspektívába helyezheti. A műemléki érték fogalmát az Ab olyan jellegű normaelemnek tekinti, amely alkalmas az értékkiválasztásra, másrészt lehetővé teszi a tárgy műemléki körbe vonását. (Előadó: Szabó Marcel)
