Az Alkotmánybíróság nem találta alaptörvény-ellenesnek az ún. kettős juttatás tilalmát: az állam alkotmányosan függesztette fel 2013-ban az öregségi nyugdíjban részesülő, de ezzel párhuzamosan állami szolgálatban álló személyek (bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak) nyugdíjának folyósítását.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének októberi határozatai
Az ún. kettős juttatás tilalma – 29/2017. (X. 31.) AB határozat
Az Ab október 16-án elutasította a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. §-a, valamint 102/J. §-a ellen irányuló indítványokat. Az ügy háttere: az öregségi nyugdíjban részesülő, de ezzel párhuzamosan állami szolgálatban álló személyek – köztük a kormánytisztviselők, köztisztviselők, bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak – nyugdíjának folyósítását 2013. július 1-jétől törvénymódosítással felfüggesztették. Az alapvető jogok biztosa indítványában utalt arra, hogy 2013 elejétől számtalan panasz érkezett a hivatalához, amelyben az érintettek az ún. kettős juttatás (öregségi nyugdíj és munkabér együttes fizetése) tilalmát kifogásolták. Az ombudsman mellett több bíró és érintett magánszemély is kezdeményezte a vitatott rendelkezések megsemmisítését. Az Ab azonban nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszokat. A határozat indokolása szerint a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos mindenkori szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie a közérdek és a nyugdíj-jogosult személy alapvető jogainak védelme között. Az állam mint munkáltató helyzete nem azonos a magángazdaság munkáltatóival, így nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába az, hogy egyes állami szolgálatban álló személyek foglalkoztatásuk ideje alatt nem kapnak nyugdíjat. A határozathoz Szalay Péter párhuzamos indokolást csatolt, Stumpf István különvéleménye szerint pedig a támadott rendelkezéseket meg kellett volna semmisíteni. (Előadó: Varga Zs. András)
Védett földrészletek – 28/2017 (X. 25.) AB határozat
Az Ab október 17-én, nyilvános teljes ülésen kihirdetett határozatában – hivatalból eljárva – megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a védett természeti területnek nem minősülő Natura 2000 földrészletek megfelelő értékesítése és hasznosítása természetvédelmi szempontjainak érvényesítését szolgáló biztosítékokat nem alakította ki. A testület ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2018. június 30-ig tegyen eleget. Ötvenkét országgyűlési képviselő a Natura 2000 földek értékesítésére vonatkozó szabályok megsemmisítését kérte az Ab-től, mert szerintük ezek a földterületek természetvédelmi értékei kevésbé őrizhetőek meg, ha magántulajdonba kerülnek. Az Ab a megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította, ugyanakkor viszont megállapította: jelenleg nem létezik garanciális szabály arra, hogy az ország területének mintegy 22 százalékát kitevő Natura 2000 területek értékesítési folyamatában a környezet- és természetvédelmi szempontokat figyelembe vegyék. Az Ab közleményében kiemelte, hogy fennállása óta most először vizsgálta átfogóan a hazai állat- és növényvilág, biológiai sokféleség megőrzésének jogi követelményeit. Balsai István és Dienes Oehm-Egon különvéleményükben a jelenlegi természetvédelemi garanciák mellett érveltek. (Előadó: Szabó Marcel)
A Földalapból származó bevételek hasznosítása – 27/2017 (X. 25.) AB határozat
Az Ab október 17-én, nyilvános teljes ülésen kihirdetett határozatában megállapította: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvénynek a 2016. évi CVII. törvény 1. §-ával megállapított módosításával egyidejűleg nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, amely biztosítaná a Nemzeti Földalap sarkalatos szabályokkal védett vagyonának hosszú távú megőrzését. A testület ezért felhívta a parlamentet, hogy jogalkotási feladatának 2018. május 31-ig tegyen eleget. Az ügyben az országgyűlési képviselők több mint egynegyede fordult az Ab-hoz. Az alkotmánybírák a „Földet a gazdáknak!” programot lezáró törvényt nem találták alaptörvény-ellenesnek, de azt észlelték, hogy nem tartalmaz szabályt arra, hogy a Földalapba tartozó földrészletek hasznosításából származó bevételek milyen mértékben fordíthatók az államadósság csökkentésére. A határozathoz Salamon László és Szabó Marcel párhuzamos indokolást, míg öt alkotmánybíró különvéleményt csatolt. Balsai István és Dienes-Oehm Egon a mulasztás megállapításával sem értett egyet, míg Czine Ágnes és Hörcherné Marosi Ildikó az indítvány elutasításával. Stumpf István pedig a határozat egészével szemben fogalmazott meg kifogásokat. (Előadó: Varga Zs. András)
Jár az állami megváltás – 24/2017. (X. 10.) Ab határozat
Az Ab október 3-án megállapította: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 34. § (3) bekezdése hatályba lépésével egyidejűleg nem gondoskodott olyan szabály megalkotásáról, ami a végintézkedésen alapuló tulajdonszerzés jóváhagyásának megtagadása esetére, amennyiben a törvényes öröklés rendjén az állam öröklése áll be, a végrendeleti örökös javára megváltást állapít meg. Az Ab ezért felhívta a parlamentet, hogy jogalkotási feladatának 2017. december 31-ig tegyen eleget. A testület megsemmisítette a 34. § (3) bekezdésének utolsó mondatát is, amely előírta, hogy a panaszos javára szóló végrendeleti rendelkezést érvénytelennek kell tekinteni. Az ügy hátterében az állt, hogy jelenleg a végrendeleti örökös nem kap megváltást az államtól, ha a neki szánt földet azért nem szerzi meg, mert a hatóság – a földszerzési korlátok alapján – ennek jóváhagyását megtagadta. Az Ab elismerte, hogy közérdekből korlátozható ugyan az öröklési jog, de a földtulajdont emiatt nem szerző végrendeleti örökös kompenzálásáról gondoskodnia kell a jogalkotónak. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást csatolt. Czine Ágnes különvéleménye szerint szükséges lett volna kidolgozni az örökléshez való jog önálló alkotmányos tartalmát, egyértelműen szétválasztva a tulajdonhoz és az örökléshez való jogot. Salamon László különvéleményében leírta, hogy a kompenzációt abban az esetben is biztosítani kellene, ha más törvényes örökös öröklése következtében nem az állam örökölne. Stumpf István különvéleményében, amihez Dienes-Oehm Egon is csatlakozott, rámutatott: az Ab-t az különbözteti meg a késő kádár-kori Alkotmányjogi Tanácstól, hogy az eljárása során megállapított jogsérelmet lehetőleg teljes körűen orvosolja, ahelyett, hogy pusztán szignalizálná az alkotmányellenességet, és annak elhárítását az alkotmányellenes szabályt megalkotó szervre bízná. (Előadó: Varga Zs. András)
Vízvezetési szolgalom fennállása – 23/2017. (X. 10.) Ab határozat
Az Ab október 3-án megállapította, hogy a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény 80. § (3) bekezdés „megállapítása, vagy annak” szövegrésze – az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése által biztosított tulajdonhoz való jog sérelme okán – alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A megsemmisített szövegrész nem alkalmazható a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 7.K.27.025/2017/15. szám alatt folyamatban levő ügyben, valamint a folyamatban levő más ügyekben. Az ügy háttere: a helyi önkormányzat kérelmet nyújtott be az illetékes elsőfokú vízügyi hatósághoz, amelyben a leendő felperes tulajdonában álló ingatlanra vonatkozóan vízvezetési szolgalom fennállásának megállapítását kérte. A közigazgatási eljárást követően az eljáró bíró az alkotmánybírákhoz fordult. Az Ab megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a szolgalmi jog utólagos megállapítása azt is jelenti, hogy az ingatlan tulajdonosa feltehetőleg nem volt tudatában annak, hogy tulajdona alatt olyan létesítmény húzódik, amely más javára használati jogot eredményez. (Előadó: Pokol Béla)
A visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalma – 3278/2017. (XI. 2.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság október 16-án elutasította a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény 50/A. §-a, valamint 110/A. §-a elleni bírói kezdeményezéseket. Az Ab megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések a hatálybalépésük előtt már létrejött tartós jogviszonyokra irányadó szabályokat tartalmaznak, amikor lehetővé teszik azt, hogy a legalább 10 éves haszonbérleti szerződés esetében a szerződéskötést követő 5 év elteltével a szerződő felek bármelyike kezdeményezheti a haszonbérleti szerződés módosítását a haszonbérleti díjnak a helyben szokásos piaci haszonbérleti díjra való módosítása érdekében. A kifogásolt törvényi rendelkezések ugyanakkor a kihirdetésüket megelőző időre nem állapítanak meg új kötelezettséget, és nem nyilvánítanak valamely magatartást jogellenessé. A határozathoz Czine Ágnes és Stumpf István különvéleményt csatolt, mert álláspontjuk szerint a vizsgált szabályozás a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmába ütközik. (Előadó: Sulyok Tamás)
Az ítélet indokolása – 3277/2017. (XI. 2.) AB határozat
Az Ab október 16-án elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.22.280/2013/10/I. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a végrehajtó által készített felosztási tervet a Pesti Központi Kerületi Bíróság jóváhagyta, bár az indítványozó követelése abban nem szerepelt. Az indítványozó ez ellen kifogással élt, melynek nyomán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A bírósági végrehajtó új felosztási tervet készített, melyben már szerepelt az indítványozó követelése is, de ez alapján a költségek kiegyenlítése után fennmaradó összeg a másik végrehajtást kérőt illette meg. Az indítványozó a bírósági eljárásokat követően alkotmányjogi panasszal élt, mert szerinte a másodfokú bíróság az ítéletét a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sértő módon nem indokolta meg. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert noha a másodfokú bíróság nem tért ki ítélete indokolásában a felek összes felvetésére, ugyanakkor a rendelkező részben megfogalmazott, keresetet elutasító döntésének indokát adta azzal, hogy az indítványozó által állított kár és az alperes magatartása között eleve nem állt fenn kárkötelemhez vezető okozati összefüggés. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)
Korhatár előtti ellátás – 3238/2017. (X. 10.) AB határozat
Az Ab október 3-án elutasította társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2010. január 1. és 2012. december 31. napja között hatályos 13. §-a, valamint a Kúria Mfv.III.10.045/2016/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság az indítványozó részére korhatár előtti ellátást állapított meg. Az igénybejelentés időpontjában az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséhez 82 nap hiányzott, és a korhatárt azelőtt elérte, hogy az elsőfokú társadalombiztosítási szerv a határozatot meghozta volna. Az indítványozó keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, majd ennek – részbeni – sikertelenségét követően felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, amely azt elutasította. Az Ab az alkotmányjogi panaszt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az állami nyugdíjalapba történő befizetések és az onnan kapott ellátások számszakilag azért sem vethetők össze egymással, mert az állami nyugdíjrendszer változó struktúra, amelyben időről időre eltérő mértékű fizetési kötelezettségeket kell teljesíteniük a biztosítottaknak és a foglalkoztatóknak, továbbá társadalmi és nemzetgazdasági szintű kockázatok halmozódnak benne. A határozathoz Dienes-Oehm Egon és Juhász Imre párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának októberi határozatai
Földterület mezőgazdasági célú hasznosítása – IV/1599/2016.
Az Ab tanácsa október 17-én elutasította a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.27.293/2014/3. sorszámú ítélete és a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.342/2016/4. sorszámú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó adásvételi szerződéssel termőföld ingatlanok tulajdonosa lett. Az adóhatóság a felperes terhére 0 Ft visszterhes vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettséget állapított meg, azonban a szabályok szerint a vagyonszerzőnek az egyébként járó illeték kétszeresét kell megfizetnie, ha a termőföldet öt év eltelte előtt elidegeníti, azon vagyoni értékű jogot alapít, vagy nem mezőgazdasági célra hasznosítja azt. Az adóhatóság az öt éves határidő letelte után a felperest több mint 16 millió forint illeték megfizetésére kötelezte, mert az indítványozó haszonbérbe adta ingatlanait. Több lépcsős eljárás után a bíróság is hasonló következtetésre jutott. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az ügyben alkalmazott törvény elbíráláskor hatályos szövegváltozata – a hatályos szöveggel ellentétben – nem határozta meg, hogy mit kell érteni „a termőföldet mezőgazdasági célra hasznosítja” szövegrész alatt. Ennek meghatározása a jogalkalmazó szervek, végső soron a rendes bíróság feladata. A Kúria a kifogásolt döntésében kimondta, hogy a bérbeadás azért nem tekinthető a földterület mezőgazdasági célú hasznosításának, mert a jogszabály ezt a tevékenységet a tulajdonszerzőtől várja el. Ez a jogértelmezés kétségtelenül szűkíti a jogalanyok körét, de nem ellentétes az Alaptörvénnyel. (Előadó: Varga Zs. András)
Alkotmányos követelmény érvényesítésének időbelisége – 25/2017 (X. 25.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 10-én elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 606/B. § (1) bekezdés b) és c) pontja elleni bírói kezdeményezéseket. Az Ab korábban alkotmányos követelményként kimondta, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában, így akár a nyomozás során bíróként járt el. A jogalkotó 2017-ben módosította a törvényt, és időbeli korlátot állított a rendelkezés alkalmazására. Mindezek nyomán kérdésessé vált az alkotmányos követelmény érvényesítésének időbelisége. A bírói kezdeményezések szerint a jogalkotó olyan átmeneti rendelkezéseket hozott, amelyek ütköznek a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos alapjogokkal, továbbá sértik a törvény előtti egyenlőség alkotmányos elvét. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványokat, mert nincs lehetősége arra, hogy hivatalból egyenként megvizsgálja a bíróságok előtt folyamatban lévő azon ügyeket, amelyekben felmerül az alkotmányos követelmény érvényesítése. Ez az eljáró bíróságok feladata. A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Varga Zs. András)
Termőföld elbirtoklása – 3242/2017. (X. 10.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 3-án elutasította a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 33. § (4) bekezdése, valamint a 70. § (7) bekezdése elleni bírói kezdeményezést. Az ügy háttere: a bíróság előtt termőföldnek minősülő ingatlan egy része elbirtoklásának megállapítása iránt van per folyamatban. A per felperese jogi személy, amely az elbirtoklás bekövetkezésének időpontjaként a törvény hatályba lépése előtti időpontot jelölt meg. Az alperes ingatlanának egy része a felperes birtokában van a törvényi elbirtoklási időtartamot meghaladó idő óta. A felperes vélelmezetten a régi jogszabályok hatálya alatt elbirtokolta az érintett földterületet, erre ugyanakkor csak a földforgalmi törvény hatályba lépését követően derült fény. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint a szabályozás korlátozza a megszerzett tulajdon védelmét, de azt közérdekből, a jövőre nézve és kellő felkészülési idővel teszi. A határozathoz Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Varga Zs. András)
A szomszédos telek tulajdonosának jogai – 3241/2017. (X. 10.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 3-án megállapította, hogy a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.Kpk.30.026/2017/7. számú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó az elsőfokú közigazgatási szervhez benyújtott kérelmében egy ingatlan telekalakításával kapcsolatban ügyfélkénti bevonását kérte arra hivatkozással, hogy ő a telekalakítással érintett ingatlannal közvetlenül telekhatáros ingatlan tulajdonosa. A közigazgatási és bírósági eljárás után az indítványozó az alkotmánybírákhoz fordult, mert a jogerős bírósági végzés sérti a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A telekalakítással érintett telek átrendezése járhat ugyanis olyan változásokkal, amelyek önmagukban hatással lehetnek a szomszédos telekre, ezért alkotmányosan indokolt biztosítani a szomszédos telek tulajdonosának a jogát arra, hogy ügyfélként részt vehessen a telekalakítási eljárásban. (Előadó: Pokol Béla)
Közterhek megfizetése közérdek – 3264/2017. (X. 19.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 10-én elutasította a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 2013. január 1. és 2014. december 31. között hatályos 43. § (4) bekezdése elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó tíz évi időtartamra haszonélvezeti jogot alapító szerződést kötött egy alapítvánnyal. A felek utóbb felbontották a szerződést, a haszonélvezeti jogot a földhivatal törölte. Miután a haszonélvezeti jog fennállása alatti adókötelezettségeinek az alapítvány nem tett eleget, a jegyző határozatban kötelezte az indítványozót az adó megfizetésére. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert a közterhek megfizetése alkotmányosan indokolható közérdek, amelyet a jogalkotó alapvető jogot nem sértve kikényszeríthet. (Előadó: Pokol Béla)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának októberi határozatai
Kamarai tag névjegyzékből törlése – 26/2017 (X. 25.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 10-én megállapította, hogy az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet 2016. december 31-ig hatályos 44. § (5) bekezdés i) pontja alaptörvény-ellenes volt, és az folyamatban lévő ügyekben nem alkalmazható. Az ügy háttere: az indítványozó a Zala Megyei Építész Kamara tagjaként energetikai tanúsítói jogosultsággal rendelkezett. Egy felülellenőrzés során az általa készített négy energetikai tanúsítvány kapcsán két kategóriányi eltérést állapítottak meg, ezért törölték a kamarai névjegyzékből és megtiltották az energetikai tanúsítói jogosultságának gyakorlását. A határozat ellen fellebbezett a Magyar Építész Kamarához, mert a szóban forgó energetikai tanúsítványokat egy kollégája segítségével készítette. A kamara a határozatot helybenhagyta, hivatkozva arra, hogy a 2016. december 31-ig hatályos jogszabályok nem biztosítottak eltérési lehetőséget. Az Ab megalapozottnak találta a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint a szankciórendszer azon eleme, mely a névjegyzékből történő automatikus törléssel három évre eltiltja az energetikai tanúsító tevékenység folytatásától a tanúsítót, a munkához és foglalkozás szabad megválasztásához való jog aránytalan korlátozásának tekinthető. (Előadó: Szabó Marcel)
Választottbírósági hatáskör kikötése – 3265/2017. (X. 19.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 10-én elutasította a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.226/2015/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó, mint megbízott és egy másik gazdasági társaság, mint megbízó szerződést kötöttek, amiben megállapodtak abban, hogy a vitás kérdések kapcsán a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Állandó Választottbírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Egy későbbi kiegészítő megállapodásban rögzítették, hogyha az indítványozó a kötelezettségeit határidőben nem teljesíti, a megbízó jogosult bírósághoz fordulni. Mivel a megállapodást az indítványozó nem teljesítette, ezért a megbízó keresetet nyújtott be a Választottbírósághoz, amelyben kérte az indítványozó kötelezését meghatározott pénzösszeg megfizetésére. A választottbírósági ítélettel szemben az indítványozó egészen a Kúriáig ment. Az Ab nem találta megalapozottnak a Kúria ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a választottbírósági hatáskör kikötése a felek önkéntes akarat-elhatározásán alapult, és nem merült fel olyan körülmény, amely az önkéntességet kétségbe vonta volna. (Előadó: Salamon László)
Elővásárlási jog kontra szerződési szabadság – 3244/2017. (X. 10.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 3-án elutasította a Kúria Pfv.VI.21.041/2011/12. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozók helyben lakó, mezőgazdasággal foglalkozó egyéni vállalkozók elővásárlási joguk megsértése miatt terjesztettek elő keresetet az alperesek ellen, akik összesen 570 hektár területű termőföld ingatlanaikat értékesítették egymás részére. Az indítványozókat a kérdéses ingatlanok tekintetében elővásárlási jog illette meg. Az eladók az ingatlanok tulajdonjogát együttesen, valamennyi ingatlanra kiterjedően kívánták értékesíteni, és kikötötték, hogy elővásárlási jog gyakorlása esetén a jogosultaknak az összes ingatlanra kell vételi nyilatkozatot tenni. A bíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy az eladók jogosultak voltak-e a szolgáltatás oszthatatlanságát kikötni. Több lépcsős eljárás után a Kúria az indítványozók ellenében döntött. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert az eljárt bíróságok a kijelölt alkotmányos értelmezési mozgástér keretein belül hozták meg ítéletüket, nem sértve az alkotmányos jogként elismert szerződési szabadságot. A határozathoz Dienes-Oehm Egon és Hörcherné Marosi Ildikó párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Szalay Péter)
Jogtalan eltulajdonítás iratbetekintés címén – 3243/2017. (X. 10.) AB határozat
Az Ab tanácsa október 3-án elutasította a Fővárosi Törvényszék 26.Bf.10.414/2016/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a Fővárosi Ítélőtábla elnöke feljelentést tett az indítványozó ellen közokirattal visszaélés vétsége, valamint magánokirattal visszaélés vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt. A bíróság az indítványozót bűnösnek mondta ki, és pénzbüntetésre ítélte. Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla Közigazgatási Kollégiumának Kezelőirodájában ügyvédi minőségében iratbetekintés címén jogtalanul eltulajdonított egy fellebbezést és egy végzést az ahhoz tartozó tértivevényekkel együtt. Az ügyvéd a nyomozás és a tárgyalás során is tagadta a bűncselekmény elkövetését. Panaszában sérelmezte, hogy a nyomozó hatóság a kihallgatáson még csak közokirattal visszaélés vétségének elkövetésével gyanúsította, hogy az elsőfokú bíróság az elsőfokú ítéletet kilenc hónapig nem foglalta írásba, továbbá hogy a bírósági végzés nem közokirat és az érkeztetett fellebbezés nem magánokirat. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az, hogy a nyomozó hatóság a kihallgatáson még csak közokirattal visszaélés vétségével gyanúsította az indítványozót, nem hozható összefüggésbe a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Az okirat jellegének értelmezése szakjogi kérdés, amiben az Ab-nak – mivel nem negyedfokú bíróság – nincs lehetősége állást foglalni. (Előadó: Salamon László)
