Mi tartozik a közéleti vita körébe? Alapjognak minősül-e az országgyűlési képviselő mentelmi joga? Megalapozza-e a remélt nyereség mértéke annak várományi jellegét? Van-e helye polgári engedetlenségnek az adóeljárásban? – Az alkotmánybírák legjelentősebb és legérdekesebb márciusi döntései.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének márciusi határozatai
A rokkantsági ellátás megállapítása – III/2146/2017
Az Ab március 27-én hozott határozatában megállapította: a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bekezdése 3. pontja második fordulata alkalmazása során az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdéséből és XIX. cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a havi átlagjövedelem számításának szabályát valamennyi olyan ellátásra jogosultra alkalmazni kell, aki a referencia-időszak kezdetét követően rendelkezik legalább 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulékfizetés alapját képező jövedelemmel. Emellett az Ab elutasította a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 1. § (2) bekezdés 3. pontja második fordulatának megsemmisítésére, továbbá a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 22.M.817/2017. számon folyamatban levő ügyben alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt. Az ügy háttere: a megváltozott munkaképességű a felperesnek Budapest Főváros Kormányhivatala rokkantsági ellátást állapított meg. A rokkantsági ellátás összegét arra tekintettel állapították meg, hogy a felperes sem a referencia időszakban, sem pedig a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző 180 napban nem rendelkezett 180 naptári napi, egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelemmel. A határozat ellen a felperes bírósághoz fordult, és az eljáró bíró osztotta a felperes álláspontját, miszerint a havi átlagjövedelemre vonatkozó meghatározás indokolatlanul tesz különbséget az ellátásra egyébként jogosultak között. Az Ab nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. Az állampolgárok az Alaptörvényben nevesített speciális élethelyzetek fennállása esetén is csak törvényben meghatározott mértékű támogatásra jogosultak. A testület szerint a támadott rendelkezésnek tulajdonítható olyan értelmezés is, amely nem teszi lehetővé a rokkantsági ellátás mértékének a havi átlagjövedelmen alapuló meghatározását azon személyi kör vonatkozásában, akik a referencia-időszak kezdetét követően, de nem közvetlenül az ellátásra vonatkozó igényük benyújtását megelőzően rendelkeznek 180 napi jövedelemmel, még nem teszi szükségessé annak megállapítását, hogy a rendelkezés sérti az Alaptörvényt. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Stumpf István párhuzamos indokolást csatolt. Czine Ágnes különvéleménye szerint a támadott rendelkezést meg kellett volna semmisíteni, míg Salamon László úgy vélekedett, hogy az Ab által elfogadott alkotmányos követelmény jogalkotásnak minősül. (Előadó bíró: Szabó Marcel)
Hiányos a fogyatékosság meghatározása – III/8/2018
Az Ab március 27-én hivatalból eljárva megállapította: az Országgyűlés az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésével összhangban álló jogalkotás megvalósítása során a XV. cikk (5) bekezdését sértő, mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta a közlekedőképességükben a mozgásszervi fogyatékosokkal azonos mértékben, de nem mozgásszervi betegségből eredően korlátozott személyek támogatását. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. december 31-ig tegyen eleget. A testület elutasította a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló 141/2000. (VIII. 9.) Korm. rendelet 1. § (5) bekezdés c) pontja ellen irányuló indítványt. Az ügy háttere: a Budapest Főváros Kormányhivatala, majd a felperes fellebbezése folytán az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Családtámogatási Főosztálya elutasította a felperes fogyatékossági támogatás megállapítása iránti kérelmét, mert egy szakvélemény szerint a felperes nem minősül súlyosan fogyatékosnak, mivel mozgásszervi károsodása miatt a jogszabályokban nevesített segédeszköz állandó használatára nem szorul. A felperes bírósághoz fordult, amely kérte az Ab-t, hogy állapítsa meg a szabályozás alaptörvény-ellenességét. Az Ab nem találta megalapozottnak a bírói kezdeményezést. A határozat indokolása szerint ugyanis nem minősíthető önkényesnek, hogy a jogalkotó a súlyos fogyatékossághoz, a nagyfokú fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodáshoz köti a fogyatékosság fogalmát. A testület azt is megállapította, hogy az indítványozó bíró által feltárt jogszabályi környezet valóban nincs összhangban az Alaptörvénnyel. Az összhang hiányát azonban nem a rendelet hatályos tartalma, hanem annak hiányossága okozza. A jogi szabályozásnak a fogyatékosság nyitott és befogadó meghatározását kell tartalmaznia, nem lehet teljesen kizárni a mozgásban fogyatékosnak minősülő személyek közül azokat, akiknél ez az állapot nem mozgásszervi, hanem más betegségből ered. A határozathoz Dienes-Oehm Egon, Pokol Béla és Stumpf István párhuzamos indokolást, míg Czine Ágnes és Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)
Czine Ágnes és Sulyok Tamás az Alkotmánybíróság teljes ülésén – Forrás: Alkotmánybíróság
Fegyvermester fegyvertartási engedélye – III/2210/2017
Az Ab március 27-én elutasította a lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 3/A. § (2) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására, valamint alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezést. Az ügy háttere: a bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az eljárt hatóságok jogszerűen tagadták-e meg a felperes fegyvertartási engedélyének kiadását. A fegyvermester foglalkozású felperest a bíróság jogerős ítéletével lőfegyverrel visszaélés büntette miatt 5 év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A jogerős bírósági ítélet a felperest előzetes mentesítésben részesítette, aki lőfegyver tartása iránti kérelmet nyújtott be a helyi rendőrkapitányságához. Az első fokon eljárt hatóság határozatával a felperes kérelmét elutasította, és megállapította, hogy nem adható fegyvertartási engedély a szándékos bűncselekmény miatt mentesítés beálltától számított 4. évig. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. A jogerős hatósági határozat bírósági felülvizsgálata iránt a felperes keresetet nyújtott be. Az indítványozó bíró szerint a fegyvertartási engedély megszerzéséhez szükséges várakozási idő szabályai kiüresítik a mentesítés jogintézményének tartalmát, mivel a bírói döntésen alapuló mentesség ellenére mégis szankciókat állapít meg a jogszabály. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A testület szerint szükségesnek tekinthető az a korlátozás, amely meghatározott bűncselekmények elkövetőit időlegesen kizárja a fegyverrel végezhető különböző tevékenységekhez szükséges hatósági engedélyek megszerzésére jogosultak köréből, még abban az esetben is, ha a korlátozás kihat az érintett foglalkozás szabad megválasztásához fűződő jogára. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)
A mentelmi jog felfüggesztése – 3093/2018. (III. 26.) AB határozat
Az Ab március 20-án elutasította a Kúria Kvk.IV.37.251/2018/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozót az országgyűlési választásokon független képviselőjelöltként vették nyilvántartásba, ezért mentelmi jog illette meg. A bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárás alapján azonban az indítványozó mentelmi jogát a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) felfüggesztette. Az indítványozó a határozat ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriánál, amely érdemi vizsgálat nélkül visszautasította azt. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett az Ab elé, mondván, kizárták a választójog gyakorlásából azáltal, hogy a mentelmi joga felfüggesztését követően őrizetbe vették. Az Ab határozatában hangsúlyozta: míg a választójog alapvető állampolgári jog, az országgyűlési képviselőt megillető mentelmi jog nem alapjog, hanem a tisztség zavartalan gyakorlásához kötődő garancia. A mentelmi jog a képviselőjelöltek vonatkozásában úgy értelmezhető, hogy az az országgyűlési választásokon a választói akarat zavartalan kinyilvánítását szolgálja. A mentelmi jog a képviselőjelöltek vonatkozásában a választójog gyakorlásának, a választások zavartalanságának a garanciája, és nem az érintett saját jogát befolyásoló kérdés. A mentelmi jog felfüggesztéséről szóló határozat ezért nem tekinthető olyan döntésnek, amely esetében önmagában a jogorvoslati lehetőség hiánya alaptörvény-ellenes helyzetet teremtene. A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Salamon László, Schanda Balázs, Stumpf István, Sulyok Tamás, Szalay Péter és Varga Zs. András párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának márciusi határozata
Közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése – IV/1544/2017
Az Ab tanácsa március 27-én elutasította a Kúria Pfv.IV.21.070/2016/7. számú ítélete, valamint a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.770/2015/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó jogelődje palackozott ásványvíz üzletláncok részére nagy tételben történő értékesítésével foglalkozott, az indítványozó jogelődje által alapított kft. pedig ivóvíz kutak hasznosításával kapcsolatos termelési tevékenységet folytatott. A megyei kormányhivatal a jogelőd és a kft. ásványvíz-palackozó üzemében tartott helyszíni ellenőrzés során megállapította, hogy a jogelőd által palackozott ásványvizekben – többek között – Escherichia coli baktérium található, így a hatóság a jogelőd palackozott ásványvizeinek forgalmazását megtiltotta. A kft. az első fokú határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, és a másodfokú hatóság új eljárás lefolytatását rendelte el. A megismételt első fokú eljárás megállapította, hogy a tényállás nem tisztázható, ezért megszüntette az eljárást. A kft. tájékoztatta a Vidékfejlesztési Minisztériumot, hogy a kft. nevének a jogsértő szervezetek közötti szerepeltetése a minisztérium honlapján sérti a kft. jó hírnevét. A minisztérium törölte a jogsértő szervezetek listájáról a kft-t, azonban a vonatkozó közleményt nem távolította el. A jogelőd és a kft. közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránti keresetet nyújtott be a törvényszékhez, kérve az érintett hatóságok kötelezését 627 millió forint megfizetésére. A törvényszék megállapította, hogy a jogelőd és a kft. keresetével érvényesített jog mindkét alperessel szemben fennáll. A másodfokú ítélet azonban a jogelőd és a kft. jogutódjaként eljáró indítványozó keresetét elutasította. A másodfokú döntéssel szemben az indítványozó felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a Kúria a jogerős másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. A Kúria döntésével szemben az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Az Ab nem találta megalapozottnak a panaszt, mert az indítványozó által remélt nyereség mértéke nem alapozza meg annak várományi jellegét, gazdasági szereplőként ugyanis az indítványozónak számolnia kellett az üzleti életben felmerülő kockázattal, így a veszteséggel is. (Előadó: Juhász Imre)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának márciusi határozatai
Véleménynyilvánítás a választási kampányban – IV/569/2018
Az Ab tanácsa elutasította a Kúria Kvk.IV.37.367/2018/2. számú elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó kifogást nyújtott be az illetékes választókerületi választási bizottsághoz. A kifogás szerint a Jobbik Magyarországért Mozgalom egy olyan plakátot helyezett ki Fót település utcáin, amelyen az indítványozó képmása és az a szöveg szerepelt, hogy „Az Ön képviselője; Tuzson Bence 2014 óta egyszer ejtette ki Fót nevét az Országgyűlésben”. Az indítványozó sérelmezte, hogy a plakáton olyan állítás szerepel, amely álláspontja szerint valótlan, mivel csak az utóbbi négy hónapban több alkalommal említette a választókerületéhez tartozó települést parlamenti felszólalásaiban. A választási bizottság helyt adott a kifogásnak. A döntéssel szemben egy magánszemély fellebbezést nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB), amely a helyi döntést megváltoztatta és a kifogást elutasította. Az NVB álláspontja szerint a kifogásolt állítás a közéleti vita körébe tartozik, és mint ilyen az országgyűlési képviselők általános választását érintő véleménynyilvánítás. Az indítványozó az NVB döntésével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amely az NVB határozatát helybenhagyta. Az indítványozó az Ab-hoz fordult, amely nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a sérelmezett kifejezés – a benne foglalt meghökkentő és túlzó állítás ellenére – összességében olyan véleménynek minősül, amely arra irányítja a figyelmet, hogy a jelölt mennyit foglalkozott az adott település ügyeivel. (Előadó: Schanda Balázs)
Szolgálati jogviszony megszüntetése – IV/1953/2017
Az Ab tanácsa március 27-én elutasította a Kúria Mfv.II.10.783/2016/4. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó hivatásos szolgálati jogviszonyban állt a megyei katasztrófavédelmi igazgatósággal. A tiszti beosztásához előírt főiskolai diplomát megszerezte, miután letette angol nyelvből a középfokú nyelvvizsgát. Az indítványozót az ügyészség gyanúsítottként hallgatta ki gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozójának kötelessége megszegésére irányuló vesztegetés bűntette és más bűncselekmény miatt, majd a vádemelést az időmúlásra tekintettel kétévi időtartamra elhalasztotta. Ennek indokolása szerint az indítványozó úgy szerzett angol középfokú szóbeli nyelvvizsga bizonyítványt, hogy pénzt fizetett érte. A katasztrófavédelmi szerv az indítványozó életvitelének soron kívüli ellenőrzését rendelte el, ennek nyomán a főigazgató parancsával az indítványozó szolgálati viszonyát megszüntette. A paranccsal szemben az indítványozó szolgálati panaszt terjesztett elő, amit a Belügyminisztérium határozatával elutasított. Az indítványozó munkaügyi bírósághoz fordult, majd a többlépcsős eljárást követően a felülvizsgálati kérelmet elbíráló Kúria rögzítette, hogy az eljárt bíróságok a megállapított tényállás alapján helytálló jogkövetkeztetést vontak le. Az indítványozó az Ab-hoz fordult, amely nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a nem kifogástalan életvitel a büntetőjogi felelősség megállapításával nincs közvetlen összefüggésben, hiszen nem a bűnösséghez kapcsolódó büntetőjogi fogalom: annak megállapítása független a vádelhalasztás kimenetelétől is. (Előadó: Szívós Mária)
A fogvatartott veszélyeztetettsége – 3096/2018. (III. 26.) AB határozat
Az Ab tanácsa március 20-án elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.173/2016/3/II. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó büntetés-végrehajtási intézetben töltötte szabadságvesztés büntetését, ahol – öngyilkossági kísérlete után – különleges biztonsági intézkedéseket adtak ki rá vonatkozóan. Ez alapján szuicid veszélyeztetettsége miatt nem maradhatott egyedül, napi tevékenységét 15 percenként ellenőrizték. Az indítványozónak az egyéni kezelés elrendelésével kapcsolatosan jogorvoslati lehetősége nem volt. Ez idő alatt vele szemben büntetőeljárás is volt folyamatban, amelynek során a bíróság engedélyezte laptop használatát a zárkában, amit azonban a büntetés-végrehajtási intézet nem tett lehetővé. Az indítványozó kártérítés iránti igényt terjesztett elő, amit a büntetés-végrehajtási intézet elutasított, ezért az indítványozó bírósághoz fordult. A Fővárosi Törvényszék arra kötelezte a büntetés-végrehajtási intézetet, hogy fizessen az indítványozónak 3.085.000 forintot és annak kamatait. Az indítványozó és a büntetés-végrehajtási intézet is fellebbezett a döntés ellen, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla arra kötelezte a büntetés-végrehajtási intézetet, hogy az indítványozóhoz intézett magánlevél útján adjon elégtételt, emellett a marasztalás összegét 475. 000 forintra és kamataira szállította le. Az indítványozó az Ab-hoz fordult, amely nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint a panaszos személyiségi jogi perében meghozott ítélet nem áll érdemi összefüggésben a védelemhez való jogával. A határozathoz Stumpf István különvéleményt csatolt, amelyben kifejtette, hogy az Ab nem bírálta el érdemben az indítványozó kérelmét. (Előadó: Szívós Mária)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának februári határozatai
Az „ügyfél” minőség elismerése – 3084/2018. (III. 14.) AB határozat
Az Ab tanácsa március 6-án elutasította a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.32053/2015/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal távhőszolgáltatói működési engedélyt adott egy kft. részére. A kft. tájékoztatta a hivatalt, hogy a földgáz ellátását biztosító gazdasági társaság vis maior-ra hivatkozva felmondta a gázszerződést. A hivatal kötelezte a céget, hogy a földgázellátás biztosítása érdekében haladéktalanul bonyolítson le gázkereskedői tendert. A pályázatra egyetlen ajánlat érkezett – az indítványozóé –, amelyet azonban a bankgarancia igény miatt nem fogadtak el. Ezt követően a hivatal visszavonta az engedélyt. A bíróság elutasította az indítványozó keresetét, amely alkotmányjogi panaszában annak megállapítását kérte, hogy az eljárásban alaptörvény-ellenesen nem ismerték el „ügyfél” minőségét. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert az adott ügyben a távhőtermelői és távhőszolgáltatói működési engedéllyel nem az indítványozó, hanem a kft. rendelkezett. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó különvéleményt csatolt. (Előadó: Dienes-Oehm Egon)
Nem vagyoni kártérítés megfizetése – 3085/2018. (III. 14.) AB határozat
Az Ab tanácsa március 6-án elutasította a Kúria Pfv.III.21.315/2016/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozót baleset érte, elesett és sérülései miatt háziorvosi, majd kórházi ellátásban részesült. Kezelése során adminisztratív hibákat követtek el (betegsége kódját eltévesztették, hiányos volt az orvosi dokumentációja). Az indítványozó keresetet nyújtott be a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi joga megsértésének megállapítása és nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt. Az alperesek elismerték a betegség kódjának téves feltüntetését és a dokumentációs hiányosságokat, de arra hivatkoztak, hogy az indítványozó ennek ellenére a szükséges gyógykezeléseket megkapta, állapota a balesettől független betegség következménye. Az eljárt bíróságok az igazságügyi szakvéleményekre alapították a keresetet elutasító és az elsőfokú ítéletet érdemben helybenhagyó döntésüket. Az indítványozó felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, azonban a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt, mert a periratok alapján egyértelmű, hogy az eljárt bíróságok, köztük a Kúria is, részletes indokát adták annak, hogy miért a kirendelt igazságügyi orvosszakértő véleményét fogadták el. (Előadó: Salamon László)
Jogosulatlan adókülönbözet – 3086/2018. (III. 14.) AB határozat
Az Ab tanácsa március 6-án elutasította a Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.K.27.108/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó adóbevallásában több mint egymillió forint visszatérítendő személyi jövedelemadót vallott be, és kérte annak kiutalását. Az adóhatóság ellenőrzést folytatott le, amelynek eredményeképpen határozatában megállapította, hogy a kiutalni kért összeg teljes egészében jogosulatlan adókülönbözetnek minősül, és adóbírságot szabott ki. Az indítványozó fellebbezést nyújtott be, amelyben magatartását polgári engedetlenségnek tüntette fel. A munkáltatója tőle valóban levonta az adóelőleget, a levonással azonban az adó egy része tekintetében nem ért egyet, mert véleménye szerint nem arra fordítják az adóbevételeket, amire kellene. Álláspontja szerint morális és törvényes lehetősége van arra, hogy megtagadja az adófizetést. A másodfokú adóhatóság az elsőfokú döntést hatályában fenntartotta határozatával, majd a közigazgatási bíróság is elutasította az indítványozó keresetét. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az adóbevallás és a fellebbezés nem arra szolgál, hogy a közügyekben való megszólalásnak fórumot adjon és nem is teremt részvételi lehetőséget a nyitott kommunikációban. Az alkotmányjogi panaszban sérelmezett adóbírság nem áll összefüggésben a közügyek szabad vitatásával, a panaszos szubjektív elkötelezettségével. Nem azért vonták felelősségre az indítványozót, mert szólt, hanem azért, mert veszélyeztette a közpénzügyi érdeket. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
