A Debreceni Járásbíróság 556 rendbeli csalás és sikkasztás bűntettében, valamint 552 rendbeli hamis magánokirat felhasználásának vétségében mondta ki szerdán bűnösnek azt az ebesi férfit, aki 559 sértettől csaknem 2 milliárd forintot csalt ki 2011 és 2013 között – tájékoztatta a Debreceni Törvényszék sajtószóvivője.

Tatár Tímea közölte: a bíróság a 12 év börtönbüntetés mellett K. S.-t végleg eltiltotta attól, hogy gazdasági társaságban vezető vagy felügyelőbizottsági tag legyen, és gazdasági-pénzügyi foglalkozást sem űzhet többé.

A bíróság csaknem 1,8 milliárd forint értékben adott helyt több mint 500 sértett polgárjogi igényének, és kötelezte a vádlottat 5 millió forint bűnügyi költség megfizetésére is.

A bírósági eljárás 2015-ben kezdődött, a tanács azóta csaknem 90 tárgyalási napot tartott. Az eredeti mellé időközben még négy vádirat érkezett, újabb sértettek jelentkeztek és egy sikkasztási üggyel is egyesítették az eljárást, amelynek az iratanyaga 41 ezer oldalra duzzadt.

Az ítéleti tényállás szerint K. S. 2011 decembere és 2013 októbere között csaknem 850 befektetési szolgáltatásról szóló megállapodást kötött négy olyan cég nevében, amelyek biztosítás-közvetítéssel foglalkozhattak, befektetési szolgáltatásra szóló engedélyük azonban nem volt.

K. S. 2011 decemberétől előbb az általa ismert, szűkebb ügyfélkörnek ajánlott kimagasló hozamot garantáló befektetéseket, és mivel kezdetben fizették a kamatokat, rohamosan terjedt a cég jó híre. 2013 októberében már száznál több üzletkötő dolgozott a vádlottnak, Budapesten, Nyíregyházán, Győrben, Miskolcon, Pécsen és Kecskeméten régiós központok jöttek létre. Professzionális cég képét mutatták, elegáns irodákat béreltek, ez is megtévesztette az ügyfeleket.

A szerződésekben leírták, hogy rendelkeznek a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) engedélyével, garantálták a tőke- és hozamvédettséget, valamint szavatolták az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) 100 ezer eurós garanciáját is.

A PSZÁF és az OBA hiába tett közzé felhívásokat, hiába mondta fel két biztosító is a felelősségbiztosításokat, az ügyfelek erről nem értesültek. Az ügyfelek 1,7 milliárd forintot és mintegy 500 millió forint értékű devizát ruháztak át a vádlottra.

A befizetések összege vélhetően ennél is több volt, de ennyit lehetett bizonyítani: sok esetben ugyanis ismeretlen maradt a sértett, vagy nem sikerült igazolni a befizetést. Három sértett 50 millió forintot meghaladó összeget adott át a jó hozamú befektetés reményében. A befolyt 2,2 milliárd forintból a vádlott csak 140 millió forint értékű befektetést fizetett vissza.

Az eljárás egyik fontos kérdése az volt, hogy mi lett a 2 milliárd forint sorsa, ezt a kérdést az egyik tanú is feltette, de a vádlott kitérő választ adott, a pénz sorsa máig ismeretlen. Ami valószínű: a társaságok működtetése, fenntartása mellett K. S. saját és családja megélhetését, vagyis megszokott életszínvonalát biztosította a pénzből. A cégek bankszámláiról készpénzben bizonyíthatóan 940 millió forintot vettek ki, de a bankok számos más pénzkivételről nem tudtak bizonylatot felmutatni. A társaságoknál pedig nem volt rendben a könyvelés és mérleget sem adtak le.

Az ítélet nem jogerős, az ügyészség három nap gondolkodási időt kért, a vádlott és védője felmentésért, illetve jelentős enyhítésért fellebbezett.

A vádlottat a bíróság házi őrizetből ismét előzetes letartóztatásba helyezte, így a tárgyalóteremből rendőrök vitték el.