Egy különleges börtöndarab a Színházak Éjszakáján - A nagysikerű előadásban az elítéltek közösen üzentek a kirekesztés ellen - kisfilm

2018.09.26. Jogi Fórum / BvOP

Szeptember 22-én a Színházak Éjszakája programsorozat egyik legkülönlegesebb eseményeként a hazai börtönszínjátszás legjobbjai debütáltak a ferencvárosi Pinceszínház színpadán. A fogvatartottak az augusztus 17-én megrendezett III. Országos Börtönszínházi Találkozó győztes előadását mutatták be a nagyközönségnek. A különleges színházi élmény során a nézők egy igazi börtöndarabot láthattak, amelynek előadásában fiatal- és felnőttkorú elítéltek közösen üzentek a kirekesztés ellen. A színdarab fogadtatása minden várakozást felülmúlt.

A tököli intézetek színjátszói majdnem teljesen süket és vak földikutyaként léptek a színpadra. A bonyodalmak a legifjabb családtag, Rómeó születésével kezdődtek. Az új jövevény már megszületésekor pánikot keltett a családban, mivel a többi földikutyától eltérően hosszú füllel látta meg a napvilágot. Az apja legszívesebben kitagadta volna, de Rómeó kiállta a megpróbáltatásokat és szépen lassan sikerült felfedeznie a különleges képességeit, amelyeknek köszönhetően végül a biztos haláltól is sikerült megmentenie családjának nagy részét.

A Színházak Éjszakájának programjába Kirág-lak címmel bekerülő előadás nem csupán azért volt különleges, mert színjátszói börtönbüntetésüket töltő fiatal- és felnőttkorú elítéltek voltak, hanem azért is, mert a darabot a tököli fegyintézet reintegrációs tisztje, Nagy Klára Katalin bv. százados írta és Csizmadia Csaba bv. századossal közösen a legkisebb részletekre is kiterjedő finomításokkal, hosszú hónapok munkájával állították színpadra. A fiatalkorú fogvatartottak személyiségfejlődését nagymértékben segítette az, hogy a nagykorú társaikkal közösen dolgozhattak, így megismerkedhettek a felnőttek látószögével, nézőpontjával, tanulva az érettebb emberek életfelfogásából. A fellépés előzményeként az augusztus 17-én immár harmadik ízben megrendezett kreatív energiákat megmozgató és a társadalmi visszailleszkedést nagyban elősegítő országos börtönszínházi seregszemle szolgált, amelyre majd minden hazai fegyintézet jelentkezett. A színházi versenyhez szám szerint 16 börtön színjátszótársulata, és közel 150 fogvatartottja csatlakozott, az előadások színrevitelében pedig a büntetés-végrehajtás reintegrációs tisztjei mellett drámapedagógusok és elismert színművészek és rendezők is részt vettek.

Minden hazai börtönben működik irodalmi és színjátszó szakkör. Elsősorban a szabálykövető és jó magaviseletű, önkéntes alapon jelentkező fogvatartottak, a börtönben végzett munka után, szabadidejükben vehetnek részt a próbákon. A csoportok fellépnek a többi rab előtt, és időnként jóvátételi programokon, karácsonykor, húsvétkor, vagy éppen anyák napján készülnek műsorral az időseknek, árváknak, betegeknek. Fellépéseiket sokszor még adománygyűjtésre is felhasználják, s az így befolyt összegből támogatják a rászorulókat.

A bv. intézetekben működő színtársulatok és drámacsoportok egy sajátos színfoltot jelentenek a reintegrációs munkában, hatékony eszközei az elítéltek személyiségének jobb irányba mozdításának. A színjátszás magabiztosabbá és együttműködőbbé teszi az elítélteket, fejleszti beszédkészségüket, növeli kreativitásukat, de a fegyelemre és a koncentrációra is jótékony hatással van. Nem csoda, hogy annak eredményeit már jó ideje a börtönök falai mögött is igyekeznek kamatoztatni. A szegedi Csillagbörtönben megalakult első hazai börtönszínjátszó társulat, az Álló Idő Színház 1989-es ténykedése óta már számos helyen bizonyította létjogosultságát a projekt.
A színjátszás komoly erővel bír a rácsokon belül. A színjátszó szakkörök lehetőséget nyújtanak a szabadidő hasznos eltöltésével arra, hogy a büntetésüket töltők egy kissé kiszakadjanak a szigorúan szabályozott keretek közötti napirendből, de kiváló agytornát is jelentenek egyben, ami szintén fontos és hasznos a zárt ajtók mögött. A fellépések az elítéltek önbecsülésére is pozitív hatással vannak, hiszen általuk megmutathatják, hogy akarnak és tudnak is változni, bebizonyíthatják, hogy van még helyük a szabad életben. A felkészítőktől, a zsűritől, vagy akár a közönségtől érkező visszajelzések pedig meg is erősítik őket abban, hogy a társadalom sem írta le őket.

Képek forrása: BvOP



  • kapcsolódó anyagok
BÜNTETÉS-VÉGREHAJTÁS