A rokkantsági ellátások felülvizsgálatakor érdemben kell vizsgálni az ellátásra jogosultak állapotváltozását – mondta ki az Alkotmánybíróság, amely novemberben többek között foglalkozott egy kisgyermek jogellenes elvitelével, valamint a hallgatói hiteltartozással rendelkező két- vagy többgyermekes nők támogatásával is.
Az igazságügyi szakértő kirendelése – IV/237/2018.
Az Ab november 27-én megállapította, hogy a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.II.22.216/2017/13. sorszámú végzése, a Fővárosi Törvényszék 50.Pkf.636.303/2017/4. számú másodfokú végzése, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 14.Pk.500.172/2017/11. számú elsőfokú végzése alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az ügy háttere: a részben Spanyolországban, részben Magyarországon élő szülők házassága megromlott, és a magyar anya úgy döntött, hogy négy éves fiával és két éves lányával Magyarországon kíván élni. Az olasz származású apa eljárást indított az anya ellen gyermek jogellenes elvitele miatt. A magyar bíróságok végül úgy döntöttek, hogy az anya a gyermekeket jogellenesen vitte el Spanyolországból. Az anya indítvánnyal fordult az Ab-hoz, a tisztességes eljáráshoz való alapjog sérelmére hivatkozással. Álláspontja szerint a bizonyítási eljárás során a bíróság nem rendelt ki igazságügyi pszichológus szakértőt, nem adott helyt az idősebb gyermek meghallgatására irányuló kérelemnek, és tévesen állapította meg az idősebb gyermek szokásos tartózkodási helyét is. Az Ab megalapozottnak találta az alkotmányjogi panaszt. A testület szerint a bíróságok az igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló indítványt értelmezhető indokolás nélkül utasították el, ezzel az anyát lényegében az egyetlen lehetséges bizonyítási eszköz igénybevételétől fosztották meg. A bíróságok nem vizsgálták kellő alapossággal, hogy a visszavitel a gyermekeknek milyen pszichés, vagy testi következményekkel járna. A határozathoz Schanda Balázs és Szabó Marcel párhuzamos indokolást, Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Imre, Pokol Béla és Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Sulyok Tamás)
A földhaszonbérleti szerződések módosítása– 22/2018. (XI. 20.) AB határozat
Az Ab hivatalból eljárva november 13-án megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény 22/C. alcímébe foglalt 53/C. §-ában nem határozta meg az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében szereplő jogállamiság alkotmányos alapértékéből fakadó jogbiztonság követelményének megfelelően a jogszabály rendelkezésén alapuló szerződésátruházás részletszabályait. Ezért a testület felhívta az Országgyűlést, hogy a Ptk. szerinti szabályozással való összhang megteremtése érdekében jogalkotói feladatának 2019. március 31-ig tegyen eleget. Ötvenhat országgyűlési képviselő fordult indítvánnyal az Ab-hoz. Álláspontjuk szerint a jogalkotó a földhaszonbérleti szerződések esetében az azonnali szerződésmódosítás lehetőségének törvényi biztosításával anélkül avatkozik be a már fennálló szerződéses kapcsolatokba, hogy a beavatkozás alkotmányos feltételeinek fennálltát igazolná. Az Ab megállapította, hogy a tartós szerződéses kapcsolatok jogszabály útján történő módosításának feltételeit az igazságügyi miniszter, illetve törvényjavaslat előterjesztője igazolta, és annak indokait megalapozottnak találta. A testület ugyanakkor észlelte, hogy a jogalkotó nem szabályozta az új Ptk. jogintézményeként megjelenő szerződésátruházás részletes szabályait. A szabályozás kialakítása során figyelemmel kell lennie a jogalkotónak a szerződésmódosítástól való elhatárolás kérdésére, valamint a nováció mint jogi konstrukció jogi természetének a meghatározására. A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó, Pokol Béla, Stumpf István és Szalay Péter különvéleményt csatolt. (Előadó: Sulyok Tamás)
A rokkantsági ellátások – 21/2018. (XI. 14.) AB határozat
Az Ab – hivatalból eljárva – november 6-án megállapította, hogy az Országgyűlés nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását valósította meg azáltal, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 12. § (1) bekezdés a) pontját a törvény 33/A. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozó esetekben oly módon rendelte alkalmazni, hogy ezzel egyidejűleg nem alkotott olyan szabályokat, melyek lehetővé teszik az ellátás összegének meghatározása során az ellátásra jogosultak élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota javulásának mértéke, illetőleg a 2012. január 1-jét megelőzően megállapított ellátás összege figyelembevételét. Az Ab ezért felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. március 31-ig tegyen eleget. Az alkotmánybírák emellett alkotmányos követelményként megállapították, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 33/A. § (1) bekezdés a) pontjának „– az állapotjavulás kivételével –” szövegrésze kizárólag azon ellátásra jogosultak esetén alkalmazható, akiknek nem csak a jogszabályok szerinti kategóriák és értékek alapján meghatározott jogi értelemben vett állapota, hanem az élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapota is kedvezően változott. Az ügy háttere: az alapügy felperese 2011. december 31-ig rokkantsági nyugdíjat kapott, de az új szabályozásnak megfelelően lefolytatott felülvizsgálat eredményeként állapotában javulás következett be, és ellátásának összege a korábbi rokkantsági nyugdíjának kevesebb, mint a felére csökkent. Az ügy egészen a Kúriáig jutott, amely kezdeményezte az Ab-n a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény Emberi Jogok Európai Egyezményébe, mint nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát. Az Ab az indítványt ugyan elutasította, ugyanakkor hivatalból eljárva megállapította a nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztását. A határozathoz Czine Ágnes és Stumpf István párhuzamos indokolást, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt csatolt. Stumpf István párhuzamos indokolásában úgy vélte, hogy a döntés nyilvánosság előtti alátámasztására hivatott érvelés nélkül a határozatukban szereplő értelmezés ex cathedra kijelentésnek minősül, kifelé az önhatalmú és parttalan jogászkodás látszatát keltheti. Dienes-Oehm Egon különvéleményében, amelyhez Juhász Imre és Szívós Mária is csatlakozott, kiemelte: az Ab a „nemzetközi szerződésből származó jogalkotói feladat elmulasztása” eufemisztikus megfogalmazásával egybemossa a nemzetközi szerződésbe ütközést az alkotmányellenességgel, jóllehet azok automatikusan nem azonosíthatók. Pokol Béla azt kifogásolta, hogy az ügy eldöntésénél bevonták a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság (EJEB) döntését. Szerinte „az EJEB működésének utóbbi időben nyilvánosságra került alapvető problémája, miszerint az EJEB döntéseit ténylegesen nem az arra illetékes bírói tanácsok formálják ki az Európai Emberi Jogi Szerződés alapulvételével, hanem egy, az évek alatt kialakult kb. 300 fős emberjogászi apparátus a bírák függetlenségének legelemibb hiánya mellett”. Varga Zs. András elvi okból nem támogatta a határozat elfogadását. Mint írta: „az Alkotmánybíróság nem fogadhatja el azt a koncepciót, amely szerint az EJEB egyedi ügyben hozott, egy tagállam részéről jogsértést megállapító döntésében kifejtett értelmezés – még ha nyilván autentikus is – azt jelentené, hogy a tagállami jog megsérti az EJEB döntése alapjául szolgáló Egyezményt (mint nemzetközi jogi jogforrást). Ez ugyanis az EJEB számára korlátlan jogkiterjesztést lehetővé tevő, jogalkotó sőt, kormányzati hatalmat biztosítana. Ennek elfogadása pedig ellentétes a jogállamisággal és az Alaptörvénnyel is.” (Előadó: Szabó Marcel)
Az Alkotmánybíróság nyilvános ülése 2017 október 17-dikén – Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI
A haszonbérleti szerződés jóváhagyása – 20/2018. (XI. 14.) AB határozat
Az Ab november 6-án megsemmisítette a Kúria Kfv.II.37.800/2016/9. számú ítéletét, emellett a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 53. § (1) bekezdés d) pont dc) alpontjával kapcsolatban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményként megállapította, hogy a rendelkezés hatályba lépését – 2014. január 1-jét – követően jogerősen kiszabott földvédelmi bírság esetén kell a haszonbérleti szerződés jóváhagyását az adott rendelkezés értelmében megtagadni. Az ügy háttere: az indítványozó hat haszonbérleti szerződését hosszabbította meg, és kérte a szerződésmódosítás jóváhagyását. A járási földhivatal megtagadta jóváhagyását, mert az indítványozót a körzeti földhivatal földvédelmi bírság fizetésére kötelezte. Az indítványozó keresetet terjesztett elő a határozatok bíróság általi felülvizsgálata iránt, ám az eljárás végén a felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria elutasította a keresetet. Az Ab az alkotmányjogi panasz alapján megállapította: a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközött az a bírói értelmezés, amely szerint nem lehetett a szabályozást akként értelmezni, hogy kizárólag a vizsgált rendelkezés hatályba lépését követően kiszabott földvédelmi bírság eredményezze az újonnan bevezetett joghátrány alkalmazását, a haszonbérleti szerződés hatósági jóváhagyásának megtagadását. A határozathoz Czine Ágnes és Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Stumpf István)
A biztonsági szakvélemény hatása – 19/2018. (XI. 12.) AB határozat
Az Ab november 6-án megállapította, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 72/D. § (13) és (14) bekezdései, valamint a 71. § (4) bekezdése és 72/B. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azokat 2019. március 31-i hatállyal megsemmisítette. Az ügy a legfőbb ügyész utólagos normakontroll indítványa alapján indult. Az indítványozó szerint a szabályozás nem tartalmazza azt a szempontrendszert, amely a legfőbb ügyész mozgásterét behatárolhatná abban a tekintetben, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alapjául szolgáló jogviszonyt a megállapított biztonsági kockázat ellenére mégis fenntartsa. A minden támpontot nélkülöző és ellenőrizhetetlen, parttalan mérlegelési jogkör álláspontja szerint nem felel meg a világos és egyértelmű normatartalom követelményének. Az Ab az indítványt megalapozottnak találta. A nemzetbiztonsági szolgálatok által végzett nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak vizsgálata, hogy az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges, illetve a nemzetközi kötelezettségvállalásokból fakadó biztonsági feltételekkel összefüggésben, a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személlyel kapcsolatosan nemzetbiztonsági kockázat megállapítható-e. Az indítvánnyal támadott, a nemzetbiztonsági ellenőrzés jogorvoslatával kapcsolatos jelenleg hatályos szabályozás a korábbi jogorvoslati formák elegyét alkotja: több fokú ugyan a jogorvoslati rendszer, de azzal a megkötéssel, hogy az eljáró bíróság csak a szakvélemény kiadásának alapjául szolgáló eljárás jogszerűségét vizsgálhatja. A kockázati tényezőt feltáró szakvélemény alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója – a kezdeményező szerv vezetője – mérlegeli, hogy a jelöltet nem alkalmazza, a beosztásban lévőt felmenti a fontos és bizalmas munkakör betöltése alól, és más beosztásba helyezi, vagy a kockázati tényező ismeretében is alkalmazza fontos és bizalmas munkakörben. A biztonsági szakvéleményben foglaltakat az ellenőrzött személy érdemben (azok tényszerűségét, valódiságát stb.) csak a főigazgató útján a miniszternél, majd a bizottságnál támadhatja meg. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása nem elegendő az eljárási garanciák teljesedéséhez. A szerint a biztonsági szakvélemény hatása jelentős és lényegesen befolyásolja az ellenőrzött személy helyzetét, jelen ügyben az ügyészek alkotmányos státuszát. Alkotmányos csak az a jogorvoslati megoldás lehet, melynek terjedelme ehhez igazodni tud, és képes a nemzetbiztonsági szakvélemény és a döntés által okozott sérelem orvoslására, valódi és hatékony külső kontroll, bírói jogvédelem biztosításával. A határozathoz Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó: Szalay Péter)
Az adásvételi szerződés jóváhagyása – 18/2018. (XI. 12.) AB határozat
Az Ab november 6-án megsemmisítette a Budapest Környéki Törvényszék 24.Kf.20.623/2016/3. számú ítéletét, emellett a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény 27. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontjával kapcsolatban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelményként megállapította, hogy e rendelkezés hatálybalépését – 2014. május 1-jét – követően jogerősen kiszabott földvédelmi bírság esetén kell az adásvételi szerződés jóváhagyását az adott rendelkezés értelmében megtagadni. Az ügy háttere: az indítványozó kérelmet nyújtott be a járási földhivatalhoz, amelyben kérte a saját és felesége tulajdonában álló, szántó művelési ágú termőföld ingatlan végleges más célú hasznosításának engedélyezését fedett trágyatároló kialakítása céljából, azonban ennek építését korábban a hatóság engedélye nélkül megkezdte. A járási hivatal hozzájárult a szántó végleges más célú hasznosításának folytatásához, egyidejűleg a termőföld engedély nélküli igénybevétele miatt földvédelmi bírság megfizetésére kötelezte az indítványozót. Az indítványozó ezt követően vevőként adásvételi szerződést kötött egy szántó művelési ágú ingatlanra. A Pest Megyei Kormányhivatal az adásvételi szerződés hatósági jóváhagyását megtagadta, majd az első és másodfokú bíróság az indítványozó keresetét elutasította. Az Ab az alkotmányjogi panasz alapján megállapította: a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközött az a bírói jogértelmezés, amely szerint nem lehetett a szabályozást akként értelmezni, hogy kizárólag a vizsgált rendelkezés hatályba lépését követően kiszabott földvédelmi bírság eredményezze az újonnan bevezetett joghátrány alkalmazását, az adásvételi szerződés hatósági jóváhagyásának megtagadását. A határozathoz Czine Ágnes és Salamon László különvéleményt csatolt. (Előadó: Stumpf István)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának novemberi határozatai
Az összbüntetés nem csak jogtechnikai intézmény – 3360/2018. (XI. 28.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 20-án elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 2.Beüf.10.243/2017/3. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó a három büntetését érintően terjesztett elő összbüntetésbe foglalás iránti kérelmet. Előadása szerint az alapjogi sérelme abból fakad, hogy ugyan mindhárom, az összbüntetési kérelemmel érintett ítélete a régi Btk. rendelkezésein alapul, az összbüntetésbe foglaláskor mégis az új Btk. előírásait kellett vele szemben alkalmazni, így elesett az összbüntetés lehetőségétől. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint az összbüntetés nem tekinthető csupán jogtechnikai intézménynek, hanem bírói mérlegelés eredményeként meghatározott büntetéskiszabás. A konkrét esetben a visszaható hatály tilalmának a megsértésével az indítványozónak okozott sérelem az új büntetőeljárásról szóló törvény és a régi Btk. szabályainak az együttes alkalmazásával orvosolható, amennyiben az összbüntetésbe foglalás egyéb törvényi feltételei az esetében fennállnak, és erre figyelemmel az Ab nem tartotta indokoltnak a támadott végzés. (Előadó: Czine Ágnes)
A visszaható hatály tilalmának megsértése – 3361/2018. (XI. 28.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 20-án elutasította a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbkf.10.044/2016/5. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Ab megszüntette a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában folytatott eljárást. Az ügy háttere: az indítványozó részletesen bemutatta, hogy az összbüntetésnek az új Btk.-ban rögzített szabályai miért hátrányosabbak az érintettekre nézve, mint a régi Btk. összbüntetési szabályai. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. A konkrét esetben a visszaható hatály tilalmának a megsértésével az indítványozónak okozott sérelem az új büntetőeljárásról szóló törvény és a régi Btk. szabályainak az együttes alkalmazásával orvosolható, amennyiben az összbüntetésbe foglalás egyéb törvényi feltételei az esetében fennállnak. (Előadó: Czine Ágnes)
Az összbüntetés nem csak matematikai művelet – 3362/2018. (XI. 28.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 20-án elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 2.Beüf.10.878/2016/4. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az Ab megszüntette a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény hatálybalépéséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésekről és egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXXIII. törvény 3. §-a ellen irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást. Az ügy háttere: az indítványozónak az összbüntetésbe foglalás iránti indítvánnyal érintett ítéletei közül az egyik az új Btk. hatálybalépést követően emelkedett jogerőre. Ennek megfelelően az összbüntetésbe foglalásra az új Btk. szabályai voltak az irányadók. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott szabályozás nem áll összhangban az Alaptörvényben rögzített jogállamiság elvével, valamint azzal, hogy senkit sem lehet olyan jogszabályi rendelkezés alapján büntetéssel sújtani, amely a cselekmény elkövetésekor még nem volt hatályos. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a büntetéskiszabás és nem csupán matematikai művelet az összbüntetésbe foglalás, hiszen az összbüntetésben határozza meg a bíróság azt a jogkövetkezményt, amelyet az elítélten ténylegesen végrehajtanak. Ezen felül az összbüntetés tartama vitathatatlanul bírói mérlegelés kérdése. A konkrét esetben a visszaható hatály tilalmának a megsértésével az indítványozónak okozott sérelem az új büntetőeljárásról szóló törvény és a régi Btk. szabályainak az együttes alkalmazásával orvosolható, amennyiben az összbüntetésbe foglalás egyéb törvényi feltételei az esetében fennállnak. (Előadó: Czine Ágnes)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának novemberi határozata
Az egyházi fenntartói jogállás – IV/1632/2015
Az Ab tanácsa november 27-én elutasította a Kúria Kfv.II.37.649/2014/7. számú ítélete, valamint a Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.295/2013/10. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó 2012 előtt nyilvántartásba vett egyházként működött. Az indítványozó kérelmet terjesztett elő az általa fenntartott idősek otthona működési engedélyében az „egyházi fenntartó” fenntartói típus visszaállítása érdekében. Érvelése szerint egyházi jogállását egy korábbi alkotmánybírósági határozat alapján nem veszítette el, ezért az általa nyújtott szociális ellátásokat az egyházi fenntartókra vonatkozó szabályok szerint kell a finanszírozási rendszerbe befogadni. Az indítványozó kérelmét az elsőfokú és a másodfokú hatóság, majd a felülvizsgálati kérelmét a közigazgatási bíróság is elutasította, mert az indítványozó nem szerepelt a miniszter által vezetett egyházi nyilvántartásban. A Kúria a felülvizsgálati eljárás során az ítéletet hatályában fenntartotta. Az Ab nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó nem adott elő az Alaptörvény módosult rendelkezéseire vonatkozó érvelést, nem jelölt meg olyan alkotmányos indokot, amely alapján a Kúriának, illetve a közigazgatási bíróságnak az ítéletbe foglaltaktól eltérően kellett volna értelmeznie a vonatkozó szabályokat. Az Ab ugyanakkor rámutatott, hogy az indítványozó jogállásával összefüggő sérelmek orvosolása nem minden esetben oldható meg jogalkalmazói szinten. A mulasztást kiküszöbölő törvényhozás során az Országgyűlés feladata lesz, hogy az érintett szervezetek jogállását általánosságban és az ágazati törvényekre is kiterjedően olyan módon rendezze, hogy ne kerüljenek indokolatlanul hátrányos helyzetbe. (Előadó: Stumpf István)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának novemberi határozata
A további gyermekvállalás ösztönzése – 3363/2018. (XI. 28.) AB határozat
Az Ab tanácsa november 20-án elutasította a hallgatói hitelrendszerről szóló 1/2012. (I. 20.) Korm. rendelet 34/D. § (2) bekezdése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. A jogi képviselő nélkül eljáró indítványozó szerint gyermektámogatást csak azon hiteltartozással rendelkező, két- vagy többgyermekes nők vehetik igénybe, akiknek egyik gyermeke 2017. december 31-ét követően született meg vagy került örökbefogadásra. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés azonos nemű jogalanyok között tesz igazolható ok nélkül megkülönböztetést, és indokolatlanul zárja ki a kedvezmény igénybevételéből azokat a nőket, akik a jogszabályi rendelkezés hatályba lépése előtt szültek két vagy három gyermeket. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványt. A határozat indokolása szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. A szabályozás hatálybalépésekor a Diákhitel Központ Zrt.-vel szemben fennálló hallgatói hiteltartozással rendelkező, két- vagy többgyermekes nők homogén csoportot képeznek. A szabályozás kétségtelenül hátrányosan érinti azon hallgatói hiteltartozással rendelkező két- vagy többgyermekes nőket, akiknek a gyermekei 2018. január 1-jét megelőzően születtek meg vagy kerültek örökbefogadásra. Az Ab szerint azonban az intézkedés fő célja nem a már korábban megszületetett vagy örökbefogadott gyermekek nevelésével kapcsolatos költségek utólagos elismerése, hanem a további gyermekvállalás ösztönzése. Ezért a megkülönböztetés nem tekinthető önkényesnek. (Előadó: Szabó Marcel)
