A tagállamok nem írhatnak elő a belföldön termelt villamos energia kivitelét sújtó díjat. Az ilyen díjat nem igazolja a belföldi villamosenergia-ellátás stabilitásának biztosítására irányuló cél – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-305/17. sz. ügyben hozott ítélet – FENS spol. s r. o. kontra Slovenská republika – Úrad pre reguláciu sieťových odvetví

A jaslovské bohunicei atomerőmű két blokkjának leállítását követően a szlovákiai energiahálózat megbízhatóságának és stabilitásának biztosítása érdekében különös díjat szabtak ki 2008-ban e hálózat használatáért a Szlovákia területén termelt villamos energia kivitelére, a tagállamokba történő kivitelt is ideértve.

A Korlea Invest, egy szlovák jog szerinti villamosenergia-szolgáltató (amelynek jogutódja a szintén Szlovákiában székhellyel rendelkező FENS társaság), e díj címén hozzávetőleg 6,8 millió euró összeget kitevő díjat volt köteles megfizetni. Ezt követően a Korlea Invest vitatta az e már nem alkalmazott díj jogszerűségét a szlovák bíróságok előtt, úgy érvelve, hogy az vámmal azonos hatású díjnak minősül, amelynek kivetését tiltja az áruk szabad mozgásának elve.
Az Okresný súd Bratislava II (II. sz. pozsonyi járásbíróság, Szlovákia), amely bíróság előtt ezen ügy jelenleg folyamatban van, azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a szóban forgó díj ellentétes-e ezen uniós elvvel.

Ítéletében a Bírság először is megállapítja, hogy a villamos energia az uniós jog értelmében vett árunak minősül, és az olyan díjat, amely nem az árut mint olyat, hanem a szállítására szolgáló hálózat használatát terheli, magát az árut sújtó díjnak kell tekinteni. Következésképpen a vitatott díj az EUM-Szerződés áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek a hatálya alá tartozik.

A Bíróság ezt követően azt állapítja meg, hogy e díj kizárólag a Szlovákiában termelt, és kivitt villamos energiát sújtja, így a villamos energia határátlépése okán vetik azt ki. E tekintetben a Bíróság elutasítja Szlovákia azon érvét, amely szerint a Szlovákiában felhasznált villamos energiát terhelő azonos díj létezése okán, a Szlovákiában termelt, majd kivitt villamos energiát ugyanúgy kezelik, mint a Szlovákiában termelt, és ezen országban felhasznált villamos energiát. E két pénzügyi teher ugyanis, amelyek közül az egyiket az exportőr, a másikat pedig többek között a végső fogyasztó fizeti meg, az értékesítés nem ugyanazon szakaszában terheli a villamos energiát, így a vitatott díj ténylegesen a határátlépés miatt sújtja ezen árut.

E körülmények között a Bíróság azt állapítja meg, hogy e díj a vámmal azonos hatású díjnak minősül, mind a más tagállamba kivitt, mind pedig az Unió területén kívülre kivitt villamos energia vonatkozásában. E tekintetben a más tagállamba történő kiviteleket illetően a Bíróság hangsúlyozza, hogy az áruk szabad mozgásának elvével ellentétes az ilyen díj kivetése. Ami a nem uniós államokba történő kiviteleket illeti, a Bíróság felidézi, hogy a tagállamok kötelezettséget vállaltak egy közös kereskedelempolitika folytatására, amely működését veszélyeztetné, ha e kivitelekre egyoldalúan vámmal azonos hatású díjakat vethetnének ki.

Végül a Bíróság emlékeztet arra, hogy a vámok és az azonos hatású díjak tagállamok által történő kivetésére vonatkozó tilalom az uniós jog alapvető szabálya, amely tekintetében az EUM-Szerződés nem ír elő eltérési vagy igazolási lehetőséget, akár a tagállamok közötti viszonyokról, akár a nem uniós országokkal fennálló viszonyokról legyen is szó.

E körülmények között a Bíróság azt állapítja meg, hogy a jelen ügyben vitatott díj nem összeegyeztethető az áruk szabad mozgásának elvével.