Hogyan védhetik a fürdők üzemeltetői vendégeik értéktárgyait? Mit tehetnek, ha az öltözőszekrények feltörését érdemben kezelni szeretnék? Az öltözők területén a jog ringjében az emberi méltóság és a személyes adatok védelméhez fűződő jog mérkőzik a vagyonvédelmi érdekkel.

A téli szezonban, hideg, nyirkos napokon sokan töltik szabadidejüket gyógy- és termálfürdőkben, uszodákban. A megnövekedett forgalom pedig vonzza a bűnelkövetőket, főként a tolvajokat. Több budapesti és vidéki fürdőben rendszeresen előfordul, hogy feltörik az öltözőszekrényeket.

A lopások megnövekedett száma a fürdők és uszodák területén már 10 évvel ezelőtt is jelentős probléma volt. A fővárosi Széchenyi fürdőben például elfogtak egy 3 tagú tolvajbandát, amely Budapesten, Pápán, Győrben, Siófokon, Esztergomban, Dorogon, Ráckevén, Hatvanban, Cserkeszőlőn, Mezőkövesden és Füzesabonyban fosztogatta a fürdők öltözőszekrényeit. Sajnos a mai napig rendszeresek a hasonló esetek,  jelentős károkat okozva a fürdővendégeknek. Legutóbb Nyíregyházán feszítettek fel két szekrényt, melyekből készpénzt és karórát tulajdonítottak el.

A fürdők területére bevitt értéktárgyakra vonatkozóan a Polgári Törvénykönyv viszonylag konkrét rendelkezést tartalmaz. A fürdő, ha van értékmegőrzője, az ott elhelyezett tárgyakban bekövetkező kárért felelős. Egyébként csak olyan dolgokra terjed ki a felelőssége, amelyeket a fürdőbe rendszerint magukkal szoktak vinni a látogatók. Egyszóval az egyszerű öltözőszekrény feltörése esetén a látogatók kártérítési igényeivel szemben a fürdőt üzemeltetők könnyen tudnak védekezni: értékmegőrzőt kell létesíteniük.

De mi a helyzet, ha a fürdő üzemeltetése az öltözőszekrények feltörését érdemben kezelni szeretné? Erre a dilemmára kamerák elhelyezésével válaszolnak. A fent említett esetben is a tolvajbanda elfogására azért kerülhetett sor, mert a pápai termálfürdőben az öltözőkben kamerás megfigyelőrendszert telepítettek.

Ugyanakkor sok esetben a vendégek felháborodnak, ha az öltözőkben kamerát észlelnek. Vagyis megjelenik a vagyonvédelmi érdekkel szemben a látogatók emberi méltósághoz való joga, illetve a róluk készült felvételek, mint személyes adatok védelméhez fűződő jog. Ez utóbbiakat az Alaptörvény és a 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (Info tv.) védi.

Az Info tv. értelmében egy ember képmása személyes adatnak minősül, a felvétel készítése, tárolása pedig adatkezelésnek. Az adatkezelés jogalapja lehet törvényi rendelkezés. A 2005. évi CXXXIII. törvény 31.§ (1) bekezdése jogalapul szolgálhatna fürdők adatkezeléséhez. Az említett jogszabály meg is jelöli az adatkezelés célját, a vagyonvédelmet, az adatvédelemnek pedig a célhoz kötöttség az egyik legfontosabb alapelve.

Ellenérvként felhozható, hogy az öltözők bekamerázása esetén a személyiségi jogok és az emberi méltóság védelméhez fűződő jogok sérelme olyan mértékű, hogy az már aránytalan a vagyonvédelmi érdekekhez képest. A vagyonvédelmi törvény idézett rendelkezése és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság tájékoztatói és jelentései – különösen a munkavállalók kamerás megfigyelésével kapcsolatosan kiadott tájékoztató – adnak eligazítást az arányosság problematikájához.

Ebben szerepel, hogy a munkáltatónak érdekmérlegelési tesztet kell elvégeznie, vagyis fel kell mérnie, hogy jogos érdeke eléréséhez nincs-e más olyan eszköz a munkavállalók kamerás megfigyelésén kívül, ami kevésbé korlátozza a dolgozók jogait. Ezen kívül a kamerák látószögének megfelelő beállítása elengedhetetlen az arányosság, illetve a célhoz kötöttség elvének való megfeleléshez. Például egy mozi pénztárát figyelő kamerát úgy kell beállítani, hogy a vendégek ne legyenek láthatók a felvételeken.

A fürdők üzemeltetői arra hivatkoznak az öltözői kamerák láttán felháborodott vendégeknek, hogy a képfelvételek nem az öltöző kabinokról készülnek, ahol ténylegesen történik az átöltözés, hanem kizárólag az öltözőszekrényekről. Több fürdőben azonban csak egyszerű öltözők vannak, kabinok nélkül.

A vagyonvédelmi törvény ugyanakkor kifejezetten tiltja elektronikus megfigyelő rendszer alkalmazását az öltözők körében. A rendelkezés kifejezetten az emberi méltóságra hivatkozik. Így az arányosság kérdése eldőlni látszik, az adatkezelés jogalapjául pedig nem szolgálhat a vagyonvédelmi törvény.

Az adatkezelés jogalapjául tipikusan még az érintett hozzájárulása szokott szolgálni. E kérdést a fürdők általában egy tájékoztatóval oldják meg, amit a házirendjükbe foglalnak, illetve a fürdő területére való belépést a kamerafelvételek készítéshez való hozzájárulásra utaló magatartásnak tekintik. Ez az eljárás azonban jogilag kicsit sántít. Ugyanis pont az a vagyonvédelmi törvény jelöli meg a belépést ráutaló magatartásnak, amely tiltja az öltözők kamerás megfigyelését. Bár jogszabály nem tiltja kifejezetten az ilyen adatkezeléshez való hozzájárulást, de az emberi méltóság védelme és az arányosság kérdése a fürdővendég, mint érintett beleegyezése esetén is releváns.

A jog ringjében a vagyonvédelemi érdek alulmaradni látszik az emberei méltósággal szemben.

Nem teljesen egyértelmű tehát, hogy a fürdő üzemeltetők által alkalmazott gyakorlat összhangba hozható-e a jogszabályokkal. Az öltözőszekrények feltörése elleni hatékony védekezés érdekében célszerű lenne, vagy egy szakhatósági állásfoglalást kibocsátani, vagy pontosan szabályozni, hogy a fürdő vendégek beleegyezése jogalapul szolgálhat-e az öltözőkben kamerafelvételek készítéséhez.