A jogalkotó nem kötelezheti az elsőfokú határozatot hozó kormányhivatalt a másodfokú eljárás lefolytatására is – állapította meg az Alkotmánybíróság, amely egy másik döntésében kimondta, hogy a jogsérelem orvoslásához önmagában a bírói út formális biztosítása nem elegendő. – A legjelentősebb és legérdekesebb márciusi döntések
A nyilvánosságkorlátozás vizsgálata I. – IV/2242/2017
Az Ab március 26-án megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.683/2017/4/II. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 39.P24.353/2016/9. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azokat megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó – miután közérdekű adatigénylésének teljesítését elutasították – azt kérte a bíróságtól, hogy kötelezze a Kúriát a vonatkozó polgári jogegységi határozat előkészítésével kapcsolatban beszerzett véleményekkel összefüggő adatok kiadására. A bírósági eljárásokat követően az indítványozó az Ab-hoz fordult, mert a Fővárosi Ítélőtábla az indítványozó szerint feltételezések és nem az iratok tartalma alapján döntött arról, hogy a vélemények tartalma nem ismerhető meg közérdekű adatigénylés alapján. Az Ab az indítványt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint az a jogértelmezés, amely az igényelt dokumentumokat egészében véve döntésmegalapozást szolgáló adatnak minősíti, és ilyen módon a dokumentumok megismerését meggátolja, a közérdekű adatok megismeréséhez való jog szükségtelen korlátozását engedi meg. Mivel a bíróság a külső véleményadók személyét és a vélemények tartalmát nem ismerte, döntését a nyilvánosságkorlátozás tartalmi indokoltságának tényleges vizsgálata nélkül hozta meg. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Pokol Béla különvéleményt csatolt. Utóbbi hangoztatta, hogy a határozat túlzottan kiterjeszti az állami szervek kötelezettségét az adatkérések által szükséges adat-előállítás terén. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
A nyilvánosságkorlátozás vizsgálata II. – IV/1079/2017
Az Ab március 26-án megállapította, hogy a Kúria Pfv.IV.21.749/2016/9. számú ítélete alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az ügy háttere: az indítványozó – miután közérdekű adatigénylésének teljesítését elutasították – azt kérte a bíróságtól, hogy kötelezze a Kúriát a vonatkozó polgári jogegységi határozat előkészítésével kapcsolatban beszerzett véleményekkel kapcsolatos adatok kiadására. A bírósági eljárásokat követően az indítványozó az Ab-hoz fordult, mert a Kúria az indítványozó szerint szintén feltételezések és nem az iratok tartalma alapján döntött – megalapozatlanul – arról, hogy a vélemények tartalma nem ismerhető meg közérdekű adatigénylés alapján. Az Ab az indítványt megalapozottnak találta. A határozat indokolása szerint az a jogértelmezés, amely az igényelt dokumentumokat – tartalmukra tekintet nélkül – egészében véve döntésmegalapozást szolgáló adatnak minősíti, és így a dokumentumok megismerését meggátolja, a közérdekű adatok megismeréséhez való jog indokolatlan tág körű, és ezáltal szükségtelen korlátozását engedi meg. Márpedig a feltétlenül szükségesnél tágabb alapjog-korlátozásra lehetőséget adó bírói döntés alaptörvény-ellenes. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást, Pokol Béla különvéleményt csatolt. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
Ha ugyanaz a hivatal jár el első- és másodfokon is – III/958/2018.
Az Ab március 19-én megállapította, hogy az egyes központi hivatalok és költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával összefüggő jogutódlásáról, valamint egyes közfeladatok átvételéről szóló 378/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet 43. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság egyik bírája fordult indítvánnyal az Ab-hoz, mert szerinte sérti a jogorvoslathoz való jogot, hogy az előtte folyamatban lévő, hulladékgazdálkodással kapcsolatos ügyben a Pest Megyei Kormányhivatal hozott első fokon döntést, majd a jogszabály előírásainak megfelelően a másodfokú eljárást is ugyanezen hatóság folytatta le. Az Ab a határozat indokolásában hangsúlyozta, hogy a jogalkotó nem kötelezheti az elsőfokú határozatot hozó közigazgatási szervet a másodfokú eljárás lefolytatására is, kivéve, ha a közigazgatási szerven belül működik egy erre hatáskörrel rendelkező magasabb fórum. A jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely azt kívánja meg, hogy az érintett jogát vagy jogos érdekét befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulhasson. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
A bírói út formális biztosítása nem elég – III/293/2019.
Az Ab március 19-én megállapította, hogy a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 2018. január 1. és 2018. december 31. között hatályos 44. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenes volt. A testület hozzáfűzte: az érintett rendelkezés a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 6.K.31.737/2018. és 6.K.31.700/2018. szám alatt, valamint a folyamatban lévő más ügyekben nem alkalmazható. Az ügy háttere: az indítványozó bíró előtt két olyan ügy volt folyamatban, ahol a hatóság a felperest jogalap nélkül felvett nevelési ellátás és iskoláztatási támogatás visszafizetésére kötelezte. Mindkét felperes méltányossági kérelmet terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a támogatást a jogosult számára átadták, a hatóság azonban a kérelmeket formai hiányosságok miatt elutasította. A felperesek kérvényezték a bíróságon a határozat felülvizsgálatát, de a támadott rendelkezés értelmében a méltányossági jogkörben hozott döntés elleni perben kizárólag semmisségre lehet hivatkozni. Az indítványozó bíró szerint tényleges jogvédelem híján sérül a tisztességes eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog. Az Ab a határozat indokolásában hangsúlyozta: minden jogorvoslat lényege, hogy az erre kijelölt fórum valóban képes legyen a jogsérelem orvoslására, önmagában a bírói út formális biztosítása nem elegendő. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Varga Zs. András)
Elmulasztott kézbesítés – 3064/2019. (III. 29.) AB határozat
Az Ab március 19-én elutasította a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 37.Kpk.46.444/2016/3. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó nem magyar állampolgár menedékkérelmet nyújtott be, amelyet a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal elutasított, majd a bíróság a határozat felülvizsgálatára vonatkozó indítványt is elutasította. Az indítványozó újabb menedékkérelmet terjesztett be, de a hivatal ezt elfogadhatatlannak minősítette és szintén elutasította, mivel a kérelmező nem tudott az előző kérelméhez képest új körülményt valószínűsíteni. Az indítványozó kérelmezte az új határozat bírósági felülvizsgálatát, sikertelenül. Alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy sérült a fegyveregyenlőség elve, mert a Menekültügyi Hivatal „ellenkérelem” elnevezésű nyilatkozatát csak a bíróság elutasító végzésével együtt kézbesítették számára, így a határozathozatalt előtt nem volt lehetősége észrevételt tenni. Az Ab nyugtázta, hogy az indítványozó csak a bíróság végzésével együtt kapta meg a hatóság ellenkérelmét, így arra reagálni nem tudott. Azonban az alaptörvény-ellenesség szempontjából a kézbesíteni elmulasztott irat tartalmának is jelentősége van. A hatóság a nyilatkozatban nem fogalmazott meg olyan újabb szempontokat, amire a kérelmező reagálhatott volna, így a bírói döntést az irat késői kézbesítése nem befolyásolta. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
Közérdekű adatigénylés megtagadása – IV/2898/2015.
Az Ab március 12-én elutasította a Fővárosi Ítélőtábla 8.Pf.20.129/2015/6. számú ítélete ellen irányuló indítványt. Az indítványozó tudományos kutatás keretében, közérdekű adatigénylés útján a legalább hét éve tartó polgári peres eljárások listájának és egyes adatainak rendelkezésre bocsátását kérte a Kúriától. A Kúria arra hivatkozott, hogy a keresetlevél benyújtásának az időpontját nem tartja nyilván, ezért a kért adatsort nem tudja kiadni. Az Ab a határozat indokolásában hangsúlyozta: az adatigénylés nem tagadható meg arra hivatkozással, hogy a kért adat hozzáférhetővé tételéhez idővel vagy költséggel járó többletmunkára van szükség. Azonban ettől elkülönítendő az az eset, amikor az adatigénylés már nem egy többletmunkával kikereshető adatra irányul, hanem arra, hogy az adatkezelő új adatokat szerezzen be, vagy az általa egyébként kezelt adatokból minőségileg más adatot, statisztikát vagy kimutatást állítson elő. A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, míg Stumpf István különvéleményt csatolt. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
Az állam nem számolhat fel szakmailag indokolt kedvezményt – 3055/2019. (III. 25.) AB határozat
Az Ab – hivatalból eljárva – március 12-én megállapította, hogy a jogalkotó mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvényben, vagy más jogszabályban nem alakított ki a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekekre, tanulókra vonatkozóan az egyéni szempontok megfelelő mérlegelését lehetővé tevő olyan további kedvezményszabályokat, amelyek a közoktatás során maradéktalanul biztosítják ezen gyermekek, tanulók – Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdése szerinti – védelmét. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. június 30-ig tegyen eleget. Az Ab eljárása 53 országgyűlési képviselő indítványa alapján indult. Az indítványozók a nemzeti köznevelésről szóló törvény azon módosítását támadták, amely az eddig minden tanulóra kiterjedő mentesítési lehetőséget a sajátos nevelési igényű tanulókra szűkítette. A korábbi szabályozás valamennyi olyan tanuló számára lehetővé tette az érdemjegyekkel történő értékelés alóli, valamint egyes tantárgyak, vagy tantárgyrészek alóli mentesítést, akiknél szakértői vélemény erre alapot adott. Az indítványozók álláspontja szerint a mentesítés lehetőségétől eleső tanulók hátrányos megkülönböztetést szenvednek el. Az Ab megállapította: bár a két tanulói csoport a különleges oktatási igény alapján összehasonlítható, a köztük való különbségtétel nem önkényes, mivel eltérő mértékű tanulási nehézségekkel rendelkeznek. Mindazonáltal az Ab megállapította: a hatályos rendelkezések nem biztosítják megfelelően a tanulók egyéni képességeikhez igazodó fejlődését. Az állam a közoktatás átalakításakor nem számolhat fel valamely szakmailag indokolt kedvezményt anélkül, hogy ezzel egyidejűleg ne gondoskodna más, a megszüntetett kedvezménnyel egyenértékű könnyítésről. A határozathoz Szabó Marcel párhuzamos indokolást, míg Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Stumpf István és Szívós Mária alkotmánybíró pedig különvéleményt csatolt. (Előadó: Schanda Balázs)
A tanúk zártan kezelt adatai – 7/2019. (III. 22.) AB határozat
Az Ab – hivatalból eljárva – március 5-én megállapította, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe valamint a XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdéseibe ütköző mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó nem szabályozta a tanúk zártan kezelt adatainak a különböző eljárási törvények hatálya alá kerülése esetén fennálló védelmének eljárásrendjét. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2019. december 31-ig tegyen eleget. Az alkotmányjogi panaszt indítványozó gazdasági társaság jogelődjei a Gazdasági Versenyhivatal határozata szerint jogsértést követtek el, amikor egyeztették egymással egyes malmi búzaőrlemények árát, valamint felosztották egymás között a piacot. A hatóság velük szemben 1.000.000.000,- Ft versenyfelügyeleti bírságot szabott ki. A kartellben résztvevő egyik vállalkozás az eljárás kezdetén elismerte a jogsértést, a kartell működésével kapcsolatban részletes adatokat szolgáltatott, képviselői pedig a továbbiakban védett tanúnak minősültek. Az indítványozó szerint – a Versenyhivatal hibás jogértelmezése következményeképpen – a tanú „különösen védett tanúi” státuszt kapott, anélkül, hogy ehhez eljárási garanciák kapcsolódtak volna. Az Ab a határozat indokolásában rámutatott: a versenyfelügyeleti eljárás nem tekinthető büntetőeljárásnak, a közigazgatási tanúvédelemnek nem kell a büntető eljárásjoggal egyező, teljes körű garanciákat biztosítani az ügyfelek számára. Ugyanakkor – hangsúlyozta – egy kartellügy kapcsán versenyfelügyeleti eljárás, közigazgatási per, polgári per, illetve a közbeszerzési kartellek esetén büntetőper is folyhat. Ezekben az esetekben a bizonyítási eljárás szereplői szinte azonosak. Előfordulhat olyan eset, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban „védett tanú” kilétét más bírósági eljárásban felfedik. Ez nemcsak a tanú személyére, hanem az eljárás egyéb résztvevőire is hátrányosan hathat. A határozathoz Hörcherné Marosi Ildikó, Pokol Béla, Schanda Balázs és Varga Zs. András párhuzamos indokolást, míg Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Schanda Balázs, Stumpf István és Szívós Mária különvéleményt csatolt. A különvéleményt megfogalmazó alkotmánybírók nem tartották indokoltnak a testület által megállapított mulasztást. (Előadó: Horváth Attila)
A tisztességes eljáráshoz való jog – 6/2019. (III. 20.) AB határozat
Az Ab március 12-én elutasította a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 37. §-a ellen irányuló alkotmányjogi panaszt, valamint a Fővárosi Törvényszék 57.Pkf.638.942/2016/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó egy részben forint, részben deviza alapú kölcsönszerződés semmissége iránt indított keresetet. Az első- és a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes nem tett eleget azon törvényi feltételnek, amely szerint a „félnek a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kell előterjesztenie”. Az indítványozó szerint a támadott végzés sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. Önmagában az, hogy az indítványozó nem tartja elégségesnek a bíróság érvelését, a tisztességes eljáráshoz való jog korlátozásának megállapítására nem ad lehetőséget. A határozathoz Szívós Mária párhuzamos indoklást csatolt. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
Nem az ügyész mondja ki a végső döntést – IV/994/2018.
Az Ab március 12-én elutasította a Kúria Bfv.I.830/2017/16. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó elítélt álláspontja szerint tisztességes eljáráshoz való jogát sértette az, hogy a nyomozás felügyeletét ellátó ügyész, illetve a vádiratot előterjesztő másik ügyész állítása szerint a sértettként szereplő gazdasági társaság egyik vezető tisztségviselőjének, illetve munkavállalójának a hozzátartozója volt, továbbá a vádiratot előterjesztő ügyész a büntetőeljárás időtartama alatt ezen gazdasági társaság versenyzőjeként vett részt sportversenyeken. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. Az Alaptörvény a pártatlanságot nem az ügyésszel, hanem az eljáró bírósággal szembeni követelményként fogalmazza meg. A határozat indokolása szerint a pártatlanság érvényesítésének a célja, hogy az ítélkező bíró az ügyben résztvevő felekkel szembeni elfogultságtól vagy előítéletektől mentesen bírálja el az ügyet. Az ügyész ugyanis nem a végső döntést mondja ki, hanem feladata a törvényes vád biztosítása és az arról történő rendelkezés. A határozathoz Balsai István különvéleményt csatolt. (Előadó: Czine Ágnes)
Hiányos elszámolási szabályok – IV/461/2016.
Az Ab – hivatalból eljárva – március 12-én megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény 10. § (6) bekezdése alapján, helyi önkormányzat általi felmondással megszüntetett jogviszonyokhoz kapcsolódóan nem alkotta meg a szerződő felek között a szerződés jogszerű megszüntetésére tekintettel alkalmazandó elszámolási szabályokat. Az Ab felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2019. június 30-ig tegyen eleget. Az ügy háttere: a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvény a tevékenység biztosítását állami (katasztrófavédelmi) feladattá tette. A panasz alapjául szolgáló ügyben az illetékes önkormányzat úgy döntött, hogy nem kívánja biztosítani a kéményseprő-ipari szolgáltatást, ezért az indítványozóval kötött közszolgáltatási szerződést rendkívüli felmondással megszüntette. Az indítványozó szerint a jogalkotó megsértette a tulajdonjogot azáltal, hogy lehetővé tette a közszolgáltatási szerződések határozott idő lejárta előtti felmondását. Az Ab álláspontja szerint önmagában az, hogy a panaszos hosszabb időn át kéményseprő-ipari tevékenységet folytatott, amelyből rendszeres jövedelemre tett szert, nem jelenti azt, hogy az említett tevékenység megszerzett tulajdonnak vagy alkotmányosan védett várománynak lenne tekinthető. Az Ab ugyanakkor rámutatott, hogy a támadott szabályozás nem teremti meg a felmondással érintett kéményseprő-ipari szolgáltatók számára a felmondásból eredő, a szerződő felek között a szerződés jogszerű megszüntetésére tekintettel alkalmazandó elszámolási szabályokat, így mulasztást állapított meg. A határozathoz Juhász Imre és Hörcherné Marosi Ildikó párhuzamos indokolást, míg Dienes-Oehm Egon, Stumpf István és Szívós Mária különvéleményt csatolt. (Előadó: Szabó Marcel)
Az Ab nem tudja az eljárás elhúzódását orvosolni – 3046/2019. (III. 14.) AB határozat
Az Ab március 5-én elutasította a Kúria Bhar.I.1320/2015/47. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszokat. Az ügy háttere: az indítványozókat emberölés, rablás, személyi szabadság megsértése, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre és tíz év közügyektől eltiltásra ítélték. Az indítványozók az emberi méltósághoz való jog sérelmét azzal indokolják, hogy az elsőfokú bíróság közel 170 tárgyalási napot tartott, és e napokon a büntetés-végrehajtási intézet csupán hideg élelmet biztosított a számukra, minden nap ugyanazt, folyadékot pedig nem kaptak. Előadták, hogy kézbilincset, övbilincset és lábbilincset kellett viselniük, vezetőszáron vezették őket. Az Ab nem találta megalapozottnak az indítványokat. A határozat indokolása szerint az objektív szempontokkal igazolható pártatlanság sem magát az eljárást, sem az ügy megítélését vagy a feleket illetően nem vált kétségessé. Az eljárás elhúzódása az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki, és az Ab-nak nincs eszköze arra, hogy az eljárás elhúzódását orvosolja. A határozathoz Pokol Béla és Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának márciusi határozata
Demonstráció a bank ügyfélterében – 3057/2019. (III. 25.) AB határozat
Az Ab tanácsa március 12-én elutasította a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 1. § (2) bekezdése ellen irányuló bírói kezdeményezést. Az indítványozó bíró előtt folyamatban lévő ügyben egy – devizahiteles károsultakat tömörítő – mozgalom aktivistái a felperes bank egyik fiókjának ügyfélterében demonstrációt tartottak, amelyhez a banktól előzetesen nem kértek engedélyt. A pénzintézet értesítette a rendőrséget, a demonstráló alperesek pedig önként távoztak. A felperes bank birtokpert kezdeményezett az alperesekkel szemben, mivel álláspontja szerint a tulajdonában tartott demonstráció birtoksértő volt. Az indítványozó bíró szerint az ügy alapjogi érintettsége abban áll, hogy az alperesek magatartása a gyülekezési jog gyakorlása körében értelmezhető. A bírói kezdeményezést az Ab nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint a bíróságoknak esetről-esetre, a konkrét ügy összes körülményének gondos mérlegelésével kell megvizsgálniuk azt, hogy az adott magántulajdonban álló, de a közforgalom számára megnyitott területen a tulajdonos előre hozzájárult-e a magánterület gyülekezés helyszíneként történő használatához. (Előadó: Sulyok Tamás)
A védelemhez való jog – 3058/2019. (III. 25.) AB határozat
Az Ab tanácsa március 12-én elutasította a Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.30/2017/12. számú végzése ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az ügy háttere: az indítványozó elítélt álláspontja szerint kirendelt védőjének megfelelő értesítését a nyomozó hatóság elmulasztotta, és a védelemre való felkészüléshez nem rendelkezett elegendő idővel, így sérült többek között a védelemhez való joga. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. Nem volt megállapítható olyan körülmény, amely arra utalna, hogy a nyomozó hatóság az indítványozó és a kirendelt védője megbeszélését, továbbá a védekezésre történő felkészülését megakadályozta volna, figyelemmel arra is, hogy az eljárás során a védelemre való felkészülés korlátozását az indítványozó csak hosszabb idő elteltével kifogásolta. (Előadó: Czine Ágnes)
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának márciusi határozatai
A vallásszabadsághoz való jog I. – 3047/2019. (III. 14.) AB határozat
Az Ab tanácsa március 5-én elutasította a Kúria Kfv.II.37.893/2015/2. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó az ügy előzményeként egy alkotmánybíróságai határozat nyomán kérelmet terjesztett elő az emberi erőforrások miniszteréhez, hogy az akkor hatályos, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény szerinti nyilvántartásba vegye fel. A miniszter arról tájékoztatta az indítványozót, hogy nincs lehetőség a nyilvántartásba való felvételre. Az indítványozó ezt közigazgatási hatósági döntésként értékelte, ezért annak felülvizsgálata érdekében bírósághoz fordult. A bíróság a miniszter döntését hatályon kívül helyezte, azonban az alperes miniszter felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a közigazgatási bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. Az indítványozó a Kúria ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be, mondván, hogy sérti az Alaptörvényt az a bírói döntés, amely az Ab határozatától eltérően értelmezi a jogszabályokat, vagyis megtagadja a panaszostól azon jogának érvényesülését, hogy egyháznak minősüljön. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. Az indítványozó – és a keresetének helyt adó közigazgatási bíróság – helyesen értelmezte az Ab vonatkozó határozatának az egyházi nyilvántartás vezetésével kapcsolatos megállapításait, míg a Kúria ítélete ezt kifejezetten tagadta. Az Ab azonban önmagában a határozatával való ellentét miatt nem semmisíthet meg bírói döntést, csak ha a bírói döntés egyben az Alaptörvényt is sérti. (Előadó: Stumpf István)
A vallásszabadsághoz való jog II. – IV/628/2016.
Az Ab tanácsa március 5-én elutasította a Kúria Kfv.II.37.893/2015/2. számú ítélete ellen irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó egy alkotmánybíróságai határozat nyomán kérelmet terjesztett elő az emberi erőforrások miniszteréhez, hogy az akkor hatályos, a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény szerinti nyilvántartásba vegye fel. A miniszter arról tájékoztatta az indítványozót, hogy nincs lehetőség a nyilvántartásba való felvételre. Az indítványozó ezt közigazgatási hatósági döntésként értékelte, ezért annak felülvizsgálata érdekében bírósághoz fordult. A bíróság a miniszter döntését hatályon kívül helyezte, azonban az alperes miniszter felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria a közigazgatási bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. Az indítványozó a Kúria ítéletével szemben alkotmányjogi panaszt nyújtott be, mondán, hogy sérti az Alaptörvényt az a bírói döntés, amely az Ab határozatától eltérően értelmezi a jogszabályokat, vagyis megtagadja a panaszostól azon jogának érvényesülését, hogy egyháznak minősüljön. Az Ab az indítványt nem találta megalapozottnak. Az indítványozó – és a keresetének helyt adó közigazgatási bíróság – helyesen értelmezte az Ab vonatkozó határozatának az egyházi nyilvántartás vezetésével kapcsolatos megállapításait, míg a Kúria ítélete ezt kifejezetten tagadta. Az Ab azonban önmagában a határozatával való ellentét miatt nem semmisíthet meg bírói döntést, csak ha a bírói döntés egyben az Alaptörvényt is sérti. (Előadó: Stumpf István)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának márciusi határozata
A közterület-használat díjának szabályozása – III/1822/2018.
Az Ab tanácsa március 5-én megállapította, hogy Makád Község Önkormányzata 11/2003. (X. 7.) számú rendelete mellékletének 6. pontja alaptörvény-ellenes, ezért azt megsemmisítette. Az Ab korábbi határozataiban is rámutatott már arra, hogy a közterület-használat díjának olyan szabályozása, amely a szolgáltatástól független szempontok alapján kirívóan magas díjfizetési kötelezettséget ír elő egyes vállalkozókra, önkényes, ezért alkotmányellenes. Az önkormányzat tulajdonában álló közterületek használatára vonatkozó szabályok és díjak megállapítása a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozik. A díj nincsen központilag meghatározva, önkormányzatonként eltérő lehet, azonban nem szakadhat el attól az alapelvtől, hogy a gazdasági szolgáltatás értékét hivatott kifejezni. A határozathoz Salamon László párhuzamos indokolást csatolt. (Előadó: Hörcherné Marosi Ildikó)
