150 éve született a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény - Nagyszabású ünnepi konferenciát szervezett a Kúria

2019.05. 7. Jogi Fórum / Horváth Eszter

Nagyszabású ünnepi konferenciát szervezett a Kúria az Országház Felsőház Üléstermében, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvény megalkotásának 150. évfordulója tiszteletére. A szakmai program három kerekasztal-beszélgetésből állt, melyek a jogszabály megalkotásához vezető történelmi hátteret, a közigazgatási bíráskodás hazai kialakítását, valamint a robotika, az információs technológia igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásait tárgyalták.

Az eseményt Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg.

A jogtörténeti kerekasztal első előadója prof. Béli Gábor (PTE ÁJK) a Királyi Kúriai bíróság történetét mutatta be. Ez a fórum kezdetben a királyi udvarhoz tartozók felett ítélkezet, és az ítélkezés a király jelenlétében folyt. Azonban már a XIII. századtól helyettesítette a királyt az ispán, vagy az országbíró. Az Anjouk és Zsigmond korában más jelenléti fórumok – különös- vagy személyes jelenlét bírósága – alakultak. A királyi kúria a kezdetekben nem volt fellebbviteli fórum, vagy felsőbíróság, hanem a királyi jogokat érintő ügyeket tárgyalta. A XVII. századra alakult ki a „hétszemélyes tábla”. Az 1723. évi szervezeti reform után az ország legfőbb ítélőszéke a „Főméltóságú Királyi Curia” lett, mely két részből állt: a hétszemélyes táblából és a királyi ítélőtáblából.

Kezdetben a bírák a hazai szokásjogot ismerők közül kerültek ki. Képesítési, hatásköri megkötés nem volt alkalmazásukhoz – ahogyan felelősségre sem vonták őket. A bírói kinevezés visszautasítása viszont bűncselekménynek számított.

Bódiné Beliznai Kinga a jogszabály megalkotásának közvetlen előzményeit ismertette. Elsőként kiemelte annak jelentőségét, hogy az októberi diploma (1860) megalkotásával az igazságszolgáltatás központja Pestre, az igazságszolgáltatás ügye pedig magyar fennhatóság alá került. Az 1860-as években az új jogrendszer kialakítása lett a fő feladat. Az 1868. évi törvénykezési rendtartásban már a maival megegyező négy fokozatú bírósági szervezetet írt le az akkori jogalkotó. Az előadó méltatta Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter tevékenységét, aki Deák Ferenc híveként 1867-1871 között töltötte be a posztot. Kiemelte továbbá Csemegi Károly szerepét is a jogalkotási folyamatban, aki már az 1860-as évek elején cikkezett a bírói függetlenség jelentőségéről. Ahogy 1861-ben fogalmazott: a bíróság az állam lelkiismerete.

Varga Attila a törvényt megelőző parlamenti vitáiról beszélt előadásában. A korabeli ellenzék azt kifogásolta, hogy a rendezettség egyfajta béklyót jelenthet a bírói kar számára.

Az új jogszabállyal a bírói hatalom, mint önálló hatalmi ág definícióját is meg kellett adni. A kész törvény 3-4 oldal terjedelmű (7-8000 karakter) és lényegében alapelveket fektet le. Ellenzéki kérdésfelvetések a parlamenti vitában: Szükség van-e egyáltalán az új jogszabályra? Az igazságszolgáltatás (ahogy akkoriban megfogalmazták: Justitia) elkülöníthető-e a közigazgatástól? Mennyire teszi az új jogszabály kiszolgáltatottá a bírákat, és vajon lehet-e önállóan tárgyalni ezt a jogszabályt?

Irányi Dániel a törvény megalkotásának ellenérveként Böszörményi László ügyét hozta fel, akit – véleménye szerint – halálra kínoztak a börtönben. Szintén Irányi vetette fel, hogy vajon mennyire lesz független a bírói kar „felfelé”.

A közigazgatási bíráskodásról szóló második kerekasztal beszélgetést Hörcherné Marosi Ildikó előadása indította. Az alkotmánybíró megemlítette azokat a nagyhatású jogászokat, akik pályáját, gondolkodásmódját és a magyar jogrendszer is befolyásolták. Petrik Ferenc, Öcsödi Ágnes és Kozma György nevét említette ilyenként. Előadásában a közigazgatási bíráskodás és felsőbíráskodás alapjára helyezte a súlyt, mint mondta ez tulajdonképpen joggyakorlatok dialógusa lenne.

Prof. Patyi András 1884. február 24-ét említette a közigazgatási bíráskodás kezdő napjaként. Ez a dátum 15 év „késést” mutat az 1869. évi IV. törvényhez képest. 1884-ben a pénzügyi ágazat bíráskodása alakult ki. A magyar rendszer sajátosságaiként emelte ki, hogy a közigazgatási bíráskodásból teljességgel hiányzott az első fok, hogy nem volt írott alkotmányunk, nem voltak olyan nemzetközi egyezmények, szupranacionális szervek, amik segítették volna a közigazgatás bíráskodás megszervezését. Nem volt közigazgatási törvény és alkotmánybíróság sem. 2020-ban először lesz arra lehetőség a magyar jogtörténetben, hogy első fokon is közigazgatási bíróságok ítélhetnek majd.

Hajas Barnabás Phd. (egyetemi docens PPKE JÁK) miniszteri biztos a jogalkotási folyamatot és a jogszabályalkotást „belülről” ismertette, összehasonlítva az 1896 évi XXVI. törvény és a jelenleg a közigazgatási bíráskodásról alkotott jogszabály létrehozásának körülményeit.

A harmadik kerekasztal tagjai 5-6 perces előadást tartottak majd ezeket megvitatták.

Tóth András (Gazdasági Versenyhivatal elnökhelyettese, Versenytanács elnöke) véleménye szerint a technológia „bevetése” minden területen, így az igazságszolgáltatásban is automatizálást jelent. Példájában a cambridge-i egyetem robotját említette, mely az Európai Emberi Jogi bíróság döntései alapján hozott „ítéleteket”. Ez 79%-os pontossággal találta el a bírák döntéseit. A bírák inkább voltak realisták, mint formalisták. Egyedi ügyek körülményeit vették alapul ott, ahol a robot nem találta el az ítéletet. A döntéshozó folyamat automatizálása inkább támogató jelleggel képzelhető el. Az USA-ban a visszaesések megítélésére büntetőügyekben működik már olyan software, ami egyfajta profilozást végez. Fontos a megelőző politika, az un. „predictiv policy” és az eljárási alapelveknek minden esetben érvényesülnie kell.

Ződi Zsolt (tudományos munkatárs (MTA TK JTI) olyan érdekes, új jelenségekre hívta fel a figyelmet, mint például a facebookon posztolt képek, vagy más információk bizonyítékként történő felhasználása. A kapuőrök szerepének változásáról is beszélt. A korábban meglévő „szelepek” megszűntek. Egy facebook poszttal bárki a nagy nyilvánosság elé léphet, szerkesztőségi, vagy akár más szakmai szűrő előzetes ellenőrzése nélkül.

Osztovits András (tanszékvezető, egyetemi docens KRE) a bírói munkában már most jelen lévő digitalizációra hívta fel a hallgatóság figyelmét. Egyre több minden zajlik már online fórumokon. Ez egyszerűsíti és gyorsítja az eljárásokat, de paradox módon öngerjesztő folyamatokat indít be, a társadalom és a bíróságok egymáshoz való viszonyában. A gyorsuló perek miatt a korábban ésszerű pertartam mára elhúzódónak tűnhet. Bíró kollégák szerint a 21. században a társadalom és a gazdaság elvárásai a bíróságokkal szemben a kiszámíthatóság és a bizalom. A kiszámíthatóságnál lenne helye a technikának, például a büntetéskiszabás mértékénél. A bírói felelősség viszont nem átruházható, az nem megosztható egy mesterséges intelligenciával. A bírói munka lényegét képezi, hogy a tényállás ismeretében a döntést végül az ember vállalja fel.

A konferencia a kerekasztal-beszélgetések levezetőinek összefoglalóival folytatódott, majd  Handó Tünde, az OBH elnöke és Darák Péter, a Kúria elnöke mondta el zárszavát.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
JOGTÖRTÉNET
KÚRIA