Védett személyiség - A személyiségvédelem problematikája jogi szempontból

2019.06. 5. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

A rendőrség bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást a 11 éves kislányt „megerőszakoló” vízilabdázók ügyében. A média által megnevezett edzők élete – gondolva például a Jagten című mozi utolsó filmkockáira – azonban nem folytatódhat a normális kerékvágásban, nevük hosszú időre összemosódik e szörnyű bűncselekmény gyanújának árnyékával. - Mit tehet a jog? Hogyan védhető a személyiség?

Már a római jog – a Kr. e. 286-ból származó Lex Aquiliakártérítési tényállásként értékelte a mai fogalmaink szerinti erkölcsi károknak nevezett eseteket, továbbá a praetorok jogfejlesztő tevékenysége volt az, amely a jog által védelemben részesített nem vagyoni érdekek körét edictumaikban kiszélesítette, így ezek a jogintézmények a nem vagyoni kártérítés alapjának is tekinthetőek. A modern értelemben vett általános személyiségi jogok először Svájcban jelentek meg az 1881-es Obligationsrechtben, amely a személyi viszonyok megsértése esetén pénzbeli elégtétellel való kompenzálásra adott lehetőséget. A törvény novuma, hogy a bíró számára egyetlen megkötést tartalmazott, mégpedig a megfelelő pénzösszeg megállapítását a sérelmet szenvedettnek. Hazánkban a személyhez fűződő jogok közjogi védelme mellett az 1959-es, első Polgári Törvénykönyv, valamint annak 1977. évi novelláris reformja az alkotmányjogtól független védelmet biztosított a jogintézménynek. Az új kódex – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) – a személyhez fűződő jogok védelme helyett már a személyiség védelme kifejezést használja, ezzel utalva arra, hogy a védelem tárgya az ember, teljes egészében a maga testi-, szellemi- és lelki integritásában. Lábady Tamás véleménye szerint is kifejezőbb a személyiség gondolata, szava, mint a személyhez fűződő jogok, amelyek mindenképpen valamiféle egyes jogokra utalnak.

A személyiség az az érték, amelynek kiteljesedése valamennyi társadalom célja. Szladits Károly szerint „a személyiség eleven folyam, érintetlenségét védeni hivatása a jognak, egyfelől abban, hogy mozgása ne legyen akadályoztatva, tisztasága ne legyen elhomályosítva, másfelől önmagával azonossága és más folyamatokból, a külvilágtól való különbözősége el legyen ismerve”. A személyiség kiteljesedését nem elég lehetővé tenni, a jogrendszer valamennyi rendelkezésre álló eszközével általános alapelvként védeni is.

A fókuszban az emberi méltósághoz való jog áll, melyet az Alkotmánybíróság a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában az ún. „általános személyiségi jog” egyik megfogalmazásának tekintett, valamint néhány aspektusa nevesítésre is került. Rámutatott, hogy az általános személyiségi jog „anyajog”, forrása az egyéb, nevesített és nem nevesített személyiségi jogoknak, továbbá olyan szubszidiárius alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. Az általános személyiségi jogból más személyiségi jogok levezethetők. Ezen jogok tartalmilag nehezen körülhatárolhatóak és szerteágazó sokféleségük miatt – a Ptk. is csupán példálózó jelleggel sorolja fel azokat – nem kategorizálhatók, mivel azok a személyiségnek az egyén viselkedésében, gondolkodásában és külső megjelenésében megnyilvánuló, értékminőségéből adódó sokszínűséget hivatottak védeni.

Általánosságban a személyiségi jog védelme által célzott személyi integritás, háborítatlanság, beavatkozás-mentesség biztosításán túl e jog a személyiség megvalósítását szolgálja a személyisége kiteljesedésének mások általi tűrésén keresztül. Abszolút szerkezetű jogviszonyt keletkeztet, konkrét jogosult és végtelen számú kötelezett között áll fenn, azonban e jog csak rendeltetésszerűen – törvény és mások jogainak korlátai között – gyakorolható. A közéleti szereplők személyiségi jogai, a közviták szabad lefolytatásának kiemelkedő fontossága okán a Ptk. 2:44. § alapján, szükséges és arányos mértékben, az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatók, azonban az sem járhat a magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

A személyiségi jogvédelem a jogi személyeket is megilleti. Esetükben személyhez fűződő jogokról beszélhetünk azzal – a Ptk.-ba foglalt rendelkezésekre tekintettel –, hogy a személyiségi jogokra vonatkozó szabályokat kell rájuk is alkalmazni, ha a védelem jellegénél fogva nem csupán az embert illetheti meg. Ahogyan a BDT2018.3833 számú bírósági döntésben is elvi éllel megállapításra került: a jogi személyeknek emberi méltóságuk nincs, ugyanakkor a személyiségi jogvédelem megilleti őket egyediségük, képességeik, lehetőségeik kibontakoztatásának, érvényesítésének védelme érdekében. Élettelen entitások, amelyek magját, lényegi vonásait elsősorban a külvilág számára érzékelhető elemekkel lehet meghatározni.

A személyiségi jogában megsértett egyrészt kérheti a jogsértés ténye alapján, az eset körülményeihez képest, felróhatóságtól független, objektív szankciók alkalmazását, másrészt – bár a nem vagyoni sérelmek vagyoni mércével megmérhetetlenek, vagyonilag nem is kifejezhetők, összegszerűen nem meghatározhatók, következésképpen kiegyenlíthetetlenek – szubjektív szankcióként, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. A magánjogi szankciókon túl a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény számos tényállásban rendezi a személyiségi jog megsértésének eseteit, melyek elsődlegesen a személyiség integritásának védelmét valósítják meg.

„A személyiség gondolatakor” nem merülhet feledésbe Lábady Tamás és Tersztyánszky Ödön alkotmánybíráknak a 23/1990. (X. 31.) AB határozatához fűzött párhuzamos véleményének egyik sarkalatos megállapítása, mely szerint az ember létezése és méltósága, mint maga az emberi egység, valójában nem is jog, mert "az emberi lényeg a jog számára hozzáférhetetlen és sérthetetlen, ugyanakkor e sérthetetlen értékek tiszteletben tartásáról és védelméről a jognak kell gondoskodnia."

  • kapcsolódó anyagok
POLGÁRI JOG
ALAPJOGOK
KÁRTÉRÍTÉS
SZEMÉLYISÉGI JOGOK