Tíz évnyi gazdálkodással szakította meg bírói pályáját Melczer István - Tudta-e? - Jogtörténeti nyalánkságok

2019.07. 4. Jogi Fórum / OBH

Melczer István királyi táblai bírót 1835 decemberében nevezték ki tiszteletbeli királyi ügyésznek, 1836 őszén a személynöki szék jegyzője, később valóságos királyi ügyész, majd 1842-ben királyi táblai bíró lett. 1851 elején a bécsi legfelsőbb törvényszék magyar osztályához nevezték ki, az állást azonban nem foglalta el, mitöbb lemondott közhivatali pályájáról és visszavonult Abaúj vármegyei birtokára, ahol tíz évig gazdálkodott.

Melczer István 1810. július 3-án született Pesten, jogi tanulmányait is itt folytatta.

1829-ben a Tiszáninneni Kerületi Táblánál kezdett Eperjesen és tiszteletbeli esküdt lett Sáros vármegyében. A kiküldött királyi biztos mellett tollnokként tevékenykedett a hajdúvárosok rendezése ügyében. A királyi tábla hites jegyzője lett, majd a kisebb kancelláriában folytatott joggyakorlatot, és ügyvédi vizsgát tett.

Melczer István 1830-ban Sennyey János távolléti helyetteseként, követként vett részt az országgyűlésen. A kolera miatt kiküldött királyi biztos mellett is szolgálatot teljesített.

1835 decemberében tiszteletbeli királyi ügyésznek nevezték ki, 1836 őszén a személynöki szék jegyzője, később valóságos királyi ügyész, majd 1842-ben királyi táblai bíró lett. A Kassa–Eperjes kerületbeli bíróságok újjászervezésekor királyi biztosi teendőket is ellátott.

1851 elején a bécsi legfelsőbb törvényszék magyar osztályához nevezték ki, az állást azonban nem foglalta el, mitöbb lemondott közhivatali pályájáról és visszavonult Abaúj vármegyei birtokára, ahol tíz évig gazdálkodott.

1861-ben tért vissza a közéletbe: hétszemélynöknek, majd királyi személynöknek nevezték ki. 1869-től a Kúria legfőbb ítélőszéki osztályának elnöke.

1870 nyarán vonult nyugalomba, súlyos köszvénye miatt kénytelen volt kerülni a nyilvánosságot és a társaságot.

Amikor a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot (1894:31. tc.) tárgyalta az országgyűlés, „vallásos kötelességének tartotta elmenni az ülésre és a javaslat ellen szavazni”.

Érdekelte a régészet és a címertan, több cikket írt az Archeológiai Értesítőbe, a Századokba és a Magyar Könyvszemlébe.

1885-ben kiadta magyarul a felesége családjáról szóló 1862-ben megjelent Fontana d’Angioli Báró Lo Presti család nemzedék-rendje című munkáját.

A kellemesi Melczer család levéltárából származó okmányokat 1890-ben adta közre.

1885-től a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság pártoló tagja, 1889-től az igazgatóválasztmány tagjává választották. 1888-tól a Magyar Történelmi Társulat tagja volt.

Budapesten hunyt el, 1896. február 19-én.

  • kapcsolódó anyagok
JOGTÖRTÉNET