Állami kárfelelősség uniós ítélkezési gyakorlat sérelme miatt - Az Európai Bíróság ítélete egy magyar közbeszerzési ügyben

2019.07.31. Jogi Fórum / Európai Unió Bírósága

Milyen körülmények között vezethet az állami kárfelelősség megállapításához a közbeszerzési szabályokra vonatkozó uniós ítélkezési gyakorlat magyar bíróságok általi állítólagos figyelmen kívül hagyása? - Az Európai Unió Bírósága ítéletet hozott

A Bíróság C-620/17. sz. Hochtief Solutions ügyben hozott ítélete

A Hochtief AG anyavállalat 100%-os tulajdonában álló Hochtief Solutions magyarországi fióktelepe egy gyorsított meghívásos közbeszerzési eljárásban kívánt ajánlatot tenni. Az ajánlatkérő (az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság) a közbeszerzési eljárásban való részvétel feltételeként megállapított gazdasági és pénzügyi alkalmasság követelménye tekintetében előírta, hogy az ajánlattevőknek be kell nyújtaniuk az utolsó három lezárt üzleti évre vonatkozó beszámolójukat. Az ajánlatkérő ezzel kapcsolatban minimumkövetelményként azt határozta meg, hogy az említett beszámolók szerinti, mérleg szerinti eredmény nem lehet egynél több alkalommal negatív.

A Hochtief Solutions szerint a részvételi felhívásnak az említett követelménye a más EU-tagállamok (például Németország) számviteli szabályai szerint működő cégeket hátrányosan érinti a magyarországi honosságú cégekhez képest. A német cég ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy minden évben át kell adnia az anyavállalatának az elért nyereségét, és emiatt, valamint a nyereség átadását szabályozó német számviteli előírások alkalmazása következtében a mérlege rendszeresen negatív, vagy nulla. A magyar hatóságok azon észrevételével kapcsolatban, hogy az alkalmasságát megfelelő külső cégek bevonásával is igazolhatta volna, a német cég kifejtette, hogy nem állt szándékában külső erőforrást igénybe venni a pénzügyi alkalmasságának igazolására.

A felmerült jogvitában eljáró Fővárosi Ítélőtábla ezzel kapcsolatban azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy az ajánlatkérő az uniós közbeszerzési irányelv1 értelmében jogosult-e az ajánlattevő gazdasági és pénzügyi alkalmasságáról kizárólag egyetlen mutatószám, a mérleg szerinti eredmény alapján dönteni.

A C-218/11. sz. ügyben 2012. október 18-én meghozott ítéletében2 a Bíróság megállapította, hogy az ajánlatkérő jogosult a gazdasági és pénzügyi alkalmasság minimális teljesítményszintjét a mérleg egy vagy több mutatószámára való utalással meghatározni, feltéve, hogy azok objektíve megfelelnek arra, hogy információt nyújtsanak a gazdasági szereplő ezen alkalmasságáról.
A Bíróság ítélete után a magyar bíróságok jogerősen megállapították, hogy az ajánlatkérő által a pénzügyi-gazdasági alkalmasságra vonatkozó, a Hochtief Solutions által vitatott kritérium nem diszkriminatív, de azt nem vizsgálták, hogy e kritérium objektíve alkalmas-e egy ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának megítélésére.

A Hochtief Solutions később perújítási kérelmet terjesztett elő azon az alapon, hogy a fenti eljárásokban a magyar bíróságok egyrészről elmulasztották megvizsgálni a szóban forgó kritérium az ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának megítélésére való objektív alkalmasságát, másrészről pedig ezzel összefüggésben nem vették figyelembe a Bíróságnak a C-218/11. sz. ügyben hozott ítéletét. A perújítási kérelmet a Fővárosi Törvényszék végső fokon elutasította.
A Hochtief Solutions ezt követően kártérítési keresetet nyújtott be a Székesfehérvári Törvényszékhez a Fővárosi Törvényszék által bírósági jogkörben okozott azon kár megtéríttetése iránt, amit a cég a Bíróság említett ítélete figyelembe vételének elmulasztása miatt szenvedett el.

A Székesfehérvári Törvényszék ezzel kapcsolatban különösen azt kérdezi a Bíróságtól, hogy ellentétes-e az uniós joggal az a magyar jogi szabályozás, amely nem teszi lehetővé a perújítást egy olyan jogerős ítélettel szemben, amelyben annak ellenére nem vizsgálták meg a mérleg egy vagy több mutatószámára való utalás az ajánlattevő pénzügyi alkalmasságának megítélésére való megfelelőségét, hogy e követelményt a Bíróság egy olyan ítéletben állapította meg, amelyet egy, az említett jogerős ítélethez vezető nemzeti eljárás keretében előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján hozott.

A magyar bíróság emellett azon elvek vonatkozásában is iránymutatást kér a Bíróságtól, amelyeket a Bíróság munkált ki az uniós jog végső fokon eljáró nemzeti bíróság általi megsértésével magánszemélyeknek okozott károkért való tagállami felelősség területén.

A Székesfehérvári Törvényszék által a perújítással kapcsolatban feltett kérdéssel összefüggésben a Bíróság a mai napon kihirdetett ítéletében mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az uniós jog nem írja elő a nemzeti bíróságnak, hogy eltérjen a bírósági határozatokat jogerőre emelő belső eljárási szabályok alkalmazásától, még akkor sem, ha ez lehetővé tenné az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti helyzet orvoslását (az ítélet 55).

E tekintetben ugyanakkor a Bíróság hangsúlyozza, hogy az egyenértékűség elve értelmében azon keresetek eljárási szabályai, amelyek az egyén uniós jogból származó jogai védelmét hivatottak biztosítani, nem lehetnek kevésbé kedvezőek, mint a megfelelő belső jogi keresetek esetében. A tényleges érvényesülés elve alapján pedig az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását nem lehet gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tenni.

Minderre tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a magyar bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy a magyar eljárási szabályok (és különösen a perújítás intézménye) lehetővé teszik-e egy jogerőre emelkedett ítélet visszavonását annak érdekében, hogy az ezen ítélet nyomán kialakult helyzetet összeegyeztethetővé tegyék egy korábbi jogerős nemzeti bírósági határozattal, amelyről az ezen ítéletet hozó bíróságnak és az ítélet alapjául szolgáló eljárásban részt vevő feleknek már tudomásuk volt (63. pontja). Amennyiben igen, úgy e lehetőségnek – az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvével összhangban – ugyanazon feltételek mellett érvényesülnie kellene annak érdekében, hogy a helyzetet a Bíróság valamely korábbi ítéletével tegyék összeegyeztethetővé (63).

Ezzel összefüggésben és rátérve a tagállami kárfelelősség kérdésére a Bíróság emlékeztet arra, hogy azon körülmény okán, hogy az uniós jogból eredő jogok megsértését jelentő ilyen jogerős bírósági határozat ellen rendes úton fellebbezni már nem lehet, a magánszemélyeket nem lehet megfosztani az állami kárfelelősség megállapításának, és ezáltal jogaik megfelelő védelmének lehetőségétől (39 és 64).

A Bíróság ezután visszautal a különösen a Köbler ügyben3 lefektetett azon ítélkezési gyakorlatára, amelynek értelmében az uniós jog a tagállamok (ideértve azok végső fokon eljáró bíróságait is) általi megsértése miatti kárfelelősség három feltétel együttes fennállásakor állapítható meg, nevezetesen, ha a megsértett uniós jogi szabály célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, e szabály megsértése kellően súlyos, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés e jogsértés és a magánszemélyek által elszenvedett kár között (35-36).

A Bíróság szerint e felelősség alkalmazása keretében a kártérítési kérelmet elbíráló nemzeti bíróság (a jelen ügyben a Székesfehérvári Törvényszék) feladata, hogy a szóban forgó tényállás összes sajátos körülményét figyelembe véve elbírálja, hogy a végső fokon eljáró nemzeti bíróság (a jelen ügyben a Fővárosi Törvényszék) kellően súlyosan megsértette-e az uniós jogot azáltal, hogy a jelen ügyben szóban forgó perújítási kérelem elbírálásakor nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyta az alkalmazandó uniós jogot, beleértve a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát (a jelen ügyben a C-218/11. sz. ügyben meghozott ítéletet).

_________________________________________________________________________________

1A 2004/18/EK irányelv.

2A Bíróságnak a C-218/11. sz. Édukövízig és Hochtief Solutions ügyben hozott ítélete.

3Lásd a Bíróságnak a C-224/01. sz. Köbler ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletét.

  • kapcsolódó anyagok
BÍRÓSÁG
EURÓPAI UNIÓ JOGA
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
KÖZBESZERZÉS
EURÓPAI UNIÓ
EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGA