Egy büntetőügyben a közvádas bírósági eljárás megkezdésének szükségszerű előfeltétele az ügyészi vádemelés. A vádirat tartalmazza a vádlott azonosítására alkalmas leírását, valamint a vád tárgyává tett cselekmény részletes ismertetését. A bíróság vád alapján ítélkezik, azon nem terjeszkedhet túl. De módosítható-e a vádirat? Milyen módon rendelkezhet az ügyész a váddal?

A vádhoz kötöttség elvét szem előtt tartva a vádirat, mint szükségszerű elem fogja megadni a büntetőeljárás keretét, melyet a jogszabály alapelvi szinten is megkövetel: a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 6. § szerintA bíróság vád alapján ítélkezik. A bíróságnak a vádról döntenie kell, a vádon túl nem terjeszkedhet.  A bíróság csak a megvádolt személy büntetőjogi felelősségéről dönthet és csak olyan cselekményt bírálhat el, amelyet a vád tartalmaz.”

Mit is jelent, hogy a bíróság „a vádon túl nem terjeszkedhet”?  A vádhoz kötöttség elve szerint a bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről hozhat döntést, akiről a vádirat rendelkezik és csak olyan tárgyú bűncselekményben, amelyet a vád tartalmaz. Hangsúlyozandó azonban, hogy a vádhoz kötöttség csak a vád tárgyává tett tényekre vonatkozik, a cselekmény vád szerinti jogi megítélése azonban a bíróság szakmai belátásán alapul: a vádiratban meghatározott minősítéstől eltérően is minősítheti a bűncselekményt. Nem jelenti a vádelv sérelmét, ha a bíróság határozatában foglalt tényállás nem fedi a vádban foglalt tényeket, ám a bűncselekmény lényeges elemét alkotó tények tekintetében annak megfelel (BH 2005. 7.). A vádhoz kötöttség elve tehát nem jelenti azt, hogy a bíróság a vádban rögzített tényektől eltérően nem állapíthat meg ítéleti tényállást, a tettazonosság körében elrugaszkodhat a vádirati tényektől azokat pontosíthatja. A bíróság tehát olyan tényeket is rögzíthet ítéletének indokolásában, amit a vádirat nem tartalmaz, illetőleg a vádirati tényállásban foglaltaktól eltérően is megállapíthat tényeket (BH 2005. 242.).

Változhat-e azonban a vádirat? Milyen jogszabályi keretet biztosít a törvény a váddal való rendelkezésről a vádló számára? Az ügyész váddal való rendelkezési jogának értelmében a vádirat módosításának és kiterjesztésének szabályairól a Be. 538. §-a rendelkezik. A tárgyaláson lefolytatott bizonyítási eljárás keretében a vádban rögzítettek módosulhatnak: az ügyészség a vádat ejtheti, vagy módosíthatja, mely mind a vád tárgyává tett tények, mind a vágy tárgyává tett cselekmény körét érinthetik. A vád módosítása kétféleképpen történhet: jogszabályi rendelkezések alapján az ügyész számára a (i) vád megváltoztatásának, illetve a (ii) vád kiterjesztésének lehetősége áll fenn.

A vád megváltoztatására szintúgy kétféleképpen kerülhet sor. Egyrészt abban az esetben, ha a tárgyalás során lefolytatott bizonyítási eljárás következtében realizálódik, hogy a vádlott a terhére rótt cselekményekben bűnös, azonban a bizonyítékok gondos mérlegelésének következtében jogi minősítésük eltérően kerül meghatározásra az eredeti vádiratban foglaltaktól. A vád megváltoztatására a tényállás érintetlenül hagyása vagy kisebb korrekciója mellett kerülhet sor, pl. ha a vádiratban eredetileg szereplő, jelentős értékre elkövetett lopás helyett a cselekmény minősítését az ügyész dolog elleni erőszakkal jelentős értékre elkövetett lopásra súlyosítja vagy nagyobb értékre elkövetett lopásra enyhíti. A vádirat módosításának másik esete, amikor a bizonyítási eljárás eredményeként az ügyész úgy látja, hogy a vádlott nem a terhére rótt cselekményben bűnös, így az eredeti vádtól eltérő bűncselekményre vonatkozóan kerül a vádirat módosításra, pl. a vádlott nem halált okozó testi sértést követett el, hanem emberölést. A módosítás szerinti bűncselekmény minősítésére korlátot nem határoz meg a jogszabály, az lehet enyhébb, illetve súlyosabb is. A vádmódosításnak a vád törvényességére nincs kihatása, mivel a bíróság nem az ügyész jogi minősítéséhez, hanem a vádirat tényállásához van kötve, azt köteles kimeríteni és azon túl nem terjeszkedhet (BH 2011. 189.).

A vád megváltoztatásának másik esete a vád kiterjesztése, melyre csak az eredeti vád fenntartásával és csak akkor kerülhet sor, ha a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján olyan újabb bűncselekmény elkövetése is megállapítható, amelyik ténybelileg kapcsolódik a vádirat által leírt bűncselekményhez. A Be. alapján azonban nincs lehetőség a vád kiterjesztésére olyan személy tekintetében, aki nem szerepel vádlottként az ügyben. Ha a vád kiterjesztésének törvényi előfeltételei teljesültek, közömbös, hogy a kiterjesztésre okot adó tény miként jut az ügyész tudomására (BH 2010.114. II).

A vádló váddal való rendelkezésének körébe tartozik továbbá a vád ejtése, mely jogkör gyakorlásával gyakorlatilag megszűnik a közvádra üldözendő bűncselekmény bíróság előtti tárgyalásának alapja. Az ügyész az ügydöntő határozat meghozataláig kifejezett nyilatkozatával ejtheti a vádat, a vád ejtését pedig indokolni köteles. A Be. 539. § alapján az ügyészség ejti a vádat, ha a bizonyítás alapján arra a meggyőződésre jut, hogy a) a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, b) a bűncselekményt nem a vádlott követte el vagy c) a bűncselekmény nem közvádra üldözendő. A vád ejtését a bíróság köteles szem előtt tartani, ez esetben ügydöntő végzést hoz, melynek jogereje az ítéletével azonos. A vád ejtése gyakorlatban nem jelenti minden esetben az eljárás megszüntetését, amennyiben a jogszabály a sértett számára lehetőséget biztosít, hogy pótmagánvádlóként, magánvádlóként lépjen fel – az eljárás folytatódhat. Annak perbeszédbeli indítványozása az ügyész részéről, hogy valamely vád tárgyává tett cselekmény miatt felmentés indokolt, vádelejtésnek nem minősül, az eljáró bíróságot ez az indítvány nem köti, és nem zárja ki, hogy a bíróság erre nézve bűnösséget állapítson meg (BH 2014.9. I.).