Megilleti-e az elhunytat a saját névhez való jog? - Az Alkotmánybíróság bírói döntést semmisített meg

2019.11. 5. Jogi Fórum / Alkotmánybíróság

A jogai védelmére már nem képes elhunyt személyt halála után is megilleti individualitásának kifejezésére és másoktól való megkülönbözetésére szolgáló saját nevének tisztelete, mely az emberi méltósághoz való alkotmányos alapjogból fakad - szögezi le az Alkotmánybíróság IV/701/2018. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában.

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz indítvány alapján megsemmisítette a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság anyakönyvi közigazgatási határozat felülvizsgálata tárgyában hozott végzését.

Az ügy előzményei szerint az indítványozó elhunyt édesapja anyakönyvi adatairól kért tájékoztatást, aminek következtében az anyakönyvvezető anyakönyvi hatósági bizonyítványt állított ki egy egytagú családi név, illetve egy ragadványnév feltüntetésével. Az indítványozó fellebbezet, mivel a ragadványnevet nem jegyezték be a családi név második tagjaként. A kérelmet a másodfokú hatóság, mint nem jogosulttól származót, elutasította. Ezt követően az indítványozó saját nevében fellebbezett, de azt a Nógrád Megyei Kormányhivatal elutasította. A bíróság az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elutasította, mivel az indítványozó a néhai édesapa vonatkozásában képviseleti jogot nem gyakorolhat.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában, érdemben arra hivatkozott, hogy a hatóság megváltoztatta a már több évtizede halott édesapa családi nevét azzal, hogy a kettős családi név második elemét ragadványnévnek minősítette és törölte azt, amit a bíróság jogi szempontból kifogásolhatatlannak ítélt, és ezzel megsértette az édesapának az emberi méltósághoz való jogából levezethető saját névhez való jogát.

Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során összefoglalta az emberi méltósággal, illetve azzal kapcsolatosan a névviseléssel összefüggő gyakorlatát. Rámutatott, hogy az emberi méltósághoz való jog a többi joghoz hasonlóan az embert életében illeti meg. Mégsem szűnik meg teljesen a halállal a méltóság, mivel az részben továbbra is érvényesül a kegyeleti jog alkotmányos védelmében. Az embert, akit személy voltánál fogva megillet a méltóság a halála után sem lehet tárgyként kezelni. Ennek megfelelően az elhalt személyek születési neve elektronikus anyakönyvbe való bejegyzésének alkotmányos alapját is végső soron az emberi méltósághoz való jog képezi. A jogai védelmére már nem képes elhunyt személyt halála után is megilleti individualitásának, egyedi helyettesíthetetlen voltának kifejezésére és másoktól való megkülönbözetésére szolgáló saját nevének tisztelete. Tekintettel azonban arra, hogy az elhunyt személy az őt életében megillető jogok gyakorlására már nem képes, közvetlenül a leszármazóját, mint e jogosultságban jogutódát illeti meg a saját név iránti tisztelet érvényesítésének joga. Mindezek fényében az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott végzés szerinti jogértelmezés nem áll összhangban az emberi méltósághoz való jogból fakadó követelményekkel, mivel ezen alapjog védelmi körét alaptörvény-ellenes módon nem terjesztette ki az elhunyt személy saját névhez való jogára, amely jog a leszármazó által gyakorolhatóan fennmarad a halál után is.

  • kapcsolódó anyagok
KÖZIGAZGATÁS
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG
ALAPJOGOK
KÖZIGAZGATÁSI PEREK
KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁG