Munkavégzés munkaidőn túl - Amit a rendkívüli munkaidőről és a túlmunkáról tudni érdemes!

2019.11.22. Jogi Fórum / Papp-Nagy Zsolt

A munkáltató a munkavállaló által teljesítendő munkaidőt munkaidő-keretben határozza meg. Hétfőn közli a munkavállalóval a munkaidő-beosztását, aki örömmel veszi tudomásul, hogy szombatra és vasárnapra pihenőnapra osztják be, így még aznap megszervez egy baráti kirándulást a hétvégére. Szerdán tájékoztatja a főnöke, hogy a munkaidő-beosztástól eltérően hétvégén dolgoznia kell. Megteheti ezt jogszerűen? Milyen szabályok vonatkoznak a rendkívüli munkaidőre?

Alapesetben a munkavállalót a beosztás szerinti munkaidőn túl sem rendelkezésre állási, sem munkavégzési kötelezettség nem terheli. A munkavállaló rendes munkaidőn kívüli, illetve azt meghaladóan történő munkavégzésre kötelezéséhez, ahogyan Kiss György fogalmaz: „valamilyen az általánostól, illetve az átlagostól eltérő körülmény fennállása szükséges”. A rendkívüli munkaidőben való munkavégzésre történő kötelezhetőségének az indoka az, hogy a munkáltató működése során számos olyan vártalan körülmény merülhet fel, amely előre nem tervezhető, így az a munkaidő beosztás során nem vehető figyelembe. Rendkívüli munkaidő elrendeléséhez különös indok kell, melynek fennállását – vita esetén – a munkáltatónak kell bizonyítania.

A rendkívüli munkaidő intézménye a munkáltató utasítási jogán alapuló munkavégzés, ezért a szabályszerűen elrendelt rendkívüli munkaidő nem tagadható meg. Azonban az általános magatartási követelmények alapján elvárt, hogy a felek együttműködjenek, a jóhiszemű és tisztességes eljárás követelményét megtartsák, továbbá a munkáltató joggyakorlása során köteles úgy eljárni, hogy a munkavállaló érdekeit figyelembe vegye, ne okozzon aránytalan sérelmet számára. Ez esetben azt kell vizsgálni, hogy a munkáltatói intézkedés milyen munkáltatói érdeket szolgál, illetve ennek következményeként milyen sérelem keletkezik vagy keletkezhet a munkavállalói oldalon. E körben a munkavállaló beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára, egyéb körülményeire, valamint a rendes munkaidőben végzett munka feltételeire (nehézsége, tartama, balesetveszélyessége, stb.) kell a munkáltatónak figyelemmel lennie. Amennyiben a munkáltató nem rendeltetésszerűen gyakorolja a túlmunka elrendelésével kapcsolatos jogát, a mérlegelési jogkörében hozott döntése is jogvita tárgyát képezheti, valamint a rendeltetésellenes joggyakorlással okozott hátrány orvoslásaként kártérítés megfizetésére is kötelezhető a Legfelsőbb Bíróság elvi döntése alapján.

Rendkívüli munkaidőnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidő kereten felüli, az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő és az ügyelet tartama.

A rendkívüli munkaidő elrendelését a munkavállaló kérése vagy a kollektív szerződés ilyen irányú rendelkezése esetén írásban kell elrendelni. Az állandó gyakorlat szerint túlmunkának kell tekinteni azt is, ha az annak elrendelésére jogosult tudomásul veszi, hogy a munkavállaló túlmunkát végez, és az a munkáltató érdekében szükséges és indokolt, vagyis ha igazolódik, hogy a túlmunka végzésére – elrendelés hiányában is – a munkáltató érdekeit szem előtt tartva szükség volt. Azonban a munkahelyen a munkaidő lejártát követően történt tartózkodás önmagában nem szolgál a túlmunkavégzés megállapítására.

A közölt munkaidő-beosztástól eltérő időben történő rendkívüli munkavégzésre a munkavállaló pihenőidejének a terhére kerül sor. Ebbe a körbe tartozik a beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladó időszakra, a tervezett pihenőnapra, szabadnapra elrendelt munkaidő, valamint a készenlét, illetve az ügyelet alatti munkavégzés. Ezt a munkavégzést rendkívüli munkaidőként kell díjazni és nem kell a teljesített munkaidőbe beszámítani. Ez utóbbi rendelkezés hiánya azt eredményezné, hogy vagy nem kellene a munkavállalót az előírt rendben foglakoztatni, ami keresetveszteséget okozhatna számára, vagy munkaidőkereten felüli munkavégzés jönne létre, ami a rendkívüli munkaidő kétszeres értékelésével járna. Az ügyelet teljes tartama – a munkavégzéstől függetlenül – rendkívüli munkaidőnek minősül és a beosztás szerinti heti munkaidő tartamba is beszámítandó.

Munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő csak a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen vagy súlyos veszély elhárítása érdekében rendelhető el. A munkavállaló vasárnap, illetve a munkaszüneti napon teljesített munkavégzése csak a munkaidő-beosztása alapján értékelhető rendkívüli munkavégzésként.

Nem rendelhető el rendkívüli munkaidő a munkavállaló várandóssága megállapításától a gyermek hároméves koráig, a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott egészségkárosító kockázat fennállásakor, valamint a fiatal munkavállaló számára. A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló számára – gyermeke hároméves korától négyéves koráig – rendkívüli munkaidő csak a hozzájárulásával rendelhet el.

Az elrendelhető rendkívüli munkaidő tartamát az Mt. közvetve és közvetlenül is korlátozza. Közvetett a korlátozás a napi, illetve a heti munkaidőre irányadó felső határ esetén, melyet a rendes és rendkívüli munkaidő szempontjából is figyelembe kell venni. A korlátozás közvetlen az éves rendkívüli munkaidőkorlát megállapításakor, mely szerint a rendkívüli munkaidő naptári évenként a 250 órát, kollektív szerződés esetén a 300 órát nem haladhatja meg. A munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodás alapján a fentieken túl naptári évenként legfeljebb 150 óra önként vállalt túlmunka rendelhető el. Nem korlátozható a rendkívüli munkaidő elrendelése, csak a tilalmakra kell figyelemmel lenni, amennyiben a rendkívüli munkavégzést baleset, elemi csapás, súlyos kár, az egészséget vagy a környezetet fenyegető közvetlen vagy súlyos veszély elhárítása teszi szükségessé. Ilyenek lehetnek az árvíz vagy a technológiai rendszerben váratlanul fellépő súlyos műszaki hiba.

A rendkívüli munkaidőben történt munkavégzés ellenértékét a rendkívüli munkaidő „típusa” határozza meg. Így a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt, a munkaidőkereten vagy az elszámolási időszak alapjául szolgáló heti munkaidőn felül végzett rendkívüli munka esetén 50 százalék bérpótlék vagy szabadidő illeti meg a munkavállalót. Míg a heti pihenőnapra és munkaszüneti napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén 100 százalék bérpótlék vagy a munkáltató döntése alapján 50 százalék bérpótlék és egy másik pihenőnap jár a munkavállalónak.

  • kapcsolódó anyagok
MUNKAJOG